Az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanhetedik évfordulójára emlékezik hétfőn Miskolc város közössége. A megemlékezés-sorozat a hagyományoknak megfelelően a Zsolcai kapuban kezdődött, az 1956. október 26-ai sortűz áldozatainak emléktáblájánál.
A megyei rendőr-főkapitánysággal szemben található emlékhelynél Badány Lajos, Miskolc alpolgármestere beszélt, aki úgy fogalmazott: a mai magyaroknak erőt kell merítenie abból a hősies küzdelemből, melyet a nemzetünk folytatott 1956 őszén.
- A két világháború között hazaszeretetre és becsületre nevelt generációban még élt a szabadságvágy, ezt át tudta adni gyermekeinek, így tizenkét évvel a szovjet megszállást követően a nemzet fellázadt az elnyomó rendszer ellen. A harc kimenetele nem lehetett kétséges, hiszen miként is gondolhatták azok a pesti srácok, vagy miskolci munkások, hogy megvédik az országot a világ egyik legerősebb hadseregével szemben? Nem a szívük mélyén érezték, hogy ez nem lehetséges, és mégis megálltak. Megálltak, mert úgy érezték, hogy ez az a pont, ahonnan nincsen hová hátrálni. És ezt érezhették egyben erkölcsi értelemben is, hiszen mögöttük a város, itt élnek a szüleik gyermekeik. Ez a múltjuk, jövőjük, becsületük. Hitték azt is, hogy csak becsülettel érdemes élni, és ha így nem lehet, nem is érdemes – jelentette ki.
Mindent a hazánkért
A városvezető kiemelte, az 56-os hősökkel ellentétben nekünk ma nem kell meghalni a hazáért, azt viszont mindenkinek meg kell tennie, hogy érte él.
- Napjainkban is vészterhes időket élünk, amelynek árnyékát a tőlünk keletre zajló háború, az egyre fokozódó világpolitikai konfliktusok és az ehhez kapcsoló gazdasági bizonytalanság vetíti ránk. Ez komoly próbatétel elé állítja országunkat, benne Miskolcot is. Ezért én úgy gondolom, hogy ebben a helyzetben az a legfontosabb, hogy az ’56-os elődeinkhez hasonlóan vállvetve, egymást segítve dolgozzunk városunk, országunk boldogulásáért. Betemetve az évek során mesterségesen ásott árkokat, közös akarattal, tiszta szívvel, legjobb képességeink szerint tegyünk meg mindent országunk, városunk boldogulásáért – fogalmazott Badány Lajos, aki hozzátette: ha a közös cselekvés helyett a fantomharcot, a különböző érdekcsoportok mentén remélt személyes boldogulást, a széthúzást és az építő energiák lerombolását választjuk, abban nem lesz köszönet.
Miskolc legfiatalabb áldozata Misley Emese volt, a 13 éves gyermek, aki tejért indult a piacra, és menet közben lőtték le az ÁVH-sok. A tiszteletére állított emléktáblánál folytatódott a megemlékezés a Munkácsy-közben. Itt Szopkó Tibor, Miskolc alpolgármestere emlékezett a hatvanhét évvel ezelőtt történtekre. Mint mondta, 1956 októberében a hatalom félt a fellázadt tömegtől, ezért lőttek a tömegbe, így vesztette életét sokakkal egyetemben a kislány is.
Mindenkinek üzen
- Misley Emese számunkra, a miskolciak számára az ártatlanság szimbóluma. A halála pedig az embertelenség szimbóluma. Misley Emese emlékének ápolása kötelességünk, hiszen nem csupán értelmet és üzenetet ad az áldozatának, hanem egy markáns kiállást a hatalom zsarnokságával szemben. Az öldökléssel szemben. Az embertelenséggel szemben. Misley Emese áldozata üzen a mának is. Üzen a világnak innen Miskolcról, hogy ne haljanak meg ártatlanok, hogy ne nyomjon el semmilyen hatalom embereket. Ne nyomjon el semmilyen zászló, ideológia, semmilyen cél mögé gyáván megbújva. Értelmetlen halála később mégis értelmet nyert: akkor, amikor 1989. október 23-án Szűrös Mátyás kikiáltotta a harmadik Magyar Köztársaságot. Misley Emese halála így nekünk is üzen: azt, hogy keressük az azonosságokat azok helyett, melyek elválasztanak minket. Azt üzeni számunkra, hogy a korlátlan hatalom helyett a korlátlan békesség határozza meg az országunk és a városunk életét – hangsúlyozta az alpolgármester.
- Az 1956-os forradalom és szabadságharc a legnemesebb hazafias kiállás volt Magyarországon az 1848/49-es forradalom és szabadságharc mellett. Büszkén emlékezünk minden emberre, akik felkerekedtek otthonaikból, elindultak megküzdeni hazánk függetlenségéért, úgy is, hogy tudták, nagy esély van arra, hogy nem térnek többet haza - ezt már Szarka Dénes, a Velünk a Város frakcióvezető-helyettese mondta Roman 'Romek' Strzalkowski emlékoszlopánál a Szentpéteri kapuban. Amint ismert, a kisfiú Misley Emeséhez hasonlóan 13 éves korában vesztette életét az antikommunista tiltakozásoknak során Poznanban, miután mellövést kapott az ottani sortűz során. Ezzel ő lett az egyik legismertebb jelképe az antikommunista ellenállásnak Lengyelországban. Az ottani események a magyar forradalom nyitányát jelentették, miskolci emlékoszlopát 1992-ben állították fel.
A szabadság napja
- Október 23-án egy nemzet indult harcba a szabadságért, október 23-a a szabadság napja. És nemcsak a magyar szíveket szántotta végig a szabadság utáni vágy ebben az évben. Testvér országunkban, Lengyelországban is végigsöpört a forradalom, ők is ráeszméltek: hiába a megfélemlítés, a nép erejét nem lehet semmibe venni - jelentette ki Szarka Dénes. Hozzátette: végtelen szomorúságot érez amiatt, hogy sok ezrek áldozata akkor nem volt elég ahhoz, hogy legyőzzék a kommunista rezsimeket, és ugyanilyen dühöt a történelemhamisítás miatt, amit jelenleg orosz diákoknak tanítanak 1956-ról.
"Az orosz tankönyvek szerint ugyanis a magyarok, akik fellázadtak a kommunisták ellen, fasiszták voltak. Mennyire végtelenül egyszerű magyarázatot talált a posztlenini retorika, a szabadságvágy megmagyarázására! Aki nincs velünk, az ellenünk van, aki nem kommunista, az csak fasiszta lehet! Az igazság megváltoztatása hazugság, a történelem meghamisítása gyarlóság. 1956 hőseiről hazug és gyarló módon nyilatkozni gyávaság. Gyáva emberekkel pedig nincs dolgunk" - mondta.
A megemlékezők a két helyszín mellett koszorúkkal emlékeztek még a Hősök terén, Miskolc város elesett hőseinek emlékművénél, a Földes Gimnázium falán található Széchenyi emléktáblánál, Oláh Miklós szobránál, a Megyei Munkástanácsok emléktáblájánál, a Babits László emléktáblánál, a Nagy Imre emléktáblájánál, Nagy Attila mellszobránál és Szabó Lőrinc emléktáblájánál is. Az eseménysorozat a Petőfi téren, Veres Pál, Miskolc polgármesterének beszédével, valamint koszorúzással zárult.
