Mi a véleménye a miskolci járatseriff-rendszerről: beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket, és képviselőként a jövőben is fenntartaná, esetleg tovább fejlesztené azt?
– A járatseriff-rendszer szerintem alapvetően nem a rendteremtésről szól, hanem üzleti kérdés. Ezek az úgynevezett járatseriffek nem rendőrök, nem rendelkeznek azokkal az eszközökkel és jogosítványokkal, amelyek valóban szükségesek lennének a közbiztonság javításához. Ha valóban rendelkezésre állnak a seriffekre szánt nagyon jelentős források, akkor azokat a rendőrség és a rendészet megerősítésére, a kamerarendszer bővítésére kell fordítani. Több járőrre, nagyobb jelenlétre, hatékonyabb fellépésre van szükség. Érezhetően kell javítani a közbiztonságot, nem látványmegoldásokkal. Én ezt a rendszert ebben a formában nem tartom fenntarthatónak.
Hogyan értékeli Miskolc jelenlegi közbiztonsági helyzetét, és mely területeken látja a legnagyobb kihívásokat?
– A közbiztonság kérdése ma már nem szűkíthető le egy-egy városrészre. Korábban gyakran emlegették Lyukó-völgyet vagy az Avast, ma viszont már a belvárosban is egyre több problémáról hallani. Ez azt mutatja, hogy rendszerszintű gondokról van szó. Sokan keresnek meg személyes történetekkel. Volt olyan eset, amikor egy idős ember telkét gyakorlatilag teljesen széthordták, illegális hulladéklerakóvá vált, majd végül ő kapott felszólítást arra, hogy tegye rendbe a saját területét. Ez elfogadhatatlan. Nem az áldozatokkal kellene keménykedni, hanem az elkövetőkkel szemben kellene határozottan fellépni. A legnagyobb kihívás az, hogy vissza kell adni az emberek biztonságérzetét. Ehhez valódi rendészeti jelenlét kell, nem adminisztratív vagy látványjellegű intézkedések.
Milyen feltételeket tart szükségesnek ahhoz, hogy új befektetők érkezzenek Miskolcra, és milyen szerepe lehet ebben egy országgyűlési képviselőnek?
– A befektetők alapvetően kiszámítható és élhető környezetet keresnek. Ha egy városból folyamatosan elköltöznek az emberek, akkor az egy nagyon erős negatív jelzés. Az elmúlt években Miskolcon is jelentős volt a népességcsökkenés, és ennek oka elsősorban az, hogy sokan nem tudnak megélni a jövedelmükből. Munkahely ugyan van, de ezekért a bérekért az emberek nem maradnak itt. Ez a jelenlegi gazdaságpolitika következménye, amely az olcsó munkaerőre próbálja építeni a versenyképességet. Szerintem ez zsákutca. Egy országgyűlési képviselő szerepe az, hogy ezt a szemléletet megváltoztassa, és olyan feltételeket segítsen kialakítani, amelyek a magasabb hozzáadott értékű, jobban fizető munkahelyeket hozzák ide. A minőségre és a tudásra kell építeni, nem az olcsóságra.
Hogyan teremtene egyensúlyt Miskolcon az ipari fejlődés és a környezetvédelem szempontjai között? Tud-e olyan konkrét lépést mondani, amellyel egyszerre támogatná a gazdasági fejlődést és csökkentené a környezeti terhelést a térségben?
– A legfontosabb lépés az, hogy milyen típusú beruházásokat engedünk be a városba. Nem mindegy, hogy alacsony hozzáadott értékű, környezetterhelő ipari tevékenységek jelennek meg, vagy olyan fejlesztések, amelyek a tudásra és az innovációra épülnek. Én a tudásalapú gazdaságban látom a jövőt. Olyan beruházásokra van szükség, amelyek kutatás-fejlesztéshez kapcsolódnak, és nem jelentenek komoly környezeti kockázatot. Ez egyszerre szolgálja a gazdasági fejlődést és a környezet védelmét is. Ha magasabb hozzáadott értékű munkahelyek jönnek létre, az automatikusan magasabb béreket is jelent, ami szintén hozzájárul a város megtartó erejének növeléséhez.
Hogyan értékeli Miskolc északi és déli ipari parkjainak jelenlegi helyzetét, és milyen fejlesztési irányokat tart szükségesnek a jövőben?
– Az ipari parkokba érkeznek beruházások, de ezek jelentős része gyártósori, alacsony hozzáadott értékű munkát kínál. Ez önmagában nem elegendő ahhoz, hogy egy város hosszú távon fejlődni tudjon. A probléma nem az, hogy nincs munka, hanem az, hogy ezekért a bérekért az emberek elmennek. Ezért látjuk azt, hogy miközben vannak beruházások, a népesség mégis csökken. Szerintem a támogatásokat feltételekhez kell kötni. Ha egy cég adókedvezményt vagy más támogatást kap, akkor el kell várni tőle, hogy tisztességes béreket fizessen, és valódi megélhetést biztosítson a dolgozóinak. Emellett a helyi kis- és középvállalkozásokat is sokkal erősebben kell támogatni, mert ők adják a munkahelyek jelentős részét.
Megválasztása esetén melyik az a három konkrét, számon kérhető vállalás, amelyet a ciklus végéig mindenképpen teljesíteni kíván?
– Az első a munkahelyteremtő beruházások ösztönzése, de nem bármilyen áron, hanem olyan feltételekkel, amelyek valódi megélhetést biztosítanak az embereknek. A második a közlekedési infrastruktúra fejlesztése. Ide tartozik az úthálózat állapotának javítása és a tömegközlekedés fejlesztése is. Ha van forrás más, kevésbé indokolt beruházásokra, akkor kell lennie ezekre is. A harmadik a közbiztonság javítása. Ehhez szükség van a kamerarendszer bővítésére, a közvilágítás fejlesztésére, valamint a rendőrség és a rendészet megerősítésére.
Ön szerint miként befolyásolja megítélését az, hogy pályafutása során több politikai közösség színeiben is indult választáson – ez inkább erősíti vagy gyengíti az Ön hitelességét a választók szemében?
– Szerintem ez attól függ, hogy valaki mit tart fontosnak: a pártokat vagy az embereket. Én mindig az utóbbit tartottam szem előtt. Nem pártokhoz, hanem a választókhoz próbáltam hű maradni. A magyar politikában az elmúlt években sok átrendeződés történt, új együttműködések alakultak ki. Ebben nincs semmi meglepő. A kérdés az, hogy ki melyik oldalon áll: a hatalom pártján vagy a nép pártján. Én az utóbbit választottam, és ezt képviselem következetesen.
