Örökzöld témát vetett fel a JEZSU Szülők Akadémiája, amelyet kifejezetten a Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumba járó diákok szüleinek rendezett az intézmény, hogy együtt a tanárokkal, legutóbb az iskolapszichológussal is kiegészülve, körbejárjanak, megbeszéljenek egy-egy témát, amely megítélésük szerint nagy hatással van a gyerekekre és általuk a családokra is.
Negyvennél is több szülőt vonzott a legutóbbi JEZSU Szülők Akadémiája, amelynek témája különösen aktuális, arra keresi a választ, hogy a mai felgyorsult, elfoglalt, időhiányos világunkban, hogyan tudnánk mégis jobban jelen lenni a fiatalok életében? Látszólag együtt élünk, mindennap találkozunk, talán tanulunk is együtt a gyerekeinkkel, de valójában nem könnyű igazán jelen lenni egy tinédzser életében. Ahogy múlnak az évek, úgy lesz egyre nehezebb a szülőnek, hogy a szó igazi értelmében részese legyen az egyre nagyobb kamasz életének, aki éppen ellenkezőleg, inkább leválni akar a szüleiről. Önállósodni, saját életet élni.
Ez nem jelenti azt, hogy a tini kevésbé szereti már a szüleit, hanem egy természetes folyamat része, amely azonban komoly lelki tehertétel lehet mindkét félnek. Hiszen mégis csak a leválásról, a távolodásról szól. A dolgot nehezíti a modern kor technológiája is, amely ráadásul a fiatalok kezébe adott egy zsebben elférő számítógépet, egy multimédiás eszközt, internettel, amellyel egy pillanat alatt kapcsolódhatnak más közösségekhez, más élményekhez, ugyanakkor „kikapcsolva” magukat a jelenlétből, a való életből, olykor a családból is.
Szakemberek egyöntetű meglátása, hogy átestünk a ló túlsó oldalára, többszörösen haladja meg a ráfordított képernyőidő a kívánatos és még egészséges mértéket. Vannak javaslatok és eszközök a korlátozásra, de azokkal együtt is óriási kihívás a szülőknek, hogy ekkora ellenszélben próbálják a telefonhasználatot, a képernyőidőt korlátozni. Mindezt annak érdekében is, hogy több minőségi időt tölthessenek egymás jelenlétében.
A jó és működő megoldásokat nehéz megtalálni, azonban beszélgetni, együtt gondolkodni róla az első lépés. Ezt ismerte fel a Jezsuita Gimnázium és indította útjára a Szülők Akadémiáját, ahol olyan témákat jártak körül, mint a „Hogyan találjunk lelki egyensúlyt a digitális világ forgatagában?”, avagy a “Hogyan legyünk JELEN a gyermekeink életében?"
A találkozókon súlyos kérdések kerültek terítékre, például, hogy melyek a támogatandó szülői viselkedésminták és reakciók? Szülőként mi a szerepünk a gyermekeink tanulmányai, társas kapcsolatai, feladatvállalásai és döntései kapcsán? Hogyan támogassuk anélkül, hogy "helikopter szülők" lennénk? Hogyan lehet jól szeretni, bizalmat (vissza)építeni?
Az eddigi beszélgetések tapasztalatairól kérdeztük a szervezőket. Bukovszki Edit nevelési igazgatóhelyettes elmondta, hogy az iskolában régi hagyomány, hogy a szülőkkel együtt történő nevelésben hisznek, ami azt jelenti, hogy amikor csak lehet, bevonják a szülőket is a különböző programokba, és külön nekik is szerveznek találkozókat, oktatási vagy lelkiségi témákban. Nagyon sok olyan találkozási alkalmat szerveznek, ami nem hivatalos esemény, mint egy szülői értekezlet például, hanem kifejezetten kötetlen és önkéntes.
– Majálisok, bálok, közös sportnapok, és ebbe a sorba illik bele ez a szülők akadémiája. A témát pedig mindig az aktuálisan előtérbe kerülő nevelési kérdések, helyzetek adják. Legutóbb az a kérdés, hogyan lehetünk még jobban jelen a gyerekeink életében? – vázolta az igazgatóhelyettes.
– Fizikailag sokan úgy érzik, hogy jelen vannak, de amikor megkérdezem a szülőt, hogy mennyi ideje van a gyerekével foglalkozni, akkor igen meglepő válaszokat adnak, például, hogy évente egyszer elmennek nyaralni, és akkor úgy együtt vannak. De nem csak úgy kellene jelen lennünk, hogy testként ott vagyok, hanem én arra szeretem a szülőket motiválni, hogy kezdjenek el a gyerekekkel beszélgetni. Ami persze nagyon nehéz egy kamasszal, ez tiszta sor – vette át a szót Bejczi Tímea a JEZSU iskolapszichológusa.
