Meddig lehet feszíteni azt a húrt, ami az odaadást, az elhivatottságot, a teljesítményt és a minőséget jelenti?
– teszi fel a kérdést magának is minden egyes évad elején és végén Béres Attila, aki 12 éve igazgatója a Miskolci Nemzeti Színháznak.
Évadzáró társulati ülést tartott szerdán a teátrum, ahol – kijelenthetjük: ápolva a hagyományokat – ezúttal is a köszöneté volt az első szó az összegzést tartó direktor részéről. Az egyik legnagyobb sikerként azt nevezte meg, hogy a közönség nem engedi el a színházat, visszajönnek, amit a 202. évadban produkált több mint 125 ezres nézőszám is bizonyít.
– A színház vezetése nem lehet elég hálás amiatt, hogy milyen teljesítményt nyújtotok évről évre – szólt a társulathoz Béres Attila, megjegyezve ugyanakkor (és ez sem az idei év újdonsága), hogy a Miskolcra érkező támogatások nem érik el egyes, – ahogy az igazgató fogalmazott – „kiemeltebb, nemzetibb” teátrumoknak nyújtott forrásokat. Ugyanakkor köszönettel illette az önkormányzat támogatását.
A direktor hangsúlyozta: a Miskolci Nemzeti Színház a 12 év során „nem került zuhanásba sem esztétikailag, sem gazdaságilag, de emberileg sem”. Hozzátette: ugyanazt a következetes, megfontolt és egyenes munkát kell végezni, mint korábban.
A számok nyelvén
Ebben az évadban 425 előadást játszottak a színházban, emellett 189 tantermi előadáson vannak túl, melyek fontosságát nem győzte hangsúlyozni Béres Attila, hiszen a következő évek, évtizedek színházba járó közönségét – szám szerint több mint 7 ezer diákot – tudtak ezek által megszólítani. Megjegyezte ugyanakkor, hogy pályáztak, de nem kaptak állami forrást ezekre a tantermi előadásokra.
Az önkormányzat képviseletében Matiscsák Éva alpolgármester köszöntötte a társulatot. Elismerően szólt a művészek elhivatottságáról, megköszönve a sok élményt.
– Ahogy korábban Tóth-Szántai József polgármester úr is fogalmazott: színházba jönni ünnep. Önök nemcsak szórakoztatnak, művelnek, de inspirálnak is minket. Mi, miskolciak nagyon szerencsések vagyunk, hogy számtalan élménnyel gazdagabban térhetünk innen haza. De nem csak mi, hanem az ország más részeiből érkezők is, akik kifejezetten a színház miatt látogatnak Miskolcra – mondta.
Mennének a vb-re, de nem telik cipőre
A Művészeti Tanács tagjainak rövid köszönetnyilvánítása után Szabó Máté és Béres Attila szólt arról, hogy ha meglenne a megfelelő pénzügyi háttér, akkor Európában gyakorlatilag bárhol játszhatnának. Mint ismert, Magyarországon egyedül a Miskolci Nemzeti Színház tagja az Európai Színházi Uniónak. Ez számtalan előnnyel jár, amit azonban (egyelőre) nem tudnak kihasználni. Egy focis hasonlattal világította meg a helyzetet az igazgató.
El tudnánk indulni a világbajnokságon, ha adnának cipőre pénzt
– fogalmazott, utalva az állami kulturális támogatások elmaradására, és véleménye szerint nem mindig érthető és alátámasztható szétosztására.
Börcsök Olivér és Lukács Ádám mindent vitt
A társulati ülés második részében megköszönték a 25, 30 és 35 éve a Miskolci Nemzeti Színházat szolgálók munkáját, majd bejelentettek három érkezőt: Lázár Julit, Móró Fruzsinát, valamint Kirády Marcellt.
A Spiritus-díjat Rakaczki Ágnes, az Itt a helyem!-díjat Kerekes Valéria színművész kapta, a Művészeti Tanács díját Bíró Klára súgó vehette át.
A társulat szavazatai alapján a legjobb énekkari művész Boza Bence, a legjobb zenekari művész B. Csermely Zsuzsanna, a legjobb balettművész Lukács Ádám, a legjobb színművész pedig Börcsök Olivér lett.
A közönség szavazatai alapján a legjobb balettművésznő Harangozó Lili, a legjobb balettművész Lukács Ádám, a legjobb színművész Börcsök Olivér, a legjobb színművésznő Czvikker Lilla, a legjobb előadás pedig a Gettó lett.
A színház új örökös tagjaként vastapssal köszöntötték Pónus Kati gazdasági vezetőt.
Új világokat teremtenek
Végül Béres Attila a következő évad kapcsán megjegyezte, hogy „az sem lesz kevesebb, sem könnyebb, mint az idei”. Sok bemutatóval készülnek, megőrizve a sokszínűséget, a nép- és művész színház jelleget, ennek lehetőségeit megteremtették elmondása szerint. Egy új rendezőt köszöntenek majd Hegymegi Máté személyében, és visszatér Ascher Tamás rendező.
– Lehet az balett, színmű, a minőségre való törekvés maximuma bele van kódolva. Innen már csak egy lépés a jó előadás. A közösségünk felkészült, elhivatott, alázatos, és a falon is átmegy ahhoz, hogy elkészítsen egy jó előadást, behozzon egy új gondolatot, megteremtsen egy addig soha nem látott világot. És ezt már nem kell bizonyítania: ez tény – zárta szavait Béres Attila igazgató.
