Miskolc oly erősen és visszavonhatatlanul beírta nevét a magyar filmtörténetbe, hogy egyáltalán nem meglepő az, hogy az első magyar mozgófilmet is egy miskolci fotográfus, Zsitkovszky Béla forgatta. Ő is, mint oly sokan mások, szerencsét próbálni érkezett Miskolcra, a nagyvárosba.
Akkoriban, a nehezen készíthető dagerrotípiák világa után, a kor egyik legnagyobb felfedezésének számított a fotográfia megjelenése. Olyan hír volt ez és olyan találmány, ami szinte minden mást kiszorított az újságokból. Erről beszéltek az emberek az utcán, otthon a családban, és azon versenyeztek, hogy kinek készül el hamarabb az első fényképe. Ma már megmosolyogni való, hogy a családok úgy mentek a fotográfus műhelye felé, mint vasárnap a templomba. Elől ment a családfő kiöltözve, mellette az asszony, mögötte a gyerekek, mindenki kivétel nélkül ünnepi ruhában. Ezért aztán nem véletlen, hogy a fotográfusok műhelyei oly nagy becsben voltak, hogy oda jó előre be kellett jelentkezni, és sokszor heteket kellett várni arra, hogy valaki elkészíttethesse első fényképét. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy ezek a kezdetleges és meglehetősen drága, időigényes fényképezések egyetlen felvételre korlátozódtak, akkor még sokszorosításuk megoldhatatlan feladatnak tűnt.
Ügyes és szorgalmas ember volt, így hamarosan már a város legjobb részén, a Sötétkapu mellett nyithatott fotográfus műhelyt. Ebben az időben igen komoly verseny volt e szakmában Miskolcon. A kezdeti fényképezésnek olyan kiváló képviselői dolgoztak a városban, mint Schabinszky László vagy a kolozsvári Dunky fivérek. Zsitkovszky állta a versenyt velük, sőt, már az foglalkoztatta, hogyan vehetne részt az akkor még kialakulatlan magyar mozgóképgyártásban. Műhelyében már ekkor kísérletezett azzal, hogyan lehetne itthon is mozgókép felvételére alkalmas eszközt készíteni. Úgy érezte, kinőtte a várost, és szakmai fejlődéséhez megfelelőbb helyet keresett. Így lett 1897-től a budapesti Uránia Tudományos Színház mozigépésze. Itt az volt a dolga, hogy a különböző tudományos és ismeretterjesztő előadásokhoz a külföldről behozott néma mozgófilmeket levetítse. Ekkor kezdett el már komolyan foglalkozni azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha ő lenne az első magyar, aki mozgófilmet készít.
1901 februárjában, a rozsnyói származású Pekár Gyula, aki akkoriban rendezője volt az Uránia Tudományos Színházban zajló előadásoknak, így szólt:
– Kedves Béla! Szükségem lenne olyan mozgóképekre, melyek a tánc történetéről szóló előadásomat illusztrálnák.
Pekár Gyula forgatókönyve a kor legkitűnőbb színészeivel és az Operaház balerináival közel egyórás időtartamban készült bemutatni a tánc fejlődését, a különböző táncok kialakulását. Zsitkovszky Béla óriási lelkesedéssel fogott neki a munkához, s március elejére elkészítette azt a filmfelvevőt, ami elsőnek számított Magyarországon. Ez egy kézi meghajtású, úgynevezett kurblis felvevő volt. Március közepére már elkészültek a tervek, a táncjelenetek sorrendje, melyet a film három alkotója, a rendező Pekár Gyula, az operatőr Zsitkovszky Béla, és a zenei anyag szerkesztője, Kern Aurél állított össze. Ebben a tánctörténeti mozgóképben a kor olyan kiválóságai szerepeltek, mint Márkus Emília, Pálmay Ilka, Fedák Sári és Blaha Lujza.
Zsitkovszky Béla (Zitkovszky Béla) Eperjesen született 1868. április 3-án. Géptervező, operatőr és rendező, a magyar filmgyártás és filmtechnika egyik úttörője, az első magyar filmlaboratórium létrehozója. 1892-ben már Miskolcon él, önálló fényképészeti stúdiót és laboratóriumot nyit. Ekkor ő szerkesztette és írta a "Szakfényképészek közlönyét". 1901-ben Pekár Gyula A táncz című ismeretterjesztő darabjához illusztrációként, saját szerkesztésű filmfelvevő géppel rögzítette 24 tánc mozdulatait, elsőként készítve ezzel Magyarországon tudatosan rendezett filmalkotást. Az 1900-as évek elején számos híradó- és riportjellegű dokumentumfilmet készített. Nevéhez fűződik 1906-ban a II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvainak hazaszállításáról és újratemetéséről, valamint az első magyarországi repülőgép-felszállásról készített filmriport.
