Le lehetne írni a Romano Teatrot akár egy tőmondattal is, például így: a Romano Teatro egy kulturális egyesület. Vagy úgy, hogy „a Romano Teatro a színház ígérete”. Ki lehetne jelenteni, hogy roma fiatalok vállalnak benne szerepet. Azt is, hogy nem roma fiatalok vállalnak benne szerepet.
A Romano Teatro számára nem idegen Miskolc. Miskolc számára pedig nem idegen a Romano Teatro, amely 2005 szeptemberében alakult Szegedi Dezső, Jászai Mari-díjas miskolci színművész szakmai útmutatásával. Melyik állítás a legmegfelelőbb? Mit kell kiemelni a sok, lényegesnek tűnő hangsúly közül? Horváth Zsolt szerint - aki jelenleg a művészeti vezetője az egyesületnek - a gyűlölet elkerülése, a gyűlöletkeltés felszámolása a legfontosabb. Ezt nyomatékosította akkor is, amikor a színtársulat következő miskolci fellépéséről beszélt.
Egy újságszerkesztő szerint meg a tájékoztatás mindenekfelett, hogy pontosan írjuk le, mit láthatnak majd a nézők, mikor és hol, mégpedig a cikknek abban a harmadában, amit nem fut át az olvasó egyre nehezülő tekintete.
Szóval: a Romano Teatro zenés filmszínházi előadását, ami a Gyűlölet mosolya címet viseli, február 25-én mutatják be a Miskolci Csodamalom Bábszínházban. Az előadás ingyenesen látogatható romáknak és nem romáknak egyaránt. Most pedig vissza Horváth Zsolt gondolataihoz.
- A darabot a társulat írta, bár az alapsztori ismerős lehet: két fiatalról szól, akiknek gyűlölniük kellene egymást, ehelyett azonban kölcsönösen szerelmesek lesznek a másikba – ismerteti a Gyűlölet mosolya szüzséjét a művészeti vezető.
- A fiú egy barátja révén belép egy csoportba, ami az utálatra, a kirekesztésre épül. Aztán megismerkedik egy lánnyal, azok közül, akik ellen a barátai uszítják őt, és megtapasztalja, hogy mennyivel árnyaltabb a valóság, mint ahogy eddig látta. A történet viszont tragédiába fordul, így mutatva be, hogy milyen ára lehet a gyűlöletszításnak.
Horváth Zsolt szerint a darab a magyarországi romagyilkosságokra reflektál. A dráma eszközeivel érzékelteti a téma súlyát, igyekszik a rétegeit felfejteni.
- Ez egy fiktív történet, tehát nem a valós eseményeket vittük színpadra, hanem azt a folyamatot dolgoztuk fel, hogy miért kell eljutnia addig egy attrocitásnak, hogy emberi életet követeljen. Miért nem lehet időben leültetni a feleket egy asztalhoz és megbeszélni a konfliktusokat? – teszi fel a költői – ebben az esetben – színészi kérdést Horváth Zsolt.
Az előadás, mely országszerte több színpadon is sikert aratott, belügyminisztériumi forrásból született. Az, hogy a miskolciak is megnézhetik a Romano Teatro bemutatóját, Varga Andrea alpolgármester és Borkuti László közművelési és kulturális tanácsnok közbenjárásának köszönhető. Utóbbi elmondta, hogy régóta támogatója a roma művészet különféle ágazatainak és a különböző művészeti ágak roma vonalainak.
- Miskolcon is szeretnénk, ha magasabb szintre emelkednének a kisebbség és a többség közötti kapcsolatok, ennek pedig jó lépcsőfoka lehet a február végén bemutatandó darab – emelte ki Borkuti László.
