A könyv egyetlen történet egy öntudatra ébredő mesterséges intelligenciáról. A 92 haikuban megírt mesét az a kérdés kíséri végig, hogy vajon miként látná a világot, az életet, a természetet, a szerelmet egy gép? Az álomszerű, lágy és színes képekkel illusztrált kötet a zen szellemiségével átszőtt hangulatokat, érzelmeket villant fel megadva az olvasónak az elmélyülés lehetőségét. „Azért is izgalmas ez a kiadvány, mert tudomásom szerint Magyarországon ez volt az első olyan könyv, amelyet mesterséges intelligencia (MI) segítségével illusztráltak” – jelenti ki a miskolci szerző.
A haiku a japán költészet egyik jellegzetes versformája. A versek olyan 5-7-5 szótagos sorból álló megtapasztalások, amelyek nem feltétlenül rímelnek, és amelyek a természet ábrázolásán keresztül mély filozófiai, lélektani tartalmat sugallnak. „Az általam leírt haikuk tulajdonképpen olyan modern természetfotók, amelyek tágabb értelemben az emberi természetet is megmutatják. Olyan 17 szótagban megírt tapasztalások, melyek olvasása közben többé válhat az olvasó. Ez azonban meditatív állapotot igényel a befogadótól, bizonyos szempontból lelassulást, amelyben a haikuk révén létrejöhet a természettel történő kapcsolódás” – magyarázza Kovács-Lázók Nikoletta.
A szerzőt elmondása szerint az hajtotta könyve megírásakor, hogy az ősi japán írásművészetet összehozza a modern és futurisztikus mesterséges intelligencia gondolkodásával, gondolataival. Mégpedig úgy, hogy miután egy-egy vers megszületett az olvasó elmélyülésének megsegítésére a szövegekhez illusztrációkat készíttetett (generáltatott) a Midjourney nevű mesterséges intelligencia-alapú képalkotó szoftverrel, az általa megadott angol nyelvre lefordított, és az általa írt haiku szövegből, továbbá néhány más paraméterből. „Így olyan képek születtek, ahogy az MI látja azt, amit leírok” – mondja a szerző. „Ezek a képek rendkívül érdekesek, ám sokszor hátborzongatóak, ami miatt kicsit ridegnek is éreztem azokat, de úgy gondolom, hogy a haiku lelket képes önteni ezekbe a nemegyszer félelmet keltő képekbe. A könyv illusztrációinál azonban különösen figyeltem arra, hogy a képek ne ijesztőek, hanem álomszerűek, lágyak és színesek legyenek” – fejti ki.
Kovács-Lázók Nikoletta a mesterséges intelligenciával való munkáról szólva megjegyzi, hogy néha nehéz vele dolgozni. Pontatlan a végtagok, a szemek, a tekintet ábrázolásában, ami ijesztő a végterméket illetően, és időnként nagyon fura formákat teremt, de ettől függetlenül hatalmas lehetőséget lát benne.
A szerző a könyvet azoknak ajánlja, akik szeretnének közelebb kerülni önmagukhoz.
