Kerényi László nem foglalkozik műtermi képekkel, mint mondta, az egy teljesen másik műfaj, nem neki való. Dokumentumfilmesként a valóság egy-egy szeletét szereti megmutatni, mert úgy gondolja, annak van mondanivalója mások számára. Ő maga is azt akarná látni.
Tősgyökeres miskolci Kerényi László, aki 1949-ben született, a Szeles utcára járt általános iskolába, majd a Bláthy Ottó Villamosenergia-ipari Technikumban lett erősáramú technikus. Katonasága egy éve alatt Debrecenben lokátorműszerésznek képezték ki. A Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán végzett 1973-ban. Ezután a Déli Hírlaphoz került. – Semmit nem vesztettem azzal, hogy nem a szakmámban helyezkedtem el. Annak idején ez a miskolci újság egy bulvárlap volt, ahol olyan emberek dolgoztak, akik nagyon jó újságírók voltak. A MÚOSZ-nál tanultam ki a szakma csinját-bínját, ahol fotós osztályba jártam. Keleti Éva és Féner Tamás oktatott – mondta büszkén.
1986-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen elvégezte a „Dokumentum típusú filmek és videoprogramok rendezése” szaktanfolyamot, tíz év múlva pedig a Magyar Művelődési Intézet mozgóképtanári képzését. – Mindig is nagyon szerettem egyedül dolgozni. Ez lett az oka annak, hogy végül a filmezést is egyedül oldottam meg – mondta, majd hozzátette, ha a külön posztokra külön emberek vannak, a filmbe mindenki bele akarja vinni a saját művészetét, amire nem mindig van szükség. – Az archív felvételek is csak eredetiben jók szerintem, többet veszítenek értékükből és élvezhetőségükből, ha effekteket és egyéb technikai elemeket tesznek hozzájuk.
Kerényi László 1976-ban nősült meg, házasságából született egy fia, Dávid. – Nagyon szeretem őt, még a filmjeimet is az ő nevén lehet megtalálni az interneten: davidfilm1. Nagyon sokat köszönhetek neki a szakmában is. A Földes Ferenc Gimnáziumot bemutató filmemet az is indította el, hogy a fiam ebbe a középiskolába járt. Egyszer, amikor Franciaország felé tartottunk az intézmény igazgatójával, Kormos Vilmossal, ő mondta nekem, hogy én már tiszteletbeli földesista vagyok, annyit foglalkozom ezzel az iskolával.
Dávid a Corvinusra járt, és több nyelven is beszél: németül, franciául, angolul. Ma már Budapesten él párjával és egyéves unokámmal, Abigéllel. A fiammal készítettem el első olyan filmemet is, ami beindította karrieremet – mondta.
1991-től a Miskolc TV-nél műszaki igazgató volt, főmunkatárs, reklám- és dokumentumstúdió-vezető, szerkesztő, operatőr, de produceri munkát is végzett. Ő költöztette le a televíziót az Avasról a belvárosba, ahol már nem heti egy óra műsoridővel számoltak, hanem napi adással. A Miskolci Vállalkozó Háziovosi Rendszert Működtető Egyesülés lapjának főszerkesztője is volt, valamint nyolc éven át az MTI fotó miskolci tudósítója.
Csak egy kislány... címmel született meg fiával közös alkotása Eggerth Márta operaénekesről, akivel 92 éves korában beszélgettek Bécsben. – A rádiós anyagot Dávid készítette, amit a Bartókban lehetett hallani, én pedig unszolásra 2005-ben végre beadtam a dokumentumportrét a 36. Filmszemlére. Ez indított el a pályán – mondta, majd hozzátette, az alkotás járt a Krakkói Filmfesztiválon, később pedig az észak-olasz Pordenonéba hívták meg őket, ahol Kerényi László kihangosított telefonbeszélgetést is intézett filmjének főszereplője és a nézők között. A Duna Tv háromszor tűzte műsorára, a berlini Collegium Hungaricum egy rendezvényén pedig ezzel köszöntötték a 93 éves, New Yorkban élő Eggerth Mártát.
A miskolci dokumentumfilmes a világ több pontjára is eljutott forgatásaival. Járt Amerikában többször is, ahol a miskolci egészségügy privatizálódását mutatta be vagy éppen New Yorkról forgatott, és eljutott Japánba a Fazekas gyermekkarral. Az erről készült Virágos kerteken át című filmje a 39. Magyar Filmszemlén szerepelt, és a Helyi Televíziósok Helyi Érték Díj pályázatán második helyezést kapott. A port.hu csaknem harminc filmjét tartja számon, amiket országos tévécsatornákon is vetítettek már.
Erdélyben, Párizsban, Berlinben, Lengyelországban is készített felvételeket. Munkái témájául választott gyermektábort, nyaralást, városok, intézmények, közösségek bemutatását. Úgy tartja, vidéken sokkal nehezebb feltöltődni szakmailag. – Mikor Budapestre jártam az újságíróiskolába, ott mindig kaptam erőt a fővárosi pezsgő élettől, a hihetetlen kreativitással rendelkező emberektől, akik egymást inspirálják. Ugyanezt vidéken nem tapasztalom. Olyan, mintha itt árva gyerek lenne a filmezés – összegzett.
Miskolc tekintélyes középiskolája, a Földes Ferenc Gimnázium 1953-ban alakult meg két nagy múltú iskola, a Lévay József Református Gimnázium és a Katolikus Fráter György Gimnázium összevonásával. A filmben vallanak az iskola öregdiákjai, egykori és mai tanárai, igazgatói. Megismerhetünk néhány Földes indította életutat. Nem ritka, hogy egy családból idejárt a nagyapa, a fia és az unoka is. A Földes a generációk iskolája.
