Halmai Zsolt életében mindig szerepet játszott a sport, de 2024. nyarán úgy döntött, hogy komolyabban elkezd foglalkozni a futással.
Úgy döntöttem, a heti egy-két városi esti kocogást rendes edzésekkel fogom kiegészíteni, valamint keresek elérendő célokat is magamnak versenyek formájában, ami majd megadja a kellő motivációt. Ekkor találtam rá a Spartan Race Training Group Miskolc csapatra és ezzel együtt jött az életembe a terepfutás.
- meséli Halmai Zsolt.
A városi futást felváltotta a terepfutás, a magányos kocogásokat a csapattal együtt edzések. A Bükkben csodaszép helyeket fedeznek fel az edzések során: kilátókat, barlangokat, forrásokat. Az edzések egy teljesen más dimenziója nyílt meg ezáltal előtte.
Egy év alatt elindult több kisebb versenyen, váltóban a Miskolc-Kassán és az UB-n, majd teljesítette a Mátrabérc Trail 55 km-es távját is. Ez kellő motivációt adott számára a folytatáshoz és hogy emeljen a téten.
Jött a Daráló, a miskolci futó pedig vette az akadályt
Szeptember 24-én az AI sorsolt és az ő nevét dobta ki, mint kihívott futó, hogy teljesítheti a Daráló nevű 137 kilométeres távot.
A Daráló egy kihívásos futóverseny, amely során a kihívottnak néhány hete van arra, hogy felkészüljön, majd éjféltől délután ötig 137 kilométert kell lefutnia az Edelényi kastély körül, egyedül.
Ez eddig csak két embernek sikerült és négyen már „elvéreztek”. Nagy volt a nyomás Halmai Zsolton.
Az első gondolatom egy félelemmel teli izgalom volt, hiszen megközelítően sem futottam soha ekkora távot egyben, de ott motoszkált bennem egyből a gondolat, hogy miként is lehetne ezt a 100 kört abszolválni, jól felkészülni rá
- mesélte.
Hogyan lehet felkészülni egy ilyen hatalmas megpróbáltatásra?
Rengeteg bátorító üzenetet kapott, mellette állt a miskolci Spartan csapat, és kedvese is, aki bár nagyon féltette, teljes mértékben támogatta és segítette őt.
A felkészülésemet nagyrészt egyedül csináltam. De néha azért kellett a társaság is. A megtervezéséhez kihívómat, az AI-t használtam segítségül. Megterveztem, hogy lefutok 275 kilométert az előttem álló 40 napban, közben fogyok pár kilót, odafigyelek fokozottan a táplálkozásomra és a plusz vitamin bevitelre, valamint sokkal több nyújtást és tornagyakorlatot csináltam, mint azelőtt. Nem volt könnyű, ha esett, ha fújt, mentem. Hajnalban, csípős hidegben. Kint voltam és végig csináltam.
November 8-án eljött a nagy nap
Eljött a nagy nap, november 8-án éjfélkor elindult a Darálón. Az elején minden a terv szerint haladt. A hideg és az eső ellenére is jó tempóban haladt. Aztán jött a mélypont.
Úgy 30 kilométerig nem volt baj, majd elkezdett szakadni az eső, elkezdett szúrni a bal térdem és 2-3 órát ebben az állapotban futottam és igyekeztem csak túlélni. Mire felkelt a nap, már csontig fagytam, hiszen volt vagy 2 fok és nehéz volt fókuszban maradni. Reggel megjött a következő turnus szurkolócsapat, ami új lendületet adott. Átöltöztem száraz ruhába és róttam a köröket. Sajnos a bal térdem miatt rosszul terheltem a jobb lábamra, ami miatt idővel az is elkezdett fájni és megint jött egy mélypont. Volt egy rész, amikor több mint 12 perc hátrányban voltam a szintidőhöz képest és ott megint azt éreztem, hogy ez nem lesz meg, nem érek be 17 órán belül. Nehéz mentális állapot, amikor lefutottál egyben két maratont és fáj mindened, majd realizálod, hogy még van előtted több mint 50 kilométer teljesítendő táv. De ekkor megint jöttek a csapattársak és olyan összefogással, olyan sok erőt és segítséget adtak, amit megfogalmazni nagyon nehéz és most is könnyes lesz a szemem, ha visszagondolok. Hoztak krémet, gyógyszert, meleg húslevest, körbeállták a pályát, hogy mindenhol legyen valakinek egy két bíztató szava és sehol ne legyek egyedül. Bíztattak, segítettek és átlendültem a mélyponton megint. Az utolsó 30 körben megint összeállt a mozgásom, nem kellett megállnom és visszahoztam szintidő alá az órát, ami nagyon távolinak tűnt azelőtt. Végül 16 óra 53 perc futás után, sötétben indulva és sötétben befejezve a családom, barátok és nagyon sok számomra ismeretlen edelényi szurkoló előtt beértem a célba
- meséli a legnehezebb órákat.
A Daráló teljesítése után ő maga is kihívott két futót: Zámbó Krisztinát, aki december 6-án lehet az első nő, aki teljesíti a távot, és Csere Lászlót, aki december 21-én áll rajthoz.
Nincs megállás a Daráló után sem: önismereti utazásból közösségépítés
A hosszú futások, edzések közben sokat gondolkodtak azon, hogy szeretnének egy saját futóegyesületet. Így született meg a SteelRunners Hungary Sportegyesület ötlete, amely a miskolci futóéletet szeretné színesíteni. Rendezvényeket, versenyeket terveznek, mindet Miskolchoz és a Bükkhöz kötve.
A futás nekem terápia, egy mentális felfrissülés. Meglátásom szerint sokaknak nyújthatunk segítséget.
Az egyesület már alakul. Folyamatosan bővül, támogatják és húzzák egymást. A városban több támogató is melléjük állt. Egy olyan egyesületen dolgoznak, amely összefogja és segíti a miskolciakat.
A jövő tervei – új versenyek, új kihívások
Emellett a következő időszak sem lesz eseménytelen: jön a Extreme Tarcal-Tokaj Kör, majd a Miskolc–Kassa hosszú táv a csapattal. A nem túl távoli jövőben pedig már saját rendezésű futóversenyeket terveznek Miskolcon és a Bükkben. Valamit februárban Miskolc rendezi a Spartan-versenyét, amire nagyon készülnek az egyesülettel.
Bárkit szívesen látnak a csapatban, a futások ingyenesek. A cél pedig a csillagos ég…
