A Falu a városban elnevezésű kutatási program három évvel ezelőtt indult a Herman Ottó Múzeum vezetésével, a Miskolci Egyetem és a Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Levéltára összesen kilenc kutatójának közreműködésével. A történészek, néprajzkutatók, kulturális antropológusok azt vizsgálják, hogy milyen hatása volt a Miskolchoz közeli települések életére a városhoz történő csatolásuk.
– Azt kutattuk három éven keresztül, hogy a 19. és a 20. században, illetve még az azt megelőző évszázadokban is, a Miskolcot körülvevő falvak hogyan kapcsolódtak a városhoz, és hogyan változott meg az életük, a kultúra, a gazdálkodás, a mindennapok a várossal való egyesítés hatására – mondta Tóth Arnold. A Herman Ottó Múzeum tudományos titkára a tanulságokat ismertetve arról számolt be, hogy a Miskolcot körülvevő települések, kiemelten Miskolctapolca, Hejőcsaba, Szirma és Görömböly, már a 19. században és a 20. század első felében is nagyon szoros szálakkal kötődött Miskolchoz, a mindennapi élet, az ipari munkavállalás, a piacra járás, a közlekedés, az iskola, a művelődés, a különböző egyesületek révén. Nagyon sok volt a kapcsolat a települések és a város között, ami már akkor azt mutatta, hogy az említett falvak már-már szinte a város részei, jóllehet közigazgatásilag még különálló települések voltak.
1945, illetve 1950 után nagy Miskolc többlépcsős létrehozását követően ezek a településrészek egy picit megőriztek sajátos karakterükből. – A kutatások azt tárták fel sajtóforrások, visszaemlékezések, fotók, történeti adatok, rengeteg levéltári irat áttekintését követően, hogy Miskolctapolca és Görömböly, illetve a kettő egymáshoz való viszonya, Tapolcafürdő fejlesztése, Görömböly falusias, kertvárosi jellege, vagy Szirma zöldségtermesztő karaktere, Hejőcsaba nagyon magasan polgáriasodott, kisvárosias városképe és kultúrája milyen változásokon ment keresztül – sorolta Tóth Arnold. Ennek megfelelően a program záró konferenciája a létrejött változásokat mutatja be.
A szakember meglátása szerint a kistelepüléseket a városhoz való csatolás pozitívan érintette. – Sok előny alakult ki a szocializmus évtizedeiben, ami nem jött volna létre Miskolc nélkül. A tömegközlekedés például, ami az egyik legkézenfekvőbb változás volt, a településrészeken élők munkába járását segítette. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az ott élők gondolkodásában, identitásában, kulturális önmeghatározásában nagyon fontos szerepe volt a városrészi identitásnak – mutatott rá. Tóth Arnold kiemelte, hogy ez a Görömbölyiek esetében különösen szembetűnő volt. Ott a rendszerváltozást követően nagyon erős lokális mozgalmak indultak el, ám Miskolctapolca egészen más. Ott már a két világháború között is komoly közigazgatási kérdés volt a városhoz való csatolás, vagy a szorosabb kapcsolatba lépés Miskolccal, hiszen a fürdőfejlesztés kiemelt kormányzati program volt. Az, hogy Miskolctapolca Görömböly községhez tartozott a két világháború között sok szempontból gátolta a fejlődését. A 20. század változatos képet mutat. A települések a magyar történelem fordulópontjaihoz igyekeztek igazodni a maguk lehetőségeihez mérten.
A kutatócsoport multidiszciplináris szemléletű forrásfeltáró alapkutatásának eredményeit egy tanulmánykötet foglalja majd össze, amelynek megjelenése jövőre nyárra várható.
