Ugrás a tartalomra

Miskolci portrék 1. rész: Aki legyőzte a miniszterelnököt

Nagy Attila
Utoljára módosítva
2020. január 19. vasárnap 13:59
Az új esztendőt egy új sorozattal indítjuk, amelyben olyan személyeknek igyekszünk emléket állítani, akik tevékenységükkel öregbítették a város hírnevét. Bár jóllehet, hogy nevüket egy-egy intézmény vagy utca őrzi, érdekes, kalandos és néhol tanulságos lehet a névadók életútja is.
Rajz Bizony Ákosról a Reggeli Hírlapban 1924-ben

Még most is élénken él az emlékezetemben, ahogy lelkes szakdolgozóként kutatásra éhesen toppantam be a levéltár Fazekas utcai épületébe. Jegyzetfüzettel és a tűhegyesre faragott ceruzával felszerelkezve, nagy buzgón kértem ki Miskolc törvényhatósági bizottsági (a mai városi közgyűlés korabeli megfelelője) ülésének 1918 és 1922 közötti jegyzőkönyveit, melyre egy erőteljes "rendben fiatalember, holnap reggelre idehozzuk" volt a válasz, így aznap csalódottan indultam haza. Mikor másnap megérkeztem, már mindent értettem: a zsúrkocsin tornyosuló aktarengeteg égbe magasodó látványa megdöbbentően hatott a számítógép világában szocializálódott énemre, de a kezdeti rémületet legyőzve belevetettem magam a város száz évvel ezelőtti ügyeibe. Ekkor találtam rá egy bizonyos Bizony Ákos nevű úriemberre, aki tüzes felszólalásaival igencsak felkeltette az érdeklődésem.

Bizony Ákos 1846-1922.

Bár a Bizony-család tősgyökeres miskolcinak számított, édesapja munkája révén a kis Ákos a fővárosban látta meg a napvilágot. A szintén jogász apa, Bizony Tamás itt nyitott magánügyvédi irodát is, majd többfelé tevékenykedett az országban. A család 1862-ben költözött haza Miskolcra, ekkor választották Bizony Tamást a főgimnázium kormányzójává. 10 évvel később az édesapát Nyitrára szólította a kötelesség, de ide már a fia nem követte.

Annak köszönhetően, hogy nagyszülei Miskolcon éltek, a középiskolát itt végezte, majd Eperjesen hallgatott jogot, végül pedig Budapesten fejezte be tanulmányait. Először közügyvédi (1869), majd váltóügyvédi "jogosítványt" (1870) szerzett, majd édesapjához hazatért Miskolcra, hogy ügyvédbojtárként tanulja ki a szakma gyakorlati rejtelmeit is. Itt kezdődött el felfelé ívelő pályája. 1874-ben az ügyvédi egyleteket törvényi szinten kamarákká alakították, melynek Miskolcon első titkára lett.

Az Ügyvédi Kamara székháza a Szemere és a Kandia utca sarkán 1916-ban

1876-ban Bizony Ákos önálló irodát nyitott, ugyanebben az évben pedig a református egyházkerület ügyésze is lett, aki egyre inkább hangsúlyos szerepet töltött be a város társadalmi életében. A Miskolczi Takarékpénztár, a Miskolczi Gőztéglagyár, a Színügyi Felügyelő Bizottság, a Villamos Vasút Rt. különböző bizottságainak, valamint több jótékony és közhasznú egylet tagja volt. Sassy István, majd Kovács Lajos kamarai elnöksége idején már elnökhelyettes, 1902-től pedig a kamara elnöke lett, amit 20 éven keresztül birtokolt. Hét cikluson keresztül, mindig egyhangúlag választották meg. Ekkor a kamara már átköltözött újonnan épült, reprezentatív székházába, a mai Szemere és Kandia utca sarkára.

Az Ügyvédi Kamara székháza száz évvel később

Az 1878-as „nagy árvíz” után részt vett a város újjáépítésében is, mint a városi építészeti bizottság tagja. Az 1900-ban átadott Miskolci Nyilvános Közkórház (más néven Borsod Vármegyei Erzsébet Közkórház) felépítésében elévülhetetlen érdemei voltak. Az akkor minden igényt kielégítő kórház a Csabai kapuban épült fel Adler Károly tervei alapján, amelyet ma Semmelweis-kórházként ismerünk.

