Abban nagy különbségek vannak, hogy kinek mit jelent a szilveszter. Mi például nem hangosan töltjük ezt az ünnepet, mint az máshol megszokott. A feleségemmel és barátainkkal elmegyünk kirándulni a hegyekbe minden szilveszterkor. Nálunk tehát az együttléten van a hangsúly. Ezeken az összejöveteleken olyanok vesznek részt, akik egyébként nem is szoktak kirándulgatni. Ilyenkor azonban annak örülünk, hogy végig tudunk beszélgetni egy kis túrát. Ezeket az együttléteket az egymásra fordított idő teszi gazdaggá és értékessé. Ezen kellemesen elfáradunk, majd részt veszünk egy év végi hálaadó misén.
Az est következő része pedig a játék, évente újítunk rajta, tehát új társasjátékokat próbálunk ki. Ezek nem játéktáblán és dobókockával történnek, hanem jó memóriát, kreativitást igényelnek. Különösen izgalmas lesz, miután az ember az est folyamán kezd lefáradni, és próbára teszi a nem fiatal agyak kapacitását, ilyenkor nagyokat nevetünk magunkon. Azt gondolom, a játék egy olyan fontos emberi megnyilvánulási forma, amiben ugyancsak emberi kapcsolatainkat élvezzük. Emellett pedig sok-sok feszültség szabadul fel belőlünk, ez tehát kiváló alkalom arra, hogy elengedjük azt a sok terhet legalább egyetlen estére, ami a vállunkat nyomja a mindennapokban.
Az éjféli koccintás után akár még két-három órán át is ébren vagyunk, ha a gyermekeinkkel együtt töltjük ezt az ünnepet, hiszen a fiatalság aktívabb erőt képvisel.
