A szervezést vezető Vihula Mihajlo, a Fazekas iskola gitártanára, személyes köszönettel nyitotta meg az eseményt.
– Amikor kitört a háború, Tóth-Szántai József polgármester az elsők között hívott fel. Ez is mutatja, mekkora szíve van, nemcsak neki, hanem a magyaroknak is – fogalmazott, kiemelve a támogatás fontosságát.
A városvezetés részéről Tóth-Szántai József köszöntötte a közönséget, aki a befogadás városi hagyományát hangsúlyozta.
– Miskolcon régóta tudjuk, hogy a szükség idején csak egyetlen közös nemzetiség létezik: az ember. Nagyon remélem, hogy ha csak egy kicsit is, de pótolni tudjuk azt az otthont, ami most távolinak tűnik. A karácsony egyszerre ad reményt, szeretetet és békét – fogalmazott.
Az ukrán nyelvoktatás fejlődéséről és jelentőségéről Bernáth Viktória, a Leszja Ukrajinka Országos Ukrán Nemzetiségi Nyelvoktató Iskola vezetője beszélt nagy lelkesedéssel.
– Nagyon szeretem a munkám és a gyerekeket, életcélom, hogy együtt lehessenek. Nagyon örülök, hogy végre Miskolcon is működhet ez az iskolaforma – mutatott rá, külön köszönetet mondva a szülőknek és pedagógusoknak, akik segítenek megőrizni a nyelvet és a tradíciókat.
A befogadásról és az együttműködés erejéről Soósné Prókai Nikolett, a Fazekas iskola igazgatóhelyettese is beszélt.
– Végtelenül büszkék vagyunk, hogy bennünket választottak. Korábban is tanultak nálunk ukrán gyerekek, ismertük a nehézségeiket, és természetes volt, hogy segíteni szeretnénk. Fontos, hogy gyermekeink emberséget tanuljanak, és nyitottá váljanak egymás kultúrájára – hangsúlyozta.
A programban a gyerekek előadásai vitték a főszerepet: dallal, tánccal és hangszeres produkciókkal ünnepeltek, a végén pedig hosszú taps jutalmazta őket. A műsor végére még a Mikulást is sikerült a terembe csalogatni – a gyerekek énekkel fogadták, majd közös tánccal zárták az ünneplést, amelyből öröm és felszabadultság sugárzott.
