Miskolcon született, édesapja Dr. Sömjéni Miklós jogász, édesanyja Rózsa Ilona röntgenasszisztens volt. A miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát 1975-ben. Ezután mintegy tíz éven át az államigazgatásban dolgozott. Hét évet töltött Kesznyétenben termelőszövetkezeti jogtanácsosként.
– Ott jogsegélyszolgálatot is teljesítettem. Nagyon érdekes világ volt az. Sokféle emberrel találkoztam, igyekeztem megoldani a problémáikat. Szerencsés lelki alkatú vagyok, bárkivel szót tudok érteni, s erre nagy szükségem is volt.
1990. április 1-jén bírói kinevezést kapott a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróságra, ahol az akkoriban alakult Gazdasági Kollégium tagja lett cég-ügyszakos bíróként. Elsősorban társasági joggal és cégjoggal foglalkozott, de kiváló ismerője volt a szövetkezeti jognak is. Oktatási tevékenységet is vállalt és vállal mind a mai napig. Részt vett a bírósági fogalmazók képzésében, fiatal kollégái mentora volt, generációknak szolgált a bírói hivatás példaképeként. Első házasságából született lánya is jogász lett.
– Egyetlen napot sem töltöttem munka nélkül. Azt mondják, a jogászi pálya csúcsa a bírói hivatás. Ezt én is így gondolom, ez állt a szívemhez a legközelebb – árulja el Dr. Sömjéni Éva.
Munkásságát 1994-ben az igazságügyi miniszter elismerő oklevélben méltatta, 2009-ben a köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta neki, majd 2012-ben címzetes táblabírói címet kapott. Hatvanötödik életévét betöltve elbúcsúzott a pulpitustól. Ezt követően dolgozott a Miskolc Holding Zrt. vezető jogtanácsosaként, majd 2013-tól két éven át a város polgármesteri hivatalában a polgármesteri kabinet vezetőjeként.
Társadalmi szerepvállalásával napjainkban is tevékenyen hozzájárul Miskolc régióban elfoglalt helyzetének megerősítéséhez és elismertségének növeléséhez. – Habár hetvenkét éves vagyok, nem érzem magam annyinak. A barátaink fiatalabbak, mint a férjem és én, s ez hatással van az érdeklődési körünkre is. Mindig nyitott voltam a világ eseményeire, most is nagy érdeklődéssel és időnként aggodalommal figyelem a történéseket. A nyitottságom ad lehetőséget arra, hogy követni tudjam a kor új kihívásait és próbáljak meg is felelni nekik.
