- Meglehetősen nagy a baj – kezdte mondandóját a szakvezető. – Olyan akadályok merültek fel, amit saját erőből képtelenek vagyunk ellensúlyozni. Az önkormányzattól kapott támogatásunk ugyanis a harmadára csökkent. A korábbi, 300 ezer forint helyett erre az évre mindössze 100 ezer jutott nekünk, márpedig azt aligha kell részleteznem, hogy az utazások, a játékvezetői díjak mennyit emésztenek fel. És akkor még nem is szóltam az uszodák bérleti díjáról. Huszonkét éve vagyok a sportágban, és szomorúan kell tapasztalnom, hogy a pénzek elosztásában illetékes emberek eddig egyszer sem vették a fáradtságot, hogy egyáltalán megismerkedjenek a helyzetünkkel. Nem értem, miért számít Miskolcon mostohagyereknek a vízilabda?
- Mióta tart a mélyrepülés?
- Négy évvel ezelőtt kezdődtek a bajok. Akkor, számomra teljesen érthetetlen okok miatt, egyetlen forint sem jutott csapatunknak. Egy szakmai bizottság döntött így, és ennek következtében abban az esztendőben nem tudtunk csapatokat indítani a különböző korosztályos bajnokságokban. Sok gyereket veszítettünk, hiszen elmentek tőlünk, más csapathoz igazoltak, de olyan is akadt, aki befejezte pályafutását. Ennek a következményeit nyögjük még most is.
- Hogyan léteznek egyáltalán?
- Szinte teljesen önköltséges alapon dolgozunk. Hazai mérkőzéseinket többször is Egerben rendeztük meg, mert így jöttünk ki jobban anyagilag. A játékosok, meg jómagam is összeadtuk a szükséges pénzt, 10-10 ezer forintot, így játszhattunk. Nagyon fájó a megkülönböztetés, hiszen ez a sportág azért kitermelt néhány klasszist is. Talán elegendő, ha csak Biros Péter nevét említem, vagy a junior válogatott Sántavi Mátét. Az idén például Kozák Lászlót adtuk kölcsönbe a spanyol Sevilla csapatának. Keretünk 13 játékosból áll, a legnagyobb gondot az jelenti, hogy utánpótlást egyáltalán nem kapunk. Korábban az úszóktól mindig érkeztek újak, sajnos, ez a csatorna mostanra elapadt.
- Hol és milyen körülmények között tudnak gyakorolni?
- A teljes nyarat végigjátszottuk. Szerencsére a Diósgyőri Várfürdő vezetősége heti két alkalmat biztosít a számunkra az edzésekhez. Tartottunk edzéseket a Selyemréten, illetve a Városi uszodában is. Ezek közül az utóbbi minden bizonnyal megszűnik, mert képtelenek vagyunk finanszírozni. Kun Attila igazgató biztosítja, hogy az első bajnoki mérkőzésünket ingyen megrendezhetjük, már persze, ha egyáltalán lesz ilyen találkozónk.
- Megítélése szerint most teljesen bizonytalan a csapat jövője?
- Sajnos, ez így van, az sem biztos, hogy el tudunk-e egyáltalán indulni a bajnokságban. A nevezéshez, és a könyveléshez összesen 100 ezer forintra lenne szükség. Játékosaink saját zsebből hajlandóak lennének finanszírozni ezeket a felmerülő költségeket, sőt, beszállnának az utazási költségekbe is.
- Mennyi pénzből tudnának rajthoz állni?
- A teljes bajnoki idénybeli zavartalan működéshez félmillió forintra lenne szükségünk. Ezzel tartani tudnánk a tavalyi színvonalat, amikor úgy lettünk ötödikek, hogy az első három erős együttes került az alapszakasz során szembe egymással. Csak egy érdekesség: itt játszott nálunk a Debrecen. A hajdúságiakat néhány évvel ezelőtt 15-20 gólos különbséggel győztük le. Most a szövetségtől kapott külön engedély birtokában kihagyják az OB I/B osztályt, és azonnal az első vonalban indulnak! Ennyit számít, ha odafigyelnek egy városban a sportágra! Pedig Debrecenben is van minőségi labdarúgás, ráadásul kosárlabda, valamint kézilabda is működik. Miskolcon rajtunk kívül itt van még a VUK és az Egyetem, de az említettek csak a gyerekbajnokságokban szerepelnek.
