Ma 5 éve, hogy a legendás pofonosztó szintet váltott, és egy emelettel feljebb, a mennyországban lengeti félelmetes jobbját. Ha meg kellene értetni egy másik országban élő filmrajongóval, miért is övezi kultikus rajongás hazánkban Bud Spencer filmjeit, nem lenne könnyű dolgunk. Érdemes tudni, hogy az USA-n kívűl csak nálunk és Németországban alakult ki jelentős rajongótábora a színésznek és elmaradhatatlan társának. Máshol, ha azt monod, a pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt, csak értetlenül néznek, ahogy azt se tudják, hogy egy Buggynak mindenképp pirosnak kell lennie, sárga vászontetővel.
Ahhoz, hogy a sikerük okára választ találjunk, valószínűleg mélyre kellene ásni - vagy keríteni valakit, mondjuk egy jó doktort, aki leás helyettünk -, mélyebbre, mint azt egy ilyen írásban lehet.
Bud Spencer maga gyakran hangoztatta, hogy kulcsfontosságú volt, hogy a filmjeikben nem volt vér, hiába mutattak pisztolyt, kést, korbácsot, tankot, sőt, fakardocskát is, nem gyilkoltak meg senkit, így maradhatott meg az önfeledt bája a produkcióknak.
Én, személy szerint még egy fontos képletet látok a siker mögött, ami nem a humor, nem a jók biztos győzelme, nem a karikírozott rosszfiúk hada: hanem a szív.
Mert a Nagy Sárkány bármennyire is morcos, amikor a kékszemű Tigris váratlanul valami olyat tesz, amit még a kínai horoszkópok sem tudtak megjósolni, a végén lehiggad, győz a belső iránytű. A végén a kincsnél fontosabb a barátság - mert aki barátot talál, kincset talál -, győz a testvri kötelék, még akkor is, ha nemrég még Charlie az öccse fejéből akarta kipofozni azt a két szép kék szemet a Papinak. Hiába vetemedik a páros bűntényre, persze a maguk ártatlan módján, a legkiválóbb lótolvajoknak értékesebb a becsületkódexe, mint a legtöbb seriffnek az olasz vadnyugaton.. Nekem tehát ez a Bud Spencer-szavam: szív.
És Neked mi jut eszedbe az 5 éve elhunyt legendáról?
