A második világháború végén, a Vörös Hadsereg által elfoglalt magyar területeken a szovjet katonák sokszor az utcákon fogdostak össze, s hurcoltak el a Szovjetunióba kényszermunkára – „málenkij robotra” - ártatlan civileket. Ez a „kis munka” sokaknak hosszú évekig tartó fogolytábort, embertelen bánásmódot, nem egy esetben a halált jelentette. 1945. január 24-én Diósgyőrből 430 embert vittek el.
A történelmi egyházak részéről Szabó József diósgyőri római katolikus plébános, Péterné Szűcs Katalin diósgyőri református lelkipásztor és Gerlai Pál evangélikus lelkész emlékezett meg az elhurcoltakról. Ünnepi beszédet mondott Vitéz Csantavéri Tivadar Károly, a Vitézi Rend Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Törzskapitányságának székkapitánya, megemlékezett Rózsa György főlevéltáros, a Szent György lovagrend tagja.
A megemlékező szavakat követően a miskolci önkormányzat, pártok és civilszervezetek, egyesületek és intézmények képviselői helyezték el a megemlékezés koszorúit az emléktáblánál.
