A fehérpamacsos selyemmajom (Callithrix jacchus) Dél-Amerikában, Kelet-Brazília atlanti-parti esőerdeiben őshonos, ahol 2-13 fős családi csoportokban él. A család általában a szülőpárból és utódaiból áll, ám előfordulhat, hogy anya és lánya is kölyköket nevel, és hogy több felnőtt hím is van a csapatban. A kölykök mintegy 5 hónapos vemhesség után jönnek a világra. Az utódnevelés során a szülők között igazi munkamegosztás figyelhető meg, hiszen az anya az első pár napot követően tulajdonképpen csak a szoptatás idejére veszi magához a kölyköket, az idő nagy részében azok apjuk hátának bundájába kapaszkodnak. Gyakran megfigyelhető az is, hogy az utódok nevelésében a nagyobb kölykök is részt vesznek azzal, hogy időnként ők is a hátukon hordozzák kisebb testvéreiket.
A miskolci selyemmajom pár – akik közül a hím Pécsről, míg a nőstény a csehországi Plzen város állatkertjéből érkezett Miskolcra – tavaly már eredményesen nevelt fel két kölyköt. Idén áprilisban újra „gyermekáldás” volt a családban, most viszont egyszerre három selyemmajom kölyök jött a világra. Ez ugyan önmagában még nem számít ritkaságnak, az azonban már igen, hogy mindhárom kölyök szépen cseperedik. A utódok nevelése ugyanis hatalmas energiabefektetés a szülők részéről, mind a hordozásuk, mind az anyatejjel való táplálásuk révén. Éppen ezért amikor három kölyök születik, az egyikőjük általában gyengébb a másik kettőnél, aki így nem is marad életben. Miskolcon azonban láthatóan mindhárom kis selyemmajom egyformán jól fejlődik, egyre erősebbek, és már elmúltak egyhónaposak.
A karmosmajmok közé – ahová a selyemmajmokat, a tamarinokat és az oroszlánmajmocskákat sorolják az állatrendszertannal foglalkozó kutatók – a legkisebb termetű majmok tartoznak. A Miskolci Állatkertben is látható fehérpamacsos selyemmajmok, amelyek nevüket a fülüket körülvevő hosszú, fehér szőrzetről kapták, felnőtt egyedei sem nőnek nagyobbra 18 cm-nél, testtömegük pedig mindössze 300 g körüli.