Bizony Ákos a fent felsorolt tagságok és tevékenységek mellett komoly politikai pályafutást tudhatott magáénak élete során. Először 1901-ben választották meg Kossuth-párti programmal országgyűlési képviselőnek, majd 1918-ig ő jelentette az állandóságot, ami Miskolc és az országgyűlés kapcsolatát illeti, hiszen bármikor elindult, saját választókerületében nem talált legyőzőre. Ekkoriban két választókerület volt a városban, az északi és a déli, melynek határvonalát a Szinva patak jelentette.

Politikai tekintélyét is mutatja a következő történet: 1901-ben megválasztották a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt országgyűlési képviselőjévé, tehát ellenzéki politikusként került be a parlamentbe. Az 1875 óta hatalmon lévő, bár ebben az időszakban már inkább gyengülést mutató Szabadelvű Párt 1903 novemberétől kinevezett miniszterelnöke Tisza István volt.

Tisza István első miniszterelnöksége idején (1903. november 3. – 1905. június 18.)

Hogy pontosan milyen megfontolásból, azt nem tudni (valószínűleg a párt népszerűségét akarták növelni a városban), de a Miskolchoz sehogyan sem kötődő miniszterelnököt az 1905-ös választásokon épp a város északi kerületében indították el, pont ott, ahol Bizony Ákos is indult az országgyűlési képviselőségért. Tisza Istvánt megérkezésekor a Gömöri pályaudvaron, majd szálláshelyén, a Korona szállóban is atrocitások érték, végül a rendőrség zavarta szét a tömeget. A két párt aktivistáit deszkakerítésekkel választották el egymástól, tartva a komolyabb incidensektől. Bár a különböző médiumok más-más eredményeket hoztak le, végül hivatalossá vált, hogy Miskolc mindkét körzetében a Függetlenségi Párt képviselője győzött, Bizony Ákos 507-398 arányban kerekedett felül az épp regnáló miniszterelnökön. A választási kudarcot nehezen viselő Tisza „Megőrült az ország!” felkiáltással hagyta el Miskolcot.

Hogy közvetve vagy közvetlenül vezetett a miniszterelnök bukása a kormánypárt bukásához, nehezen felmérhető, de tény, hogy 30 évnyi kormányzás után – egy megismételt választással, szintén Függetlenségi győzelemmel tarkítva – a Szabadelvűek eltűntek az ország politikai térképéről.

Ezt követően 1918-ig mindig újraválasztották, attól függetlenül, hogy pártja épp ellenzékben vagy kormányon volt-e. De bizony Ákos nemcsak országgyűlési képviselőként a parlamentben, hanem virilisként Miskolcon is részt vett a törvényhatósági üléseken. Emiatt előbb az igazságügyi miniszteri jelölést, majd a házelnöki felkérést utasította vissza. Az aktív, országos politizálástól az őszirózsás forradalom kitörésekor vonult vissza, mint Apponyi Albert fegyvertársa, pártjának vezető egyénisége. Bethlen István 1920-as kormányalakításakor még tett egy gyenge kísérletet, hogy visszacsábítsa a kormányba Bizony Ákost, akit ekkor már – Deák után szabadon – "Miskolc bölcsének" neveztek.

A várost mindvégig támogató ügyvéd és politikus visszavonultan, csendesen hunyt el 1922-ben, Werbőczy utcai (mai Dózsa György. u.) egyemeletes kúriájában, az őt mindvégig támogató felesége, a festőművész Hosszúfalussy Róza ölelő karjai között. Innen kísérték végső nyughelyére, a mezőnyéki családi sírboltba, édesapja, egykori példaképe és mentora mellé.

Bizony Ákos emlékének ápolásával kapcsolatban vegyes a kép. „Miskolc bölcséről” halálát követően nagy tisztelettel emlékezett meg a város közgyűlése, egyben határozatba foglalták, hogy nevét utca őrizze. Így 1949-ig a mai Madarász Viktor utcát nevezték el róla, míg ma egy hejőcsabai utca viseli nevét.

1924-ben Glósz Károly, az Ügyvédi Kamara akkori elnöke felavatta a Bizony Ákos serleget, amellyel az éves közgyűlések során megemlékezni kívántak róla. Serleget korábban csupán Kossuthról, Széchenyiről és Werbőczyről neveztek el. 2011-től a város napján átadott elismerések között a Bizony Ákos Kitüntető Jogi Díj is szerepel.

Bár Bizony Ákost jelölték a díszpolgári címre, érthetetlen okokból nem választották meg. Azt a személyt, akit élete során minden alkalommal megválasztottak.

Nagy Attila
történész

További hírek

Olvasnivaló

Programok

Jelenleg nincsenek programok!