- Mi alapján választottak, amikor helyszínt kerestek a forgatáshoz?
- Egy családi dráma hangulatához kerestük a megfelelő zsánert, egy kopár, nyomasztó, ipari jellegű környezetet. Helyszínként Győr és Miskolc merült föl, végül Miskolc győzött.
- Annak a megállapításnak, hogy nyomasztó, azért sokan nem örülnek…
- Egészen addig, amíg meg nem nézik a filmet, és rá nem jönnek arra, hogy milyen gyönyörű ez a hely. Bár Miskolcnak csöppet sem vidám helyszínein kalandozunk, esztétikájában azonban mindez szépen lesz összesűrítve. Viszont azért forgatunk ilyen nagyon későn az őszben és a télben, hogy borongósabb és kopárabb hangulatot tudjunk láttatni. Az Utolér történetének nyersességét nézve ugyanis már-már dokumentumfilm-szerű, szereplői abszolút kisemberek, akik rossz döntéseket hoznak. Kiderül majd, hogy minden embernek megvannak a maga kis sötét titkai, és előbb-utóbb mindenkit megtalál és utolér a múltjának a sötét oldala. Ennél többet erről nem szeretnék elárulni.
- Lesznek benne ismerős, jellegzetesen miskolci helyszínek?
- Nem. A díszlettervező, Hujber Balázs kimondottan ügyelt arra, hogy kerüljük a magától értetődő, tipikus miskolci helyszíneket. Viszont le akartunk ásni a hely mélyére, alaposan megfigyelni, hogy mi az, ami a város építészetében, városszerkezeti konstrukciójában sokat jelenthet. Végül is 53 helyszínt járunk be, ami egy filmben nagyon sok. Fontos terep lett a filmnek a kisavasi hegyoldal, a borpincék és a borházak, ahol öt napot dolgoztunk, és nagyon szépen meg lett fotografálva.
- Ez az első filmje, amely nagy költségvetésű. Nem nyomasztja, hogy 240 milliót költ el?
- Egy cseppet sem. Ez ma Magyarországon egy átlagos költségvetés, amit, bízom benne, hogy mi nagyobb hatásfokkal tudunk kihasználni, és tényleg azokra a dolgokra költjük el, ami a vásznon majd visszaköszön.
- Az sem zavarja, hogy előző, Köntörfalak című filmjét csak jövőre mutatják be?
- Nyilván szerencsésebb, ha a rendező végleg túl van egy filmen, és utána kezd el egy másikat, de nem akartunk még egy évet a várni ezzel a következő őszig. Szerencsések vagyunk, hogy a forgatás előkészítése simán zajlott, amiben sokat segített a Miskolci Filmalap. Ráadásul a stáb egy része ugyancsak miskolci, ami egyszerűsíti a munkánk. Õk oldották meg a szállást, az étkeztetést, a színészek és a filmesek szállítását, a helyszínbiztosítást. De a rendező munkatársa és az egyik világosító is miskolci.
- Milyennek találta Miskolcnak a filmen kívüli hangulatát?
- Egy budapesti forgatáshoz képest a gyakorlatban sokkal kellemesebb, egyszerűbb, mozgékonyabb, sokkal több lehetőség van az utolsó pillanatban bármin változtatni. A tapolcai Park Hotelben építettük ki a magunk világát, mert a város civil hétköznapjaiba nincs időnk bekapcsolódni. Délutántól hajnalig dolgozunk, nappal alszunk – számunkra ez most egy fordított világ.
Méhes László
Fotók a kedd éjszakai forgatásról. A helyszín: a vasgyári piac környéke.
- Egy családi dráma hangulatához kerestük a megfelelő zsánert, egy kopár, nyomasztó, ipari jellegű környezetet. Helyszínként Győr és Miskolc merült föl, végül Miskolc győzött.
- Annak a megállapításnak, hogy nyomasztó, azért sokan nem örülnek…
- Egészen addig, amíg meg nem nézik a filmet, és rá nem jönnek arra, hogy milyen gyönyörű ez a hely. Bár Miskolcnak csöppet sem vidám helyszínein kalandozunk, esztétikájában azonban mindez szépen lesz összesűrítve. Viszont azért forgatunk ilyen nagyon későn az őszben és a télben, hogy borongósabb és kopárabb hangulatot tudjunk láttatni. Az Utolér történetének nyersességét nézve ugyanis már-már dokumentumfilm-szerű, szereplői abszolút kisemberek, akik rossz döntéseket hoznak. Kiderül majd, hogy minden embernek megvannak a maga kis sötét titkai, és előbb-utóbb mindenkit megtalál és utolér a múltjának a sötét oldala. Ennél többet erről nem szeretnék elárulni.
- Lesznek benne ismerős, jellegzetesen miskolci helyszínek?- Nem. A díszlettervező, Hujber Balázs kimondottan ügyelt arra, hogy kerüljük a magától értetődő, tipikus miskolci helyszíneket. Viszont le akartunk ásni a hely mélyére, alaposan megfigyelni, hogy mi az, ami a város építészetében, városszerkezeti konstrukciójában sokat jelenthet. Végül is 53 helyszínt járunk be, ami egy filmben nagyon sok. Fontos terep lett a filmnek a kisavasi hegyoldal, a borpincék és a borházak, ahol öt napot dolgoztunk, és nagyon szépen meg lett fotografálva.
- Ez az első filmje, amely nagy költségvetésű. Nem nyomasztja, hogy 240 milliót költ el?
- Egy cseppet sem. Ez ma Magyarországon egy átlagos költségvetés, amit, bízom benne, hogy mi nagyobb hatásfokkal tudunk kihasználni, és tényleg azokra a dolgokra költjük el, ami a vásznon majd visszaköszön.
- Az sem zavarja, hogy előző, Köntörfalak című filmjét csak jövőre mutatják be?
- Nyilván szerencsésebb, ha a rendező végleg túl van egy filmen, és utána kezd el egy másikat, de nem akartunk még egy évet a várni ezzel a következő őszig. Szerencsések vagyunk, hogy a forgatás előkészítése simán zajlott, amiben sokat segített a Miskolci Filmalap. Ráadásul a stáb egy része ugyancsak miskolci, ami egyszerűsíti a munkánk. Õk oldották meg a szállást, az étkeztetést, a színészek és a filmesek szállítását, a helyszínbiztosítást. De a rendező munkatársa és az egyik világosító is miskolci.
- Milyennek találta Miskolcnak a filmen kívüli hangulatát?
- Egy budapesti forgatáshoz képest a gyakorlatban sokkal kellemesebb, egyszerűbb, mozgékonyabb, sokkal több lehetőség van az utolsó pillanatban bármin változtatni. A tapolcai Park Hotelben építettük ki a magunk világát, mert a város civil hétköznapjaiba nincs időnk bekapcsolódni. Délutántól hajnalig dolgozunk, nappal alszunk – számunkra ez most egy fordított világ.
Méhes László
Fotók a kedd éjszakai forgatásról. A helyszín: a vasgyári piac környéke.