Kihúztunk tíz évet az első osztályban, rezgett a léc éveken keresztül, és most csak kiestünk. Tudom, hogy szívügyed a DVTK, mi jutott először eszedbe a hír hallatán? Követted a Diósgyőr szereplését?
Amikor volt rá lehetőségem, hogy élőben nézzem, akkor az interneten követtem a meccseket. Sajnos a legtöbb egy időben volt az én csapatom találkozójával, így csak néhányat sikerült elcsípnem. Nagyon nagy kár a kiesésért. Fájdalommal tölt el, amikor valamit a magadénak érzel, mint én a DVTK-t, amikor részese voltál egy olyan legendás menetelésnek, mint a miénk volt anno. Szomorú, hogy most megint a másodosztályból kell újrakezdeni.
Ti rögtön visszajutottatok az NB II-ből az élvonalba. Buta kérdés, de van erre valami recept?
Aki ismer, az tudja, hogy a végén mindig igazam van. Nincs recept, nincs varázspálca, amivel egy csapásra azt mondod, hogy feljutunk, és ez meg is történik. Az alapoktól kell kezdeni, és az a legfontosabb, hogy az ultrák és a klub 100 százalékig egy irányba menjenek. Együtt. Mert ez most nagyon nehéz szezon lesz. Emellett olyan játékosok kellenek, akik itt akarnak játszani, akik érzik, mit jelent ebben a klubban szerepelni, ehhez a városhoz tartozni. E két hozzávaló nélkül nincs sikeres recept, ha már ezt a szót használtad. És nagyon nehéz lesz. Persze sikerülhet, mert pénzzel jó játékosokat lehet venni. De pénzen nem vehetsz elhivatottságot, sem a klub vagy a város iránti szeretetet.
Üzennél valamit a szurkolóknak? Ha valakire, rád hallgatnak.
Nyilván most vigasztalhatatlanok, hiszen ők egész életükben a DVTK-hoz tartoznak. Mi, játékosok sajnos jövünk, maradunk 1-2-3 évet, aztán megyünk, de ők mindig itt vannak – jóban, rosszban. Azt mondanám nekik: türelem, továbbra is szeressék a klubot, mert az csak az övék. És ahogy egyszer korábban mondtam: tiszteld a klubcímert, mint az apádat, szeresd úgy, mint a gyermeked, és sose felejtsd el, mint a nagyapádat.
A te csapatod, a Betis B női együttese hogy áll most?
Vezetjük a tabellát, úgyhogy jól állunk. Nagyon infarktus közeli lesz a szezon vége, akárcsak tavaly.
A család jól van?
Igen, köszönöm! Mindketten sportolnak és tanulnak rendesen, Aroa és David is. Apukámat már beoltották, úgyhogy megnyugodtam. Most jönnek Spanyolországban a fiatalok a sorban, azaz én is.
