Tóth Andrea abban a középiskolában dolgozik iskolapedagógusként, ahová az áldozat is járt. Elmondta, a 16 éves fiatal nagyon szeretett főzni, mindennel igyekezett megismerkedni, ami a vendéglátáshoz kötődik. Egyházi iskolaként a kápolnában tartottak az osztálytársaknak egy krízisintervenciót, ahol az itt-ről és a most-ról beszélgettek.
– Nagy csönd volt az iskolában és a beszélgetésen is. Mindenki, az is, aki nem ismerte, feketében jött hétfőn. Óriási letaglózás, ezt lehetett érezni, szinte robotszerűen működtek a gyerekek, próbáltak érzelmeket elfojtani – írta le a tragédia utáni első iskolanapot a szakember.
Mint megtudtuk, múlt pénteken volt a szalagavató, mint turisztikai szakra járó diák, a fiatal fiú is felszolgált a végzősöknek, a tanároknak az eseményen. Igazgatói dicséretet kapott volna hétfőn...
– Azért is lehetett sokaknak nagyon megrázó ez a tragédia, mert pénteken még találkoztak vele, együtt voltak és jól érezték magukat, aztán... – mutatott rá az iskolapszichológus.
Kiemelte, szükség van arra, hogy kollektíven is feldolgozzák a tragédiát; jön az őszi szünet, a halottak napja. Elkezdik a feldolgozást közösen, hogy elengedjék a dühöt, az önvádat, a hibáztatást. Nehéz időszak jöhet az iskolatársaknál, barátoknál, de fontos, hogy egyre jobban előjöjjenek a pozitív dolgok is.
– Ez a tragédia azért nehéz, mert hirtelen történt és bűncselekmény történt. Ez azonban már megváltoztathatatlan, ennyi volt megírva. Segíthet, hogy egyházi iskolaként az az elfogadott, hogy van élet a halál után. Így könnyebb lehet a feldolgozás – húzta alá.
Szóba került még a beszélgetés során az, hogyan tud a társadalom segíteni a fiataloknak a feldolgozásban, mit tehetnek az áldozat és a gyilkossággal vádolt férfi szülei? És milyen tanulsággal szolgálhat az eset a társadalmi feldolgozás terén?
A teljes beszélgetés itt nézhető vissza:
