A Miskolci Egyetem különleges helyzetben van: város a városon belül. A hallgatók tulajdonképpen mindent megtalálnak a Miskolctapolca, Hejőcsaba és a Csermőke közé beékelődő Egyetemvárosban, legyen szó tanulmányi ügyek intézéséről, boltról, sportolási lehetőségekről vagy szórakozásról. Azonban Miskolc így is az itt töltött tanulmányi időszak fontos része még azon tanulók számára is, akik csak a legritkább esetben lépik át a táblák jelképezte határvonalat.
A selmecbányai hagyományok közül az egyik leglátványosabb a Szalamander, ami együtt jár a diákévek lezárásával: a végzős hallgatók karuknak megfelelő egyenviseletet öltenek magukra, és fáklyás felvonulással köszönnek el a várostól. Bár tavaly rendhagyó formában, csupán a campuson tartották meg az eseményt, a vírushelyzet alakulása nyomán idén már a szokásos módon intettek búcsút Miskolcnak a valétálók. Szerda este a 7 kar végzős hallgatói a Polgármesteri Hivatal régi bejárata előtt gyülekeztek, és álltak díszsorfalat. Így várták a város és az egyetem vezetőinek beszédét.
- Egy fontos állomás ez; érdemes egy kicsit megállni, áttekinteni a múltat, megvizsgálni a jövő lehetőségeit – fogalmazta meg búcsúztató gondolatait Varga Andrea alpolgármester. - Az egyetemen töltött éveik alatt, reményeim szerint, a várossal is erős kötelék alakult ki: azok a kapcsolatok, barátságok, szerelmek, boldog pillanatok, amik az egyetemi éveik alatt születtek, összefonódnak Miskolccal. Számunkra az egyetem diákjai komoly értéket képviselnek, és szeretnénk, ha jövőbeni munkájuk a városnak is fejlődésére, javulására szolgálna.
Ezt követően az egyetem rektora beszélt a múltról és a hagyományok ápolásáról az összegyűlt hallgatóknak.
- Erőt tudunk belőlük meríteni a mindennapokban: Miskolcon egyetemistának lenni büszkeség. A közvélekedés szerint rektornak lenni jó, hiszen a leginkább megbecsült foglalkozások közé tartozik Magyarországon. Én azonban úgy vélem, nem az általában vett rektorság a jó, hanem itt, Miskolcon, ennek az egyetemnek a vezetői posztját ellátni. Azt hiszem, akik ma itt állnak, nem csak tudással, de számos tapasztalattal és értékkel felvértezve lépik majd át az intézmény kapuit – mondta Horváth Zita rektor.
Az ünnepség után a hallgatók egy csoportja bányászlámpással indult el „szalamander" alakzatban a Városház térről a Széchenyi utcára és onnan a Kazinczy út felé. A végzős hallgatók őket követték fáklyákkal, „Bursch-nótákat" énekelve a felvonulás útvonalán, melynek utolsó pontja a Petőfi tér volt. Menet közben megálltak a Földes Ferenc Gimnáziumnál hogy az ott található emléktábla előtt elhelyezzék koszorújukat: a jelenlegi középiskolai épületben kezdte meg ugyanis működését a Miskolci Egyetem jogelődje, a Nehézipari Műszaki Egyetem 1949-ben A Petőfi téren a valétaelnökök – a karok végzős évfolyamainak megválasztott vezetői – átadták a tisztségüket jelképező elnöki szalagokat utódaiknak. Az eseményt a búcsúnóta közös eléneklésével zárták a diákok.
