A torna résztvevői közös bemelegítéssel készültek a mérkőzésekre: minden izmot és ízületet alaposan átmozgattak, hogy a lehető legjobb formában kezdhessék meg a küzdelmeket.
A grundtól a saját focicsapatig
A Szimbiózis Alapítványnál mintegy nyolcvanan élnek. Közöttük olyan fiatalok is vannak, akik gyermekvédelmi gondoskodásból kerültek az alapítványhoz, és már korábban is futballoztak. Amikor megérkeztek a majorságba, hamar felmerült a kérdés: hol lehet itt focizni?
A válasz hamar megszületett: a kert egyik részéből grundot alakítottak ki. Később saját sportegyesületet is létrehoztak, csatlakoztak a Magyar Labdarúgó Szövetséghez, mérkőzésekre járnak, és maguk is szerveznek barátságos találkozókat – köztük a Baráthegyi Focikupát.
A futballpálya az elmúlt években sokat fejlődött. Tavaly még lyukakkal tarkított, nehezen használható volt a talaj, esőzés után pedig a vizet is szivattyúzni kellett róla. A támogatók és az önkéntesek munkájának köszönhetően azonban mára sokkal jobb körülmények között játszhatnak a csapatok. Új focikapu is került a pályára, amelyet a Magyar Paralimpiai Bizottság támogatásának köszönhetnek.
Jakubinyi László, a Szimbiózis Alapítvány elnöke szerint azonban a kupa legfontosabb üzenete nem az eredmény, hanem a közösség és az együtt megélt élmények.
Maga ez a történet, hogy negyedik alkalommal már össze tudunk jönni, a barátságról, a közös élményről és a sok-sok mosolyról szól.
Mint elmondta, a csapat története néhány, korábban is futballozó lakóval kezdődött, akik szerettek volna a majorságban is focizni. Ehhez edzőre is szükség volt, és egy fiatal önkéntes, Laura vállalta, hogy segíti a csapatot. Azóta is önkéntesen végzi ezt a munkát.
A Baráthegyi FC-re azóta más mérkőzéseken is felfigyeltek. Jakubinyi László szerint különleges visszajelzés, hogy ellenfeleik azt tapasztalják: a csapat tagjai nemcsak a saját sikerüknek örülnek, hanem az ellenfél góljainak is tudnak drukkolni.
Van egy olyan csapat Magyarországon, akik az ellenfélnek is drukkolnak. Ha mondjuk 10–2 az eredmény, annak is örülnek, hogy két gólt sikerült rúgni, nem a tíz kapott gól számít
– fogalmazott.
A Baráthegyi FC a Magyar Labdarúgó Szövetséggel is együttműködik, és a grassroots mozgalom népszerűsítésében is szerepet vállal. A csapatot korábban UEFA-díjra is jelölték.
Azt gondolom, ez az az üzenet, amit tudunk közvetíteni: együtt, mosolyogva lehet. Jó mérkőzést kívánok, és drukkoljunk egymásnak!
– mondta az alapítvány elnöke.
Együtt a pályán
A rendezvény célja, hogy a sport erején keresztül erősítse a közösségi összetartozást, elősegítse a társadalmi érzékenyítést, és tovább építse annak a kezdeményezésnek a hagyományát, amelyben fogyatékossággal élő és ép sportolók közösen élhetik át a csapatsport és az együtt játszás örömét.
A megmérettetésen négy, fogyatékossággal élő sportolókból álló csapat mellett vendégcsapatok is pályára léptek. A tornán részt vett a Miskolc Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának, a Miskolci Önkormányzati Rendészetnek, valamint a Sturm und Drang szurkolói csapatának együttese is.
Jó itt lenni
Gulyás Heléna a Szimbiózis Alapítvány sajtüzemében dolgozik. Amikor megtudta, hogy az alapítványnak saját focicsapata lesz, rögtön jelentkezett.
Nagyon szeretem a sportot, mindig várom a meccseket, és amikor sikerül gólt rúgnom, az semmivel össze nem hasonlítható öröm és boldogság. Utána napokig eszembe jutnak ezek a pillanatok
– mesélte.
A futball számára nemcsak a mozgásról szól, hanem a közös gondolkodásról és a csapatmunkáról is.
Megtanultunk együtt játszani, gondolkodni, hiszen a foci csapatjáték. Szerintem nagyon jó időtöltés, és addig sem nyomkodjuk a telefont. Hajrá, Baráthegyi FC!
Balogh Richárd két és fél éve érkezett a Szimbiózis Alapítványhoz. A Szent János házban él, és a majorság kertészetében dolgozik. Amikor lehetősége nyílt rá, csatlakozott a Baráthegyi FC-hez.
Nagyon szeretem a csapatot, mindig várom az edzéseket és a mérkőzéseket. Kapus vagyok, igyekszem, hogy a labdát se engedjem be a kapuba
– mondta mosolyogva.
Az első focikupán emlékezetes teljesítményt nyújtott: három tizenegyest is kivédett.
Arra a kérdésre, miért szeret a csapat tagja lenni, egyszerűen válaszolt:
Mindent szeretek: az edzéseket, az edzőt, a csapatjátékot, a csapattársaimat, a játékot. Jó itt lenni.
Munka helyett most szórakozás
Több évtizedes kapcsolat van a Szimbiózis Alapítvány és a Miskolci Önkormányzati Rendészet (MIÖR) között. Ezúttal azonban nem a munkáé és nem is a segítőtevékenységé volt a főszerep, hanem a sporté és a közös kikapcsolódásé.
Nagyon sok esetben volt, hogy segíteni tudtunk, és most azt mondom, hogy a sport egy kiváló alkalom arra, hogy ne munkában vagy egy segítőtevékenységben, hanem egy kis kikapcsolódásban vegyenek részt a munkatársaink, és együtt ünnepelhessünk az itt élőkkel
– mondta Kovács László Csaba, a MIÖR igazgatója.
A rendészet csapata már korábban is szeretett volna részt venni a tornán, akkor azonban még nem állt össze a megfelelő létszámú csapat.
Most viszont egy nagyon elhivatott fiatal gárda jött össze a Miskolci Önkormányzati Rendészetnél, akik nagyon lelkesen fogadták a felkérést, és készültek erre a tornára
– fogalmazott.
Hozzátette: más tornákhoz képest a Baráthegyi Focikupa számukra nemcsak egy hobbi- vagy sportesemény, hanem egy ünnepi alkalom is.
Érem és kupa mindenkinek
A Baráthegyi Focikupa végén ünnepélyes díjátadón adják át a kupákat és az érmeket a résztvevőknek.
A torna eredményeit később közöljük.
