Halmiból, a polgármester szülővárosából érkezett – az ottani polgármester vezetésével – egy nem hivatalos baráti közösség Miskolcra, hogy szombat délelőtt megkoszorúzzák Szentpáli István emléktábláját.
1890-ben Miskolcra költözött, ahol a Kereskedelmi és Iparkamara titkára lett, miközben tanított a középkereskedelmi iskolában. Kamarai és közéleti tevékenysége révén hamar elismertté és népszerűvé vált a városban. Bekapcsolódott a Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeum Egyesület munkájába, aminek a századfordulón a főtitkárává is megválasztották. 1902. december 12-én polgármesterré választották.
Első polgármesteri időszakában sok területen is kézzelfogható volt a fejlődés: csatornáztak, vízvezetéket építettek, gyarapodott a városi vagyon, nőtt a területe. Létrejött a Szanatórium és Vízgyógyintézet (ez lett később a Miskolci Művésztelep), felépült a Református Felsőbb Leányiskola és a Kun József (ma Istvánffy Gyula) utcai II. sz. Állami Polgári Fiúiskola, elkészült a Vágóhíd, a Jéggyár és a Szemétégető. Átvette a város a színházat, és kultúrpalota, piaccsarnok tervét vetette fel. A polgármester „nyugat-európai ízlést, széles látókörű tudást, modern városvezetési programot hozott magával, és szerencsés kezekkel folytatta Soltész Nagy Kálmán városépítő munkáját”.
A munkát azonban folytatta, második ciklusában felépült a Szent István úti Elemi Iskola (ma Zrínyi Ilona Gimnázium), a M. Kir. Állami Fiú Felsőkereskedelmi Iskola (ma Berzeviczy Gergely Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola), a Pénzügyhatóság épülete (ma bíróság), elindult a Miskolc és Diósgyőr valamint a Miskolc és Hejőcsaba közötti villamosjárat (a mai 1-es, illetve a régi 2-es villamos). 1910-ben a város megvásárolta Tapolcát, gyárak, üzemek sora kezdett termelni. Szentpáli István második ciklusa után, 1912-től 1916-ig országgyűlési képviselő volt, a polgármesteri székben Nagy Ferenc váltotta.
1917. október 23-án harmadszorra is polgármesterré választották. Ebben az időszakban folytatni akarta az iskolahálózat bővítését. A trianoni békeszerződés következményeként a Magyarországtól elcsatolt részek intézményeit el kellett helyezni a megmaradt területen. Sikerült az Eperjesi Jogakadémiát a városba költöztetni. A Tanácsköztársaság idején is Miskolc vezetője maradt, majd utána is. Az elcsatolt területekről sok menekült érkezett Miskolcra is, részben az ő elhelyezésükre épült fel a Halicka kolónia.
Szentpáli István az egészségi állapota miatt már nem tudta ellátni polgármesteri feladatát, ezért 1922. március 27-én kérte nyugdíjazását. Még ez évben ismét országgyűlési képviselőnek választották, de csak két évig dolgozott a Parlamentben, 1924-ben elhunyt. A miskolci Deszkatemetőben helyezték nyugalomra.
Miskolcon utca és iskola viseli a nevét, síremlékét 1999-ben avatták a Deszkatemetőben. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara (BOKIK) bejáratánál emléktáblával tisztelegtek egykori titkáruk emléke előtt, a Kamara tanácstermét pedig Szentpáli Istvánról nevezték el.