Mit lehet hozzátenni fentiekhez? Talán csak a remény parányi szeletét, hogy valahol, valakik meghallják a segélykiáltást, mert ellenkező esetben ismét szegényebbek leszünk. Valamennyien.
Doros László
- Mióta tart a mélyrepülés?
- Négy évvel ezelőtt kezdődtek a bajok. Akkor, számomra teljesen érthetetlen okok miatt, egyetlen forint sem jutott csapatunknak. Egy szakmai bizottság döntött így, és ennek következtében abban az esztendőben nem tudtunk csapatokat indítani a különböző korosztályos bajnokságokban. Sok gyereket veszítettünk, hiszen elmentek tőlünk, más csapathoz igazoltak, de olyan is akadt, aki befejezte pályafutását. Ennek a következményeit nyögjük még most is.
- Hogyan léteznek egyáltalán?
- Szinte teljesen önköltséges alapon dolgozunk. Hazai mérkőzéseinket többször is Egerben rendeztük meg, mert így jöttünk ki jobban anyagilag. A játékosok, meg jómagam is összeadtuk a szükséges pénzt, 10-10 ezer forintot, így játszhattunk. Nagyon fájó a megkülönböztetés, hiszen ez a sportág azért kitermelt néhány klasszist is. Talán elegendő, ha csak Biros Péter nevét említem, vagy a junior válogatott Sántavi Mátét. Az idén például Kozák Lászlót adtuk kölcsönbe a spanyol Sevilla csapatának. Keretünk 13 játékosból áll, a legnagyobb gondot az jelenti, hogy utánpótlást egyáltalán nem kapunk. Korábban az úszóktól mindig érkeztek újak, sajnos, ez a csatorna mostanra elapadt.
- Hol és milyen körülmények között tudnak gyakorolni?
- A teljes nyarat végigjátszottuk. Szerencsére a Diósgyőri Várfürdő vezetősége heti két alkalmat biztosít a számunkra az edzésekhez. Tartottunk edzéseket a Selyemréten, illetve a Városi uszodában is. Ezek közül az utóbbi minden bizonnyal megszűnik, mert képtelenek vagyunk finanszírozni. Kun Attila igazgató biztosítja, hogy az első bajnoki mérkőzésünket ingyen megrendezhetjük, már persze, ha egyáltalán lesz ilyen találkozónk.
- Megítélése szerint most teljesen bizonytalan a csapat jövője?
- Sajnos, ez így van, az sem biztos, hogy el tudunk-e egyáltalán indulni a bajnokságban. A nevezéshez, és a könyveléshez összesen 100 ezer forintra lenne szükség. Játékosaink saját zsebből hajlandóak lennének finanszírozni ezeket a felmerülő költségeket, sőt, beszállnának az utazási költségekbe is.
- Mennyi pénzből tudnának rajthoz állni?
- A teljes bajnoki idénybeli zavartalan működéshez félmillió forintra lenne szükségünk. Ezzel tartani tudnánk a tavalyi színvonalat, amikor úgy lettünk ötödikek, hogy az első három erős együttes került az alapszakasz során szembe egymással. Csak egy érdekesség: itt játszott nálunk a Debrecen. A hajdúságiakat néhány évvel ezelőtt 15-20 gólos különbséggel győztük le. Most a szövetségtől kapott külön engedély birtokában kihagyják az OB I/B osztályt, és azonnal az első vonalban indulnak! Ennyit számít, ha odafigyelnek egy városban a sportágra! Pedig Debrecenben is van minőségi labdarúgás, ráadásul kosárlabda, valamint kézilabda is működik. Miskolcon rajtunk kívül itt van még a VUK és az Egyetem, de az említettek csak a gyerekbajnokságokban szerepelnek.
Mit lehet hozzátenni fentiekhez? Talán csak a remény parányi szeletét, hogy valahol, valakik meghallják a segélykiáltást, mert ellenkező esetben ismét szegényebbek leszünk. Valamennyien.
Doros László