Azért, mert ebben a városban javasolta Supka Géza, hogy legyen a könyvnek napja, s azóta rendezik meg minden évben az Ünnepi Könyvhetet.
1927-ben, pünkösdkor Miskolcon tartották az ekkor már 49 éve működő Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületének évi közgyűlését. A hagyományos napirendek megtárgyalása után Supka Géza, nagy műveltségű, ismert újságíró, író, történész, művelődéstörténész jelentkezett szólásra. Bár nem volt tagja az egyesületnek, a könyv, az olvasás népszerűsítése nagy szerepet játszott életében. Literatura címen megjelenő saját folyóirata is ilyen elgondolással született.
Egy miskolci újságíró, akit főnöke azért küldött a könyvterjesztők tanácskozására, hogy tudósítson az eseményről, így emlékezett az történetekre:
Számomra nem tűnt túl érdekesnek mindaz, amiről szó volt, ezért csendesen körülnéztem. Felfigyeltem egy magas homlokú, őszes, hullámos hajú férfira, aki nagy figyelemmel hallgatta a beszámolókat. Ki lehet ő? Nagyon ismerősnek tűnt, de sehogy sem akart eszembe jutni. Aztán megláttam előtte az asztalon a Literatura egyik számát, és azonnal rájöttem. „Hát persze! Supka Géza.” Sokat hallottam már nevét főnökömtől is. Régész, művészettörténész, több európai nagyvárosban tartott előadásokat. Ha jól emlékszem, még Bécsben is tanított az egyetemen.
Egyszer csak Supka Géza szólásra jelentkezett. Hirtelen teljes csend lett a teremben, s minden szem rászegeződött.
– Tisztelt Uraim, tisztelt Közgyűlés! Mint azt bizonyára tudják, én nem vagyok tagja az Egyesületnek, de szívügyem a könyv, az olvasás népszerűsítése – itt elhallgatott egy kicsit, fokozva a hatást. „No, ez már igaz – gondoltam magamban – tényleg fontos feladatának tekinti az olvasás népszerűsítését, hiszen az újságjában is mindig cikkek sorozata jelenik meg az írókról, a könyvkiadás és olvasás helyzetéről. Legutóbb is hosszasan polemizált az irodalom fontosságáról, s ehhez képest az irodalmárok sanyarú szociális helyzetéről.” Szélsebesen igyekeztem lejegyezni Supka minden szavát. Nagy szerencsém volt, mert jól érthetően, tagoltan szólt zengő hangja. Olyan meggyőző erő áradt belőle, hogy nem csodálkoztam azon, milyen síri csend vesz körül, csak a velem együtt lázasan jegyzetelő újságírók ceruzáinak percegése hallatszik.
– Ezért aztán azt mondom, tisztelt uraim – folytatta hangerejét kissé megemelve Supka – „az évnek egyik napján […] az ország minden városában és falujában könyvnap rendeztessék, amely […] az írót és a közönséget közvetlen kontaktusba hozza egymással, hogy ezen a napon egyszer egy évben a könyvírás és a könyvkiadás művészete is kimenjen az utcára, éspedig ingujjban, közvetlen, bohém formában”.
Az egyesület tagjai kitörő lelkesedéssel és hatalmas tapssal fogadták a bejelentést. És azóta az évnek már nemcsak egy napján, hanem a nagy érdeklődésre tekintettel egy héten át tartanak a könyvnek és szerzőiknek ünnepet.
Az országos könyvnapok megtartását a Literatura irodalmi folyóirat főszerkesztője, Supka Géza javasolta a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének 1927-ben, Miskolcon tartott évi közgyűlésén. Kezdeményezésére tarották meg az első ünnepi könyvhetet 1929. május 12-20. között. Az Otthon Írók és Hírlapírók körének ünnepével kezdődött az első könyvhét, a hivatalos megnyitóra május 13-án került sor, gróf Klebelsberg Kunó magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter ünnepi beszédével. Az ünnepi könyvhét székhelye Budapest, állandó helyszíne a Vörösmarty tér, de egyre több nagyváros igyekszik felzárkózni a pesti könyvhét színvonalához. Miskolcon 1990-ig a vidéki könyvterjesztést szervező Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat volt kezdeményezője a magyar irodalmi élet jeles ünnepének, a könyvesboltok privatizációja után a város rendezvényszervező irodája, majd a Miskolci Városi Könyvtárl lett a rendezvények gazdája.
