Elkezdődött az év – tele energiával, tervekkel, s természetesen feladatokkal. Az újévi fogadalmak ideje ez, amiket bár sokan tesznek, nem mindig sikerül betartaniuk. Érdemes egyáltalán ezzel foglalkozni? Ha mindenképpen szeretnénk, akkor hogyan kezdjünk hozzá?
Minden évben december végén – január elején időt szánok arra, hogy átgondolom a mögöttem álló év eseményeit, és számba veszem a terveket – álmokat, melyek még előttem állnak. Az évek előrehaladtával egyre inkább érzem, milyen sokat változott a világ, s benne én magam és a környezetem is. Az elmúlt két esztendő újra hatalmas változásokat hozott - mindannyiunk életébe. A sikeres év számomra azt jelenti, hogy nemcsak a jót, a kellemest veszem észre, hanem a nehéz pillanatokban, az embert próbáló feladatokban is meglátom a fejlődés lehetőségét. Figyelek, tanulok, szeretek, elengedek. Ezek az események tesznek engem azzá, aki vagyok, ezek miatt fekszem le nyugodt szívvel esténként, s vágok bele minden új napba teljes nyitottsággal.
Érdemes végiggondolni, hogy a mögöttünk hagyott esztendő nehézségei ellenére melyek voltak azok a pillanatok, amelyek örömet csempésztek a mindennapjainkba. Mire gondolok? Egyszerű dolgok ezek: volt kit szeretnem; kipróbáltam fantasztikus, új dolgokat; olvastam jó könyveket; találkoztam a barátaimmal; nevettem; utaztam; ettem finomakat; alkottam; volt, aki engem szeretett.
Fontos, hogy mielőtt bármit is terveznénk vagy megfogadnánk, először figyeljünk magunkra, figyeljünk befelé – így találhatjuk meg az elakadásainkat. Nyilván ezek okoznak kellemetlen perceket mindannyiunknak. Miért is jó ez mégis? Figyelni, érezni, érteni tanít. Tanulni és fejlődni is csak befektetett energiával lehet. Közben folyamatosan figyelni, tapasztalni és kérdezni, ha szükséges. Szerencsés vagyok, mert ma már olyan férfiak és nők vesznek körül – akik mind-mind őszintén nyilvánulnak meg, ezáltal pedig támogatólag hatnak, bármelyikünknek is van szüksége segítségre vagy csak épp arra, hogy megossza a gondolatait és érzéseit. A sötét, borongós, néha csupa szürke januári napokon, amikor sokáig nem látjuk az égboltot vagy napsugarat, jólesik egy-egy kedves szó, egy őszinte érdeklődés, vagy csak egy sor: gondolok rád, vigyázz magadra. Máris könnyebb a nap, könnyebb a lélek – felmelegít. Ezért is fontos, hogy kapcsolatainkat ápoljuk, beszéljünk, beszélgessünk, kérdezzünk, keressük egymást – nem csak a chatablakokban.
Ha tervezni szeretnénk – fogadalom helyett, akkor célszerű számvetéssel kezdenünk. Végiggondolva, akár össze is írva a mögöttünk hagyott esztendő eseményeit, újra felidézve azokat a fényképek alapján. Érdemes erre bőven időt szánnunk, hiszen így láthatjuk fehéren-feketén, mit sikerült véghezvinnünk, ahogyan azt is, milyen új képességekre tettünk szert. Látni fogjuk azt is, mire lehetünk büszkék, talán voltak előttünk kihívások, lehet bátran kockáztattunk is az elmúlt hónapokban? Az is bizonyos, hogy egyikünket sem kerülik el a fájdalmas dolgok. Az eltelt idő távlatából már könnyebben felismerhetjük, hol kellett volna higgadtabbnak lennünk, másként fogalmaznunk, ésszerűbb lépéseket tennünk. Az is lehet, hogy a halogatás sodort minket kellemetlen helyzetbe. Ne feledjük ilyenkor a megbocsátást sem, nemcsak másoknak a sérelmeinkért, hanem elsősorban önmagunknak az elkövetett hibáinkért. Ezután jöhet a tervezés. Hogyan induljunk neki egy új évnek? A vágyak elérhető, betartható célok legynek, melyek nem borítják fel az egész életünket azonnal. Tudjuk mind, hogy számos újévi fogadalom jó esetben is csak január végéig tart, mert azonnali eredményt várunk tőle. Ha sikert és eredményt szeretnénk tapasztalni, akkor időre, energiára és türelemre van szükségünk.
Azt se feledjük, nem egy dátum dönti el, mikor ér véget valami a szívünkben, s mikor kezdődik valami új.
