Dr. Dobos László gyógypedagógus, jogász, gerontológus, a Miskolci Gyermekváros egykori igazgatója 2020-ban kapta meg a díszpolgári címet.
Bár Dobos László a dinnyéjéről híres Heves községben töltötte a gyermekkorát, fiatalkorától kezdve az egész életét Miskolcon élte le.
– Miskolc nekem az életemet jelentette, és azért szeretem, mert befogadott, amikor a legnehezebb élethelyzetben voltam. Mivel értelmiségi családból származom, így a múlt rendszerben elsőre nem vettek fel egyetemre. Az egyik nagybátyám, aki Miskolcon lakott, azzal biztatott, hogy a városban jó futballistákat keresnek – idézte fel a díszpolgár. – A szüleim beleegyeztek, hogy a nyár közepén a városba költözzek a nagybátyámhoz. A segítségével lettem 19 évesen betegtologató a Semmelweis Kórházban – árulta el, hozzátéve, hogy a gyermekparalízis kitörésével indult a kórházban gyógytornászképzés, ahová beiratkozott.
Elmondta, élénk közösségi életet élt Miskolcon, és hamar megszerette a várost. Többszöri egyetemi jelentkezés után kitűnő tanulóként 1963-ban felvették az akkori Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Közben alapító testületi tagja lett a Károly utcai, akkori nevén Kisegítő Iskolának. 1966-ban felvették a Szegedi Tudományegyetem jogász szakára is. Táborszervező munkájára felfigyeltek a városi tanácsban, és 1968-ban meghívták gyermek- és ifjúságvédelmi, gyógypedagógiai előadónak. Innen egyenes út vezetett a Miskolci Gyermekvároshoz, amelynek 1971-től alapító igazgatója lett.
– Büszke vagyok rá, hogy a volt tanítványaim a mai napig köszönetet mondanak azért, hogy a Miskolci Gyermekváros befogadta és felnevelte őket, amely idővel országos hírű oktatási-nevelési intézménnyé vált. Akkor különösen jó érzés volt miskolcinak lenni. A szüleim szintén a városba költöztek, és itt alapítottam családot. Két gyönyörű lányom született, akik a Herman Ottó Gimnáziumba jártak – osztotta meg Dobos László.
Nyugdíjas éveiben a felnőttképzésbe kapcsolódott be a Miskolci Egyetemen, és – az országban elsőként – megalapította a Szépkorúak Akadémiáját, valamint a Harmadik Kor Egyetemét. Életműve koronájaként éli meg a díszpolgári kinevezést, de Miskolc város pedagógiai díjával is kitüntették 1988-ban.
– A város mindig elfogadott és támogatta a munkámat. Rengeteg barátom van. Régen a Népkert mellett laktunk, és fiatalemberként a Vigadó táncparkettjén sokat mulattam. Ma pedig Miskolctapolcán élek, mióta megözvegyültem, Maci nevű golden retriever kutyusommal. Szeretek kertészkedni és sétálni a környéken. Igyekszem aktívan részt venni a kulturális eseményeken még így, 87 évesen is. Hálás vagyok érte, hogy miskolcivá válhattam – hangsúlyozta.
