„Mi fény tör át az ablakon?” – tette fel híres kérdését Shakepeare. Ma, bő négyszáz évvel később, a fő kérdés már az: mennyibe is kerül ez a fény? Az energiaárak ugyanis elszabadultak, ez a gázra ugyanúgy érvényes, mint a villanyra. A folyamat 2021-ben kezdődött, az Ukrajna ellen idén tavasszal indított orosz invázió pedig újabb, ugrásszerű növekedést eredményezett. A kormányzati portálokon gyakran találkozni olyan cikkekkel, amelyek hirdetik, hogy a magyar rezsicsökkentés ebben a kritikus helyzetben is tartja magát az európai nagy átlaghoz képest. Gyakori példa Berlin, ahol 2021 májusában 33,29 eurocentbe került egy kilowattóra, ugyanez egy évvel később már 42,67 eurocent volt. Budapesten a hatóságilag fixált ár 2022 májusában egészen pontosan 10,17 eurocent volt, ami 23 eurocenttel még olcsóbb is, mint tavaly ebben az időszakban volt. A májusi villanyárakat nézve már csak Belgrád előz meg minket olcsóságban. Azt is nagy örömmel tudatták, hogy továbbra is érkezik az olcsó orosz gáz – az már más lapra tartozik, hogy a Népszava májusban közzétett számítása szerint 2017 óta 7,8 százalékos feláron vettük a gázt a világpiaci árakhoz képest.
A nyomott árak tükrében még az is észszerűnek hathat, hogy a kormány felülvizsgálta az eddigi szabályozást, és módosította azok körét, akikre vonatkozik a rezsicsökkentés. Húztak egy képzeletbeli átlagot, és aki az alatt fogyaszt, továbbra is a megszokott mennyiséget fizeti. Jogosnak tűnik, hiszen háború van és energiaválság. A tapssal azonban várjunk még, azt a trükk után szokás. Trükk pedig itt is van.
Rengeteg fogyasztói panaszt olvasni különböző fórumokon: nem értik az emberek, mit miért kell fizetniük. Ha továbbra is olcsó az energia, miért nőtt a számla? Szerkesztőségünket is megkeresték ilyen történetekkel: volt, aki arról számolt be, hogy a felhasznált köbméter gáz után fizetett 51 ezer forintot az első módosított, augusztusi számlával, míg másnak 1 köbméter után 15 ezer forintot számláztak ki. A legtöbben általában azt sérelmezik, hogy átláthatatlan, ezáltal pedig ellenőrizhetetlen az elszámolás. Ha véletlenül becsúszik valahol a szolgáltató részéről egy egyszerű matematikai hiba, hogy veszi észre a felhasználó, hogy csak a számításban volt a baki, ha nem tudja tételesen levezetni, hogy mit miért fizet? Sokan ugyanis azt sem értik, hogyan áll össze a számlájuk.
A villanyszámla például nem csupán a felhasznált energia árából áll. Erre jönnek az elosztási és egyéb díjak is. Itt érdemes leszögezni, hogy hazánkban a villamosenergia-ellátottság 99 százalékos lefedettségű, tehát nehezen találni olyan házat, ahol kandallóval fűtenek és gyertyával világítanak. Ebből következik, hogy a számla szinte mindenkihez eljut, tehát rengeteg embert érintő kérdésről van szó. Ám itt két részre osztható a történet. Az ipari felhasználókra a versenypiaci ár vonatkozik, míg a lakosságot és a közintézményeket érinti a rezsicsökkentés. Ám a kiszámlázott árnak csak egy része az energia maga, ami a villamos energia előállításához szükséges anyagok – mint a szén, a gáz vagy az olaj – világpiaci árait követi. Emellett fizetünk rendszerhasználati díjat, adókat és járulékokat. Utóbbiakat a legdrágábbak között tartják számon az unióban, és a számláink nagyobb részét ezek teszik ki. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal júniusi adatai szerint Budapesten a gázszámlának maga a földgáz ára 51,43 százalékát teszi ki, addig az energia csupán 34,43 százaléka annak, amit az áramért fizetünk: a többit elviszi a rendszerhasználati díj és az adó. Egyik kezével tehát varázsol a kormány, a másikkal eltüntet. A trükköt a tapsoló nézők pedig nem látják – a számlán legalábbis nem köszön vissza. Sőt, az MVM online számlamagyarázója sem tesz említést rendszerhasználati díjakról. Így a fogyasztó a saját találékonyságára, és az ügyfélszolgálatok hívásvárakoztató polifonikus zenéire támaszkodhat, ha meg akarja tudni, miért annyi az annyi. Csíny letudva.
