Mint azt Viszóczky Ilonától, a Herman Ottó Múzeum Néprajzi Osztályának muzeológus munkatársától megtudtuk, a magyar Luca nap hagyományai csak részben kapcsolódnak Szent Luca keresztény vértanú alakjához. A legendák szerint nemesi származású lány volt, aki a III-IV. században a szicíliai Szirakuzában élt, fiatalon felvette a keresztény vallást és szüzességet fogadott. A felbontott jegyesség után vőlegénye feljelentése alapján kivégezték. 
Már élete során csodás eseményeket jegyeztek fel róla, s a keresztény hitéért vállalt szenvedések és vértanúhalála tette különlegessé alakját. Legendája szerint elvágták a torkát, ám addig nem halt meg, míg végső imáját be nem fejezte. Így vált a szembetegségben, vakságban szenvedők, varrónők, hegyes szerszámmal dolgozók és bűnbánó utcanők védőszentjévé. A vértanú szent tisztelete Olaszországban, Ausztriában, Németországban és Svédországban volt jelentős.
A sötétség erői – különböző mágikus eljárások hagyományai az ártó erők elhárítására
Az 1582. Gergely-féle évi naptárreform előtt Luca-napra esett az év legrövidebb nappala, illetve leghosszabb éjszakája, így ezt tartották a sötétség hatalmainak, a gonosznak a tevékenykedésére a legkedvezőbb időpontnak.
Talán ezért is kapcsolódik olyan sok hiedelem, szokás ehhez a jeles naphoz: a különböző mágikus eljárások mellett, melyek a gonosz ártó hatalmának elhárítására szolgáltak, ez a nap alkalmas volt termékenységvarázslásra, de házasság-, halál- és időjárásjóslásra is. Ehhez kapcsolódóan különböző köszöntő szokások is ismertek voltak a magyar nyelvterületen. A Nyugat–Dunántúlon például ismert volt a lucázás, más néven palázolás, kotyolás szokása, amikor kisebb fiúk házról házra járva elmondták, elénekelték a termékenységvarázsló, jókívánságmondó szövegüket. A szokás is innen kapta a nevét, mert köszöntőjük általában így kezdődött: "Luca-Luca kitty-kotty, Tojjanak a tiktyok, luggyok!..."
A gyerekek térdük alá szalmát tettek, amit azután a gazdasszony a tyúkok alá vitt, hogy jobban tojjanak. A köszöntő előadásának végeztével várták az ajándékot (alma, dió, aszalt gyümölcs). Ha nem kaptak adományt, fenyegetőztek: „Egy csibéjük legyen, az is vak legyen!”
A gazdaság megóvására, a jószágok egészségének biztosítására a rossz, ártó hatalmak ellen sok felé egyéb különleges cselekményekkel is védekeztek: például Abaújban az ólak ajtajára keresztet rajzoltak fokhagymával.
A Luca székét az év legrövidebb nappalán kezdik el készíteni
A magyar népi babona szerint a Luca-napot megelőző estén kezdték a lucaszéket faragni.
Minden nap annyit kell dolgozni rajta, hogy karácsony estére készüljön el. Erre utal az ismert közmondás: Lassan készül, mint a lucaszéke. Az éjféli mise ideje alatt rajta ülve a helység összes boszorkánya láthatóvá vált a hiedelem szerint. Érdekes, hogy a hagyományos Luca széke 9 féle vagy másutt 13 féle fából (pl.: kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser- és rózsafa) állt össze. Az összeillesztéshez pedig szöget nem használtak - volt ahol bükkfából faragott ékek tartották össze.
A mise végeztével annak, aki a Luca széken állt hazafelé szaladnia kellett s közben mákot hintenie. A széket pedig hazaérve még karácsony éjjelén nyomban el kellett égetni. A hagyomány szerint a boszorkányok ugyanis üldözőbe vették, de közben a mákot fel kellett szedniük, ezért nem érhették utól.
