A vetítés hangulatát már az alkotók megjelenése is erősítette: Erdélyben „bújkának” nevezett kabátokban érkeztek, ezzel is tovább a teremben tartva azt a világot, amely a filmen keresztül elevenedett meg.
Egy élmény újrafogalmazása
Káel Csaba elmondta: a film alapélménye az 1980-as évek elejére nyúlik vissza, amikor először járt Erdélyben. Akkoriban, a szocializmus időszakában sok minden reménytelennek tűnt, az ott megélt kulturális közeg azonban maradandó hatást gyakorolt rá.
– Egy olyan világba csöppentem, amihez addig nem volt közöm, mégis azt éreztem, hogy ez az enyém. Egy gazdag kultúrával találkoztam, amely a miénk: a szüleink, nagyszüleink, dédszüleink öröksége – fogalmazott.
A rendező szerint az esküvő, mint keret azért bizonyult ideálisnak, mert ebben a közegben egyszerre vannak jelen a hagyomány különböző rétegei: a viseletek, a díszítőművészet, a zene, a tánc és az Erdélyre jellemző vendégszeretet. Ezek együtt adják azt az összképet, amelyet a film is közvetíteni kíván.
Tánc mint dramaturgia
A Magyar menyegző egyik legnagyobb szakmai kihívása az volt, hogy a tánc ne pusztán látványelemként jelenjen meg, hanem a történet szerves részévé váljon. A forgatókönyv megszületése után ezért különösen nagy hangsúlyt kapott a koreográfiák kialakítása, amelyeken Zsuráfszky Zoltán és csapata dolgozott.
A színészeknek olyan szintre kellett elsajátítaniuk a táncot, hogy az ne technikai feladatként, hanem érzelmeket hordozó kifejezőeszközként működjön. Káel Csaba szerint ez tette lehetővé, hogy a tánc mikrojeleneteket, belső folyamatokat, kimondatlan feszültségeket jelenítsen meg.
– Amikor Törőcsik Franciska elénekli az Édesanyám rózsafáját, és először találkozik a főhőssel, az olyan, mintha egy vers születne meg táncban. Nem szavakkal, hanem mozdulatokkal mesélnek el egy érzelmi pillanatot – mondta a rendező.
Kalotaszeg jelenléte
A forgatás során a kalotaszegi közösség aktív résztvevője volt a munkának. A hagyományok hitelességére szakértők figyeltek, ugyanakkor a helyiek tudása sok esetben pótolhatatlannak bizonyult. Előfordult, hogy még a szakértőket is pontosították egy-egy részlet kapcsán – például a menyasszony öltöztetésének vagy kontyolásának szabályait illetően.
A filmben látható viseletek eredetiek: Törőcsik Franciska gyöngyös pártája például több mint 120 éves, muranói üveggyöngyökkel díszített darab. Ezek a részletek nemcsak látványelemek, hanem a történeti hitelesség fontos hordozói is.
Nézői visszajelzés
A vetítést követően a közönség soraiból is érkeztek reflexiók. Korompai Bea szerint a film pontosan azt az érzelmi és kulturális világot adta vissza, amelyre számított.
– Számomra nagyon fontos a hagyomány, a gyerekeim életében is. Az erdélyi emberek egymás iránti tisztelete, szeretete és az a lelassult, emberközeli világ ragadott meg leginkább – mondta.
