Havonta egyszer szerveznek urbex túrát a lillafüredi Sziklához, vagyis pontosabban a Sziklába. Hegedűsné Szigetvári Eszter, a Szeleta Park látogatóközpont-vezetője elmondta, 2024-ben vette át a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság a Sziklát vagyonkezelésbe, és azóta minden hónapban van egy 20 fős, limitált létszámú urbex túra, szakvezetéssel. A vezető szerint ezeket a lehetőségeket már hónapokkal előre lefoglalják a szemfülesek.
– Ebben a hónapban, áprilisban, 11-én lesz a következő alkalom, általában 10-e környékén, tehát 5 és 15 között szoktuk tartani ezeket. Azért érdemes megszervezni a túrákat, mert a miskolciak számára a Szikla egy nagyon sejtelmes hely, tele legendákkal a titkos katonai időszakról. Sok ember fejében él valamilyen történet arról, hogy mi történhetett ott, de nagyon kevesen jutottak be valójában. Most viszont lehetőség van bejárni a szűk folyosókat, a sötét, fejlámpával megvilágított tereket, amelyek megőrizték a régi korok lenyomatát. Ez gyakorlatilag egy időkapszula, és az embereket nagyon érdeklik az ilyen titokzatos helyek. A célunk az, hogy ezt megmutassuk, és közben elmeséljük a történetét az építéstől kezdve egészen a későbbi korszakokig. A kolléga, aki a túrákat vezeti, nagyon sokat olvasott utána, és beszélt olyan emberekkel is, akik ott dolgoztak, illetve azok családtagjaival, így első kézből vannak információink a katonai korszakról – magyarázta a vezető.
Exkluzivitását megőrizte a hely
A Szikla azonban nemcsak katonai objektum volt, hanem diszkó is a 90-es években.
– Sokan visszajárnak most is, akik akkor fiatalok voltak, és ezzel idézik fel a fiatalságukat. Annak idején annyira népszerű volt, hogy Felsőhámorig állt a sor, és több órás várakozás után lehetett bejutni. Egy különleges hely volt, a megnyitóra még kubai diszkótáncosokat is hoztak, és kifejezetten exkluzívnak számított – emlékezett vissza erre az időszakra Hegedűsné Szigetvári Eszter, aki beszélt a kezdetekről is. – A katonai objektum építését a 30-as években kezdték el, és az 50-es évektől nevezték Sziklának. A katonai funkció egészen a rendszerváltásig tartott, és 1989-ben szűnt meg teljesen ez a tevékenység. Ezután, amikor feloldották a titkosítást, még egy funkciója lett a helynek: civil célokra hasznosították, és ekkor működött turista szállóként Szikla néven. Úgy tudom, két- és négyágyas szobák voltak, de ennek részleteit nem ismerem mélyebben, a túrán viszont természetesen erre is rá lehet kérdezni. A diszkó a 90-es években nyílt meg, úgy tudom, 1995 körül kezdett működni, és 1998-ban zárt be végleg, bár voltak újranyitási kísérletek is. A szórakozóhely nem használta az egész létesítményt, hiszen csak a hegy gyomrában található kétszintes rész volt a diszkó. Jelenleg ezt a közel 30 évvel ezelőtti állapotot tudjuk bemutatni – nyilatkozta, hozzátéve, volt egy időszak, amikor rockmúzeumot akartak létrehozni itt, de az a pályázat végül nem valósult meg.
Még most is nagy a (fel)készültség
Hegedűsné Szigetvári Eszter elmondta, hogy a barlangi túravezetőnek egy húszoldalas írása van a Szikla történetéről.
– Ebben az is benne van, hogy bár nagyon hosszú ideig tartott az építkezés a 30-as évektől, már közben is használták katonai célokra. Ez abból adódhatott, hogy az objektum létrehozása titkos volt, és más, környező építkezésekkel próbálták álcázni. Körülbelül 3000 ember vett részt benne, és 12 millió pengőbe került – mondta, majd beszélt az urbex túra menetéről is. – A túravezetés a felszíni szociális épületeknél kezdődik, majd bemegyünk a hegy gyomrába, és az építéstől egészen a bezárásig végigmeséljük a történetet. Ez egy körülbelül kétórás program, amely során nagyon sok információt kapnak a résztvevők. Az urbex szó az urban exploring rövidítése, vagyis városi felfedezést jelent, és egyre népszerűbb. Sok ilyen helyre nem lehet hivatalosan bemenni, ide sem lehetett 2024 előtt, és éppen ez adja az izgalmát: egy korábban tiltott, titkos helyre lehet bejutni. Ez az élmény, az adrenalin és a titokzatosság nagyon vonzza az embereket. A látogatók a túra során kérdezhetnek is, és az a tapasztalatunk, hogy leginkább az emberi történetek érdeklik őket: kik dolgoztak ott, hogyan zajlott az élet a föld alatt. Ekkor elmondjuk, hogy sok női dolgozó volt, akik 24 órás váltásban dolgoztak, és a teljes műszakot lent töltötték. Voltak ugyan pihenők és étkezők, de az objektumot nem hagyhatták el. Itt ugyanis civilek és katonák együtt dolgoztak, ez utóbbi szereplői is a történetnek civilként, tömegközlekedéssel érkeztek, hogy ne keltsenek feltűnést – mondta a látogatóközpont-vezető.
A Szeleta Park honlapján olvasható, hogy a lillafüredi Szikla, egykor óvóhelyként kialakított, majd katonai objektumként és szórakozóhelyként működő létesítménye ma még hasznosítási tervezés alatt áll. Mivel a terület szigorúan védett természeti területen található, a fejlesztés időigényes folyamat. Addig lehet részt venni az urbex túrákon.
