Ha Miskolcot úgy kezelnénk, mint egy hosszú, toldalékokkal sűrűn ellátott szót, akkor a belváros lenne a szótő: mindenki ismeri, a leggyakrabban használt része az egésznek. A busz- és villamosforgalom miatt gyakori találkozási pont, de az éttermek, bárok, szórakozóhelyek boltok és cukrászdák is idesűrűsödnek. A sétálóutca mellett több tér, park és forgalmas köz is található a szűk értelemben vett belvárosban, ami a Miskolcot jellemző építészeti stílusokat is felvonultatja. Azonban – a nyelvtani példánál maradva – gyakran kerülnek túlzófokba az érzelmek, főleg a „bulinegyedként” ismert Szinva terasz – Kandia köz vonatkozásában. A szemetelés mellett problémát okoz, hogy sokan tekintenek a bárteraszok kibővítéseként a közterületekre. Viszont csak akkor lehet nívós az összkép, hogy a szótőként funkcionáló városrészhez „nem tapad fosztóképző”.
Múlt pénteken – fotós kollégámmal – útnak indultunk, hogy megnézzük, milyen arcát mutatja az éjszakai belváros. Egy alkalom alapján persze nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, így a mostani írást is ennek tükrében kell olvasni.
Igyekeztünk bejárni azokat a helyszíneket, amik hétvégente a belváros neuralgikus pontjainak számítanak – másképp mondva, sok a panasz.
Csendes este
Túránkat az Antall József parkban – talán Berze kertként ismertebb – kezdtük. A tér mértani közepén álló oszlopon kamera pásztázza a szabálytalanságokat. Ez alkalommal hiába. Két csoport is ült a padokon, az egyik, négyes csapat csöndben beszélgetett. A másik, kicsit távolabb ülő társaság kólázott – a félreértések elkerülése végett fontos megjegyezni, nem kolumbiai stílusban – és zenét hallgatott. Körülöttük egy srác rolleren gurult fel alá, különböző mozdulatokat gyakorolva. Ők kicsit hangosabbak voltak, de még bőven a tolerálható szinten belül.
A színészbejáró felől közelítve a sétálót, már messziről kiszúrtuk az árkádok alatt parkoló MIŐR-ös autót. A síneken átvágva ráfordultunk a Kandia közre, ahol meg is találtuk a járőröző rendészeket: éppen egy fiatalembert igazoltattak a közre nyíló szórakozóhely bejáratánál. Kicsit távolabb néhány srác beszélgetett:
- Miért kapták el?
- Hát, talán mert nem lehet ott piálni. Főleg hozottat. Az már „köztérszeszezésnek” számít.
Ezen a gyors lefolyású intermezzón kívül nyugodtnak tűnt a környék: a „bulinegyed” teraszain kulturáltan koccintgattak az emberek, a lakatos híd sem funkcionált állókocsmaként. Néhány eldobott csikken kívül más szemetet nem láttunk. Hová is ez a sietség, hiszen még csak fél kilenc körül jár az idő – legyintettünk, majd továbbindultunk a kánikulától fuldokló Európa tér felé. Részeg fiatalok helyett azonban csak szalmaszínű növények hajladoztak ott is. Kicsit később újrakezdtük a kört, de a kép nem sokat változott: zsongó, de nyugodt volt a bulinegyed hangulata.
