A politikus felidézte egy Lengyelországban tett kirándulásának gyermekkori emlékeit, amikor egyebek mellett járt Auschwitzban is.
- A mai napig hordozom magamban az idegenvezető által ott elmondottakat és látottakat - mutatott rá Hegedűs Andrea. - Onnan indult minden, és sodort végig a félelem Európán át egészen szűk pátriánkig, Miskolcig. Most itt állunk az egykori gettó helyszínén, az Arany János utcában, ahol egy emléktábla őrzi az egykori miskolci népirtás kezdetét, ahonnan 79 éve elindult sok ártatlan ember halálmenete.
Hozzátette, Miskolc egyetlen megmaradt zsinagógájának falai nemcsak "emlékeket, érzelmeket rejtenek", hanem "a lelki béke mellett mennyi borzalmat is".
- A Kazinczy utcai zsinagóga küszöbét átlépve magasztos érzés keríti hatalmába az embert. Vajon az egykori átadása óta hányan és milyen lelki indokkal néztek át a rózsaablakon túlra csodát, segítséget várva? - tette fel a kérdést az országgyűlési képviselő.
Úgy vélekedett, hogy a második világháború nemcsak bombázást, nélkülözést, hadifogságot, hanem "tudatos népirtást" is jelentett.
- Mennyi ártatlan zsidó ember tehette fel a kérdést önmagában, hogy "miért"? A kanárisárga csillaggal a mellkasukon hányakat tereltek a gáz- és kínzókamrák, a gettók, a haláltáborok, az égetőkemencék mélyére? Hányan olvasták a fejük fölött azt a cinikus feliratot, hogy „A munka szabaddá tesz”? Mennyi gyermek, kamasz, felnőtt vagy agg utazott a biztos halálba a zsúfolt, halálszagú vagonokban? - folytatta.
Úgy fogalmazott Hegedűs Andrea, hogy "elképedve gondolunk vissza, hányan azonosultak a megbomlott emberi elme által kitalált és megvalósított gaztettekkel".
- A borzalom Miskolcot sem kerülte el. 1944-ben a náci megszállókkal együttműködő magyar közigazgatás és rendvédelem tagjai ezen a napon kezdték meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását. A példátlan gyorsasággal lezajlott gettósítás után mindössze néhány hét alatt, május közepe és július eleje között, a teljes vidéki zsidóságot Auschwitz-Birkenauba deportálták. A magyar vidék zsidóságára a birkenaui lágerben azonnali halál várt. A csekély számú, munkaképesnek ítélt ember közül is csak kevesen élték túl a megpróbáltatásokat, mindössze néhány tízezren tértek vissza. A túlélők családjuk,
közösségük elvesztése miatt gyakran úgy döntöttek, hogy nem tudnak új életet kezdeni egykori lakóhelyükön, ezért a fővárosban, nagyobb városokban vagy külföldre emigrálva próbáltak tovább élni -
mondta.
"A meggyilkolt zsidóság hiánya fájó és pótolhatatlan" - emelte ki Hegedűs Andrea.
A politikus felhívta arra is a figyelmet, hogy ma "emlékezzünk arra, hogy anno az évszázadban másodszor is kiszabadult a háború szelleme Európa nemzeteire, hazánk, városunk, Miskolc lakosságára, és emiatt millióan pihennek tömegsírban, és már csak emléküket tudjuk őrizni lelkünkben".
- Emlékezzünk rájuk, akik sosem látott tájakon, kimondhatatlan nevű helyiségek határában, csontig hatoló hidegben vagy rekkenő hőségben, leplombált marhavagonokban néztek szembe az ezerarcú halállal. Azokra a honfitársainkra, akik az istentelen és ostoba deportálásoknak lettek áldozatai. Hiába élték le egész életüket közöttünk, hiába tettek meg mindent közös városunk építéséért, úgy döntöttek róluk, hogy pusztulniuk kell - tette hozzá.
A DK országgyűlési képviselője azzal zárta: "mutassuk meg, mondjuk ki, hogy ilyen világot mi nem akarunk! Soha többet ilyet nem akarunk! Az élet szépségét, békéjét és szeretetét meg kell őrizni és tovább kell adni értékként. Ez a mi feladatunk, ezt követeli az emberségünk." Magyarországon minden évben április 16-án tartják a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját arra emlékezve, hogy 1944-ben ezen a napon kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása.
