Gangos lakásunk van, se kertünk se hétvégi telkünk. Drága Édesanyám vidéki lányként elképzelni se tudja élő zöld nélkül a világot. Így aztán az utcai erkélyünkön és az emeleti folyósonkon glédában állnak a muskátlis cserepek, a fából tákolt virágos ládák. A szobában meg kerülgethetjük a fikuszt, a filadentront, a szanzavért, az aszparáguszt és a számomra ijesztően félelmetes kaktuszokat. A konyhai asztal szögletében meg mindig oltogat valami újat, soha nem látott egzotikus hajtást. Ha elakad a botanika micsurini rejtelmeiben Kállai Lászlóné, a Nemzeti Színház melletti, Miskolc legelegánsabb virágboltjának a vezetője, házi agronómusunk segít.
A városban, a Bulgárföldtől a diósgyőri vásárcsarnokig számos üzlete van a Miskolci Kertészeti Vállalatnak. Óriási területen gazdálkodnak, az ágyasok a melegházak a Szentpéteri kapu végében egészen a temetőig húzódnak. Minden kerületben önálló építésvezetőség gondoskodik a városi parkok állapotáról. A főmérnökök igazi szakemberek, akik értenek is a növénytermesztéshez. Ráadásul gazdasági ügyekben sem hagyják magukat megvezetni.
Tarnóczky András kertészmérnök sokáig azt hiszi, ez az első és utolsó munkahelye. Él-hal a hivatásáért, még hétvégén is kijár a parkokat ellenőrizni. Szíve csücske az árnyas Népkert, s sose hinné el, hogy egyszer kettészelik a város legnagyobb tüdejét. Ő az, aki kataszterezni szeretné a város idősebb fáit, leleltározná az állományt, és terveket sző a belvárosi fafajták minőségi cseréjére. Közben kiszolgál néhány igazgatót, elfogadja, hogy a pártirányitás időnként bármit felülírhat, mégis többször csinibe száll.
Rózsa vagy szegfű – kérdezem Tarnóczky urat. Elárulja, ezekből mindig elegendő készletnek kell lennie. Számára a szegfű, mint céges produktum rossz emlékeket ébreszt. Egy mérnöknek számolnia kell a szálak termelési költségeivel is. Hamar rájön, a 10 forintos szegfűre két forint a ráfizetésük. Több ezer szál esetében milliós a vesztesség.
A főmérnök nem adja a nevét ahhoz, hogy a melegágyakban újhagymát termesszenek. Maga is szereti ezt a szalonnazsírral csepegtetett kenyérrel, de ez mégse járja egy ilyen komplex méretű virágoskertben. Rudolf László, a volt tanácsi munkaügyi osztályvezető, mint új igazgató nem enged a huszonegyből. Ő bizony ragaszkodik a primőrhöz.
Tarnóczky úr pedig feladja. Arra viszont emlékszik, az ő idejében szerelik szét a sokat emlegetett, műemléki értékkel bíró impozáns melegházat. Állítólag a Városgazda szállította el, s valahol máig is őrzik. Ha rajta múlna, újjáélesztené, még segítene is a rekonstrukcióban.
(A külső fotó illusztráció)
