Megállapítását a szennyeződés megszüntetése esetén a folyóvizek öngyógyító képességére alapozza a Miskolci Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára. Szűcs Péter hidrogeológiával, vízminőség-védelemmel, vízkészletekkel kapcsolatos problémakörökkel foglalkozik, jártas tehát az olyan esetek szakértői megítélésében, mint amilyen a Sajó ügye.
Ismert, február közepe óta tart az ökológiai katasztrófa a Sajón, a Rozsnyó járásbeli alsósajói Siderit állami ércbányából ugyanis naponta 1,5 millió liter, erősen szennyezett víz kerül a folyóba, ami több tonna vasat, szulfátot, cinket, illetve mangánt, sőt arzént is tartalmaz. A szennyezésről először ITT írtunk, a sárgás-barnás víz képe bejárta az országot. Azóta, május végén végre megkezdték a szennyezés megállítását, a bányavíz elterelését a szlovákiai szakaszon.
Már a magyarországi szakaszon is?
- A híradások alapján tudok én is csak véleményt formálni. Az tény, hogy adott egy elhagyott bánya, ahol vasércet termeltek korábban. Innen aztán nagy mennyiségben folyt, és folyik pillanatnyilag is savas, szulfát és komoly nehézfém-tartalmú bányavíz a Sajóba. Olyan a koncentrációja, hogy még a felhígulás után is károsítja a beeresztéstől egy szakaszon az élővilágot. Úgy a halakat, mint az algákat, a csigákat, a növényeket, elpusztít mindent - mondta a szakértő.
Az interjút múlt hét végén készítettük, azóta a legfontosabb változás, hogy a Greenpeace Magyarország május 25-én négy üledékmintát vett a Sajóból Sajópüspöki térségében, a szlovák határtól pár száz méterre. A mintavétel eredményei kimutatták, hogy négyből két esetben magasabb volt a toxikus, rákkeltő arzén koncentrációja a megengedettnél.
- Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy ez egy korábbi, vagy a mostani szennyeződés eredménye. Óvatosan kezelném tehát a hírt. Ráadásul a határértéket alig lépték túl a mérési eredmények, persze ettől még figyelni kell, érdemes megvizsgálni. Az élővilágnak azonban véleményem szerint különösebb problémát nem fog okozni - szögezte le, hozzátéve: a vízmintákat is vizsgálni kell az üledék mellett. - A hatóságok szerint nincs semmilyen jellegű szennyeződés a Sajóban, az élővízben.
A rendszerváltás előtt a Sajó völgye egyébként - határon innen és túl - tele volt nehézipari cégekkel, a korabeli feljegyzésekből pedig tudni lehet, hogy a Sajó akkoriban gyakorlatilag egy nyers szennyvízként folyt a Tisza felé. Semmilyen élővilág nem volt a teljes szakaszán. Amikor aztán leálltak az ipari üzemek, a szennyeződések is megszűntek, és a '90-es évek végére, 2000-es évek elejére közel félszáz halfaj jelent meg a Sajóban.
Regenerálódik
- A folyóvizek regenerálódási képessége szerencsére gyorsabb, mint például egy tó esetében. Jó példa a 2000-es nagy cianidszennyezés a Tiszán, ami hatalmas halpusztulást okozott több tíz kilométeren. Az egy nagyon komoly ökológiai katasztrófa volt, sokan egyenesen attól tartottak, hogy hosszú időre eltűnik a folyó élővilága. Valóban szörnyű volt látni a fotókat, amint tonna számra emelték ki a haltetemeket a Tiszából. Hatalmas kár történt, de azért tulajdonképpen egy év múlva már helyreállt a károsított ökológiai rendszer annak köszönhetően, hogy a víz folyamatosan frissül, a vízgyűjtő terület nem szennyezett részeiről pedig az élővilág könnyen újra teret nyer - fejtette ki Szűcs Péter.
Rámutatott ugyanakkor arra is a szakértő: problémát jelenthet a Sajónál, hogy a nagy nehézfém-tartalmú bányavíz egy része kiülepedik a meder anyagába, és ott elraktározódik, és nem ürül ki olyan hamar, mint a vízben lévő szennyeződés. Hatása azonban így sem lesz olyan drasztikus, mint a mostani, nagy mennyiségű savasvíznek.
A szennyező fizet
- Szögezzük le azonban: idővel az állat- és növényvilág is visszatelepülhet. A Sajó nem egy kihalt folyó lesz a szennyeződés megállítása után - húzta alá, hozzátéve: hasonlóan az említett ciánszennyeződéshez, ezúttal is néhány hónap, maximum egy évre van szükség.
- Ehhez persze az kell, hogy megállítsák a szennyeződést. Őszintén szólva egyébként egy kicsit csodálkozom azon, hogy a szlovák hatóságok miért nem léptek hamarabb. Az uniós tagállamoknak a Víz Keretirányelv alapján kötelessége a felszíni és a felszín alatti víztestjeit jó állapotban tartani. Ha egy ilyen szennyeződést feltár egy hatóság, akkor azonnal intézkedni kell - itt valószínűleg nem voltak elérhetők az elhagyott bánya tulajdonosi viszonyai, így azt sem lehetett talán tudni sokáig, hogy kin lehet számon kérni a helyreállítást. A szennyező fizet - most is él ez az elv. Ráadásul sejthető volt, hogy az elhagyott bányában a víz fel fog telni. Lehetett volna szakszerűbben prognosztizálni, hogy ez mikorra várható, és akkor megtehették volna a megfelelő intézkedéseket mondta a tanszékvezető egyetemi tanár.