Hangsúlyozta, a szülők akadémiája rendezvényekkel is az lenne a céljuk, hogy megértessék a résztvevőkkel, hogy csak akkor tudunk egészséges gyerekeket nevelni, hogyha egy csapatként gondolkozunk, ha a szülő is beleteszi az ő részét, az iskola is és természetesen gyerek is. Megértve azt, hogy egy hajóban evezünk. Ehhez kellenek az ilyen találkozások, beszélgetések.
– A szülők általában nagyon leterheltek, sokat dolgoznak, és ezért szeretik azt, hogy a gyermekük ide jár, mert nagyon sok olyan program van nálunk, ami az életre próbálja őket nevelni, felkészíteni. Egy következő lépés, hogy magukat a szülőket is bevonjuk. Az utóbbi években az a tapasztalatom, hogy a kommunikáció egyre nyitottabb a szülőkkel, mernek számukra kellemetlen kérdéseket is feltenni, mivel szerintem érzik azt rajtunk, hogy soha nem ítélkezünk az ilyen nevelési kérdésekben, hanem mindig csak azt tartjuk szem előtt, hogy annak az adott gyereknek vagy közösségnek hogy lesz jobb – fogalmazott az iskolapszichológus.
Bukovszki Edit és Bejczi Tímea sem érzi úgy, hogy a szülők igyekeznének áttolni a nevelést az iskolára. Inkább csak keresik a jó módszert, a kapaszkodókat, szívesen veszik a szakemberek támogatását és tanácsait. Hiszen nekik is először vannak kamaszodó gyerekeik, tanulniuk kell a velük való bánásmódot.
– A találkozón olyan formában ment a beszélgetés, hogy volt egy kis bevezető input, van nálunk egy MENTA csapat - a MENTA onnan jön, hogy mentál higiéniai és tanácsadó testület -, akik elmondták, hogy mi itt az iskolában miket tapasztalunk. Utána pedig kérdeztek, hozzászóltak a szülők is, és így egy kerekasztal beszélgetés alakult ki. Azok a fő kérdések jöttek elő, mint a határ tartás, keretek megszabása, hogyan mondjunk nemet, mit tiltsunk meg, mit ne tiltsunk. Nyilván a digitális kihívások is terítékre kerültek, ahogyan a gyerekek egymás közti viszonya is, vagy a divat, az étkezés, tehát gyakorlatilag minden aktuális téma előkerült – osztotta meg a nevelési igazgatóhelyettes.
Megtudtuk, a szülőknek az egyik legforróbb kérdése az volt, hogy hányszor mondhatnak egy kamasznak nemet. Amire a pszichológusok válasza általában az, hogy minél többször, mert nagyon fontos, hogy a gyerek megtapasztalja azt, hogy van egy határ, ameddig elmehet.
– A csapból is az folyik, hogy húzzunk határokat a gyerekeknek, ám ez nagyon nehezen megy a mostani szülőgenerációnak. Pedig tulajdonképpen ez a legnagyobb protektív faktor, hogyha én tudom a gyereket szabályozni, annak azért van értelme – és ezt is elmondtam a szülők akadémiáján is -, mert, ha majd ő olyan közösségbe vagy helyzetbe kerül, akkor majd tud ő is nemet mondani. És ezt sok helyzetben szeretnék a szülők, hogy így legyen – szögezte le az iskolapszichológus.
Kiemelte, a nem kimondása konfliktusforrás, de merni kell felvállalni konfliktusokat, nem kell mindenáron kerülni. Az asszertív konfliktuskezelés az, hogy úgy mondom el a problémámat, hogy nem bántom meg vele a másikat, de azért képviselem a magam álláspontját is. A szülőknek meg az a kísértés, hogy inkább ráhagyják a gyerekre, és csinálja úgy, ahogy akarja, mert így egyszerűbb, nincs konfliktus. De ez sem helyes nevelési stratégia.
A szülők akadémiája beszélgetés végén az iskolapszichológus válaszolt a szülők még felmerülő kérdéseire. Ezt követően kis csoportokban osztották meg tapasztalataikat, gondolataikat a szülők és a nevelők az aktuális témával kapcsolatban. Az interjúalanyok elmondták, a JEZSU Szülők Akadémiája sikerén felbuzdulva tervezik a folytatást a következő tanévben.