A képen a göcseji Lucaszék látható (Forrás: Magyar néprajzi lexikon)
Luca-búza, és férj-jóslás, időjósló praktikák
A hagyományokhoz tartozik, hogy búzát ültettek el egy edénybe ezen a napon, ami ha karácsonyra szépen kinőtt, a következő évi jó termésre következtettek belőle. A karácsonyi ünnep után az állatokkal etették meg, hogy egészségüket, gyarapodásukat biztosítsák vagy a rontás ellen óvják az állományt. A kihajtott zöld búza egyes tájakon a karácsonyi ünnepi asztal része is volt, de sok helyen a templomban az oltárt esetleg a betlehemi jelenetet is díszítették vele. Ezzel a szokással napjainkban is találkozhatunk. Sőt odahaza magunk is készíthetünk lucabúzát vagy más néven karácsonyi búzát.
Luca napján sokféle házasságjósló eljárás volt ismert az egész magyar nyelvterületen.
A különböző jóslások köréből legismertebb a lányok mágikus eljárása: ha a jövendőbelijük nevére voltak kíváncsiak, 12 papírra 12 fiúnevet írtak, s aztán minden nap egyet elégettek belőle, karácsonyra maradt az utolsó név.
Más vidékeken egy-egy lucapogácsába tették a cédulákat a nevekkel, amelyekből minden nap egyet elfogyasztottak, és az utoljára maradó adta meg a vőlegény nevét.
Az időjóslás egyik formája a hagymakalendárium készítése volt, másik a Luca kalendárium néven ismert megfigyelés. Előbbinél egy hagymát elvágva ízekre szedtek, ebből 12 egészséges lemezt választottak ki, ezeket megszórták sóval, és félre tették. Megjegyezték, melyik levél, melyik hónapot jelöli és másnap reggel megfigyelték ezeket: amelyik hagymalevél nedvessé vált a sótól, a következő évben az a hónap nagyon csapadékosnak ígérkezett - amelyikben száraz maradt a só, úgy tartották abban a hónapban nem lesz eső. Hasonló volt a lényege a Luca kalendáriumának is: az azt követő 12 napot figyelték meg, mindegyik nap az eljövendő év egy-egy hónapjának felelt meg. A 12 napból jósolták meg a következő mezőgazdasági évet.
Búzafalvi Tamás
Már élete során csodás eseményeket jegyeztek fel róla, s a keresztény hitéért vállalt szenvedések és vértanúhalála tette különlegessé alakját. Legendája szerint elvágták a torkát, ám addig nem halt meg, míg végső imáját be nem fejezte. Így vált a szembetegségben, vakságban szenvedők, varrónők, hegyes szerszámmal dolgozók és bűnbánó utcanők védőszentjévé. A vértanú szent tisztelete Olaszországban, Ausztriában, Németországban és Svédországban volt jelentős.
A sötétség erői – különböző mágikus eljárások hagyományai az ártó erők elhárítására
Az 1582. Gergely-féle évi naptárreform előtt Luca-napra esett az év legrövidebb nappala, illetve leghosszabb éjszakája, így ezt tartották a sötétség hatalmainak, a gonosznak a tevékenykedésére a legkedvezőbb időpontnak.
Talán ezért is kapcsolódik olyan sok hiedelem, szokás ehhez a jeles naphoz: a különböző mágikus eljárások mellett, melyek a gonosz ártó hatalmának elhárítására szolgáltak, ez a nap alkalmas volt termékenységvarázslásra, de házasság-, halál- és időjárásjóslásra is. Ehhez kapcsolódóan különböző köszöntő szokások is ismertek voltak a magyar nyelvterületen. A Nyugat–Dunántúlon például ismert volt a lucázás, más néven palázolás, kotyolás szokása, amikor kisebb fiúk házról házra járva elmondták, elénekelték a termékenységvarázsló, jókívánságmondó szövegüket. A szokás is innen kapta a nevét, mert köszöntőjük általában így kezdődött: "Luca-Luca kitty-kotty, Tojjanak a tiktyok, luggyok!..."
A gyerekek térdük alá szalmát tettek, amit azután a gazdasszony a tyúkok alá vitt, hogy jobban tojjanak. A köszöntő előadásának végeztével várták az ajándékot (alma, dió, aszalt gyümölcs). Ha nem kaptak adományt, fenyegetőztek: „Egy csibéjük legyen, az is vak legyen!”
A gazdaság megóvására, a jószágok egészségének biztosítására a rossz, ártó hatalmak ellen sok felé egyéb különleges cselekményekkel is védekeztek: például Abaújban az ólak ajtajára keresztet rajzoltak fokhagymával.
A Luca székét az év legrövidebb nappalán kezdik el készíteni
A magyar népi babona szerint a Luca-napot megelőző estén kezdték a lucaszéket faragni.
Minden nap annyit kell dolgozni rajta, hogy karácsony estére készüljön el. Erre utal az ismert közmondás: Lassan készül, mint a lucaszéke. Az éjféli mise ideje alatt rajta ülve a helység összes boszorkánya láthatóvá vált a hiedelem szerint. Érdekes, hogy a hagyományos Luca széke 9 féle vagy másutt 13 féle fából (pl.: kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser- és rózsafa) állt össze. Az összeillesztéshez pedig szöget nem használtak - volt ahol bükkfából faragott ékek tartották össze.
A mise végeztével annak, aki a Luca széken állt hazafelé szaladnia kellett s közben mákot hintenie. A széket pedig hazaérve még karácsony éjjelén nyomban el kellett égetni. A hagyomány szerint a boszorkányok ugyanis üldözőbe vették, de közben a mákot fel kellett szedniük, ezért nem érhették utól.
A képen a göcseji Lucaszék látható (Forrás: Magyar néprajzi lexikon)
Luca-búza, és férj-jóslás, időjósló praktikák
A hagyományokhoz tartozik, hogy búzát ültettek el egy edénybe ezen a napon, ami ha karácsonyra szépen kinőtt, a következő évi jó termésre következtettek belőle. A karácsonyi ünnep után az állatokkal etették meg, hogy egészségüket, gyarapodásukat biztosítsák vagy a rontás ellen óvják az állományt. A kihajtott zöld búza egyes tájakon a karácsonyi ünnepi asztal része is volt, de sok helyen a templomban az oltárt esetleg a betlehemi jelenetet is díszítették vele. Ezzel a szokással napjainkban is találkozhatunk. Sőt odahaza magunk is készíthetünk lucabúzát vagy más néven karácsonyi búzát.
Luca napján sokféle házasságjósló eljárás volt ismert az egész magyar nyelvterületen.A különböző jóslások köréből legismertebb a lányok mágikus eljárása: ha a jövendőbelijük nevére voltak kíváncsiak, 12 papírra 12 fiúnevet írtak, s aztán minden nap egyet elégettek belőle, karácsonyra maradt az utolsó név.
Más vidékeken egy-egy lucapogácsába tették a cédulákat a nevekkel, amelyekből minden nap egyet elfogyasztottak, és az utoljára maradó adta meg a vőlegény nevét.
Az időjóslás egyik formája a hagymakalendárium készítése volt, másik a Luca kalendárium néven ismert megfigyelés. Előbbinél egy hagymát elvágva ízekre szedtek, ebből 12 egészséges lemezt választottak ki, ezeket megszórták sóval, és félre tették. Megjegyezték, melyik levél, melyik hónapot jelöli és másnap reggel megfigyelték ezeket: amelyik hagymalevél nedvessé vált a sótól, a következő évben az a hónap nagyon csapadékosnak ígérkezett - amelyikben száraz maradt a só, úgy tartották abban a hónapban nem lesz eső. Hasonló volt a lényege a Luca kalendáriumának is: az azt követő 12 napot figyelték meg, mindegyik nap az eljövendő év egy-egy hónapjának felelt meg. A 12 napból jósolták meg a következő mezőgazdasági évet.
Búzafalvi Tamás