Ezekre csodálkozott rá a könyvet olvasva Kabai Zoltán, aki az író beszélgető társa volt a II. Rákóczi Ferenc Könyvtárban. A rendezvény címe És volt, ami konkrétan a kötet borítóján látható. A könyv pontos címe: És – Műszakváltás a Célvárosban, ez az Átjáró könyvsorozat tízedik kötete.
– Aki a kezébe veszi ezt az írást, az személyes élményekkel találkozik. Úgy ismertem meg Ricsit, mint aki feltette az életét arra, hogy Miskolcot és különösen annak közelmúltját megpróbálja megmenteni nekünk. Úgy tudom, hogy a könyv anyagának egy nagyon nagy része az oral history-ra épül, arra, amit hallottál a megkérdezett emberektől – fordult Darázs Richárdhoz Kabai Zoltán, majd megkérdezte, hogy minek tartja magát az író, és miért nem szereti a helytörténész kifejezést.
– Ezt a szót én eléggé elkoptatottnak érzem, meg azt gondolom, hogy mi nem egy tipikus helytörténetírással foglalkozó csapat vagyunk. Van hozzá közünk nyilván, csak a magunk útját is járjuk – utalt válaszában az író az Átjáró könyvsorozat mögötti Észak-Keleti Átjáró Egyesületre, aminek ő az elnöke.
A civil szervezet egyik tagja, Kapusi Krisztián történész és levéltáros arról beszélt a könyvbemutató elején, hogy Darázs Richárd személye szorosan összefonódik az Észak-Keleti Átjáró Egyesülettel, hiszen ő alapítója is volt.
Bűnös város és fekete folt
Az És című könyvben három témát jár körbe a szerző, közülük az egyik Pereces. Erről mesélt a könyvbemutatón.
– 2008-ban kezdtünk egy komolyabb oral history kutatást, és akkor végigjártuk a telepet. Akkor még egész szépen megvoltak a vöröstéglás házak, körülbelül úgy nézett ki, mint a Vasgyár. Most gyakorlatilag már szinte semmi nincs meg ebből, teljesen eltűnt ez az ipari kolónia jellege Perecesnek. Nagyon izgalmas volt ez a téma, elképesztő történetek kerültek elő, volt ott egy nyugdíjas klub, egy bányászzenekar, egy hihetetlen kohéziós erő, nagy összetartás, és nagyon izgalmas emberekkel ismerkedtünk meg. Nemcsak én interjúztam, hanem sokan, mert volt legalább három olyan projekt, ami konkrétan oral history interjúkkal indult. Az Egyszer volt, hol nem volt Acélváros projekt nem Perecesről szólt, de ott is az egyik kutatási téma lett ez a terület. Ez arról szólt leegyszerűsítve, és azóta is azon dolgozunk, hogy oldjuk azt a sztereotípiát, hogy Miskolc a szocialista „bűnös város”. Aztán volt a Horizonton nevű projekt is, ami pedig arról szólt, hogy teljesen érthetetlenül egy időben Perecest cigánytelepnek, úgynevezett fekete foltnak titulálták, holott csak a négy-ötezer fős városrész közepén volt egy rossz állapotú terület, ahol körülbelül kétszázan éltek, majd aztán ezt a kolóniát el is bontották. Nem érthető, hogyan képződnek ezek a sztereotípiák. A projekt tehát nemcsak Perecesről szólt, hanem egy tágabb jelenségről is – magyarázta.
