Ennek apropóján, a hétvégén, az éter hullámain elmesélhettem, miként népszerűsítettem, támogattam az elterjedését az átkosban, s hogyan lett Miskolc ennek az egyszerű telekommunikációs kütyüknek a központja. A fiatalok már aligha hiszik, hogy a múlt század nyolcvanas éveiben is még hat évet kellett várni egy vezetékes postai telefon bekötésére. Jómagam ebben a békebeli világban fedeztem fel, hogy a nyugati áruházi katalógusokban számos olyan autóba szerelhető adóvevőt kínálnak, amelyekkel akár 10-15 kilométeres távolságot is áthidalhatunk. Egy esztendőbe tellett, míg az illetékes hatóságok, a frekvenciagazdálkodási hivatal és a pénzügyőrség eldöntötte, hogy miként lehet legálisan behozni egy ilyen páros készüléket. Behozatal engedélyt csak erkölcsi bizonyítvány ellenében adtak és a behozott készüléket használatba vétel előtt Budapesten az Ostrom utcában átvizsgálták. Végül az első UTAC típusú rádiómat 1980 tavaszán szerelték be az első Zsigulimba. A párja a Lottóházi lakásunkon, az Arany János utcai 10 emeletes épület tetejére egy olyan antennát tetettem, amellyel vizuálisan az egész dél Borsodot beláthattam. Hiába is mondanám a mobiltelefónia világában élőknek, hogy mennyire elérzékenyültem, amikor Miskolc és Mezőcsát közötti távolságot csak úgy a rádióhullámokon átszeltük. Ritka sikerélmény volt mindannyiinknak, Várföldi Misinek és a Gelkás barátaimnak, akik mindebben segítettek.
Innentől felgyorsultak az események. Pontosan 1982 márciusában megrendezhettem az ország első CB rádió kiállítását a Tokaj vendéglátó házban. Barna Gyuri, a ház igazgatója annyira lelkes volt, hogy sikerült Őt is megfertőznöm ezzel a rádiózással. A bécsi Elme Erlach kereskedőház igazgatója és Brunner Gábor üzlettársa úszott a boldogságban, meg sejtette, Miskolc egy óriási piac lesz számukra. Három napig tartó sorbaállás övezte a technikai bemutatkozást. Ma már nem titkolom, a helyszínen elővételben több mint száz készülék talált gazdára. Míg kezdetben telefonpótló hobbiként rádióztunk Miskolcon egyre terebélyesebb lett a bagolyklub. Éjszakánként ezen társalogtunk tudva vagy nem, hogy a rendőrség illetékesei is a rádió mellett gubbasztanak. Hátha elcsípnek valami olyan információt, ami érdekes lehet számukra.
Most, hogy a múltat éppen az éter hullámain megidézték, szívesen megírnám a miskolci bagolyklub szellemiségét, történetét – akik erre emlékeznek még – ne tartsák magukban. Itt jelentkezett a 807 - ez volt az első privát hívószám – vétel vége…
