A színészek a háttérben játékra készen, csendben ülték végig Veres Pál polgármester ünnepi beszédét. A városvezető Bibó István szavait idézte: „demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni”.
Ahogyan azok sem féltek, akik 65 évvel ezelőtt együtt vonultak szemközt a pusztulással, az elnyomókkal Miskolc és Magyarország utcáin – folytatta. Ahogy a nap folyamán korábban, ezúttal is az összefogás fontosságát hangsúlyozta a városvezető: „mi is együtt emlékezzünk rájuk 65 évvel később, félre téve nézetkülönbségeinket, vitáinkat, ideológiai-politikai torzsalkodásainkat”.
„Csak akkor győzhetünk, csak akkor akadályozhatjuk meg, hogy önkény újra meg újra erőre kapjon, csak akkor maradhatunk meg szabadnak, ha összefogunk. Ha a szabadság szeretete és a szeretet szabadsága vezet mindannyiunkat.” – összegezte gondolatait, majd hozzátette: „Csak így emelhetjük fel hazánkat: együtt, közösen. Legyen ez ma nekünk 1956 üzenete!”.
A Miskolci Nemzeti Színház színművészei és fiatalok közösen készültek műsorral, amely Nagy Attila kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, rendező, érdemes művész emlékein keresztül elevenítette fel a történéseket.
1956 októberében nagy szerepe volt abban a fiatal művésznek, hogy Miskolcon nem uralkodott el az erőszak. Cserébe 12 év börtönt kapott a rendszertől, amelyből 1961-ben amnesztiával szabadult. Mellszobra ma a színház művészbejárója előtti teret díszíti.
A műsor visszanézhető a Minap.hu Facebook-oldalán, ide kattintva.
