A szomszédos háború felrúgta a mindennapokat. Míg nálunk gazdasági téren érződnek a hatásai, addig az ukránok számára sokkal többről szól mindez: menekülniük kellett, hátrahagyva otthonukat, életüket. Sokan érkeztek Miskolcra, köztük olyanok, akik a körülmények ellenére is szerették volna folytatni hobbijukat, elérni a kitűzött célokat. Ebbe a csoportba tartozik az a két lány is, akik a versenytáncot nem akarták abbahagyni a kényszerű országváltás ellenére sem.
A példaértékű történetre Madaras Gábor, a Miskolci Kulturális Központ egyik csoportjának, a Ködmön Formációs Táncegyüttesnek táncosa hívta fel szerkesztőségünk figyelmét. Tőle tudtuk meg, hogy Sobol Maria és Bezkorovaina Margarita az orosz határ mellett lévő Szumiból menekültek a borsodi megyeszékhelyre. Ideérkezésük után pedig szinte egyből megkeresték a Ködmönt és elmondták: táncolni szeretnének.
A közös nyelvük a tánc
- Valószínűleg az interneten találtak ránk. Bekopogtak hozzánk, elmondták, hogy szeretnének csatlakozni. Kiderült, otthon szintén foglalkoztak a versenytánccal. Mutattak videókat is, így könnyű volt leszűrni, milyen szinten állnak. Gyakorlatilag segítünk nekik, hogy ne torpanjon meg a fejlődésük a tánc terén a nehéz helyzet ellenére sem – ezt már Mezei Ágnes táncoktató mondja.
A kommunikáció nehézkes: ők magyarul nem tudnak, mi ukránul, így marad az angol, de ezen a nyelven sem folyékony a társalgás. A nehézségek ellenére a két fiatal táncos könnyen beilleszkedett a nagyjából 20 fős csoportba.
- Ők nyitottak voltak, mi barátságosan fogadtuk őket, ezen a téren tehát nem volt probléma. A lányok egyébként nem sokkal a háborús helyzet kialakulása után érkeztek Miskolcra. Azóta több fellépésen is szerepeltek, eljöttek már velünk edzőtáborba is, a balatoni táborunkba szintén jelentkeztek. Ukrajnában van állandó táncos párjuk, itt nincsen még nekik, de ezt kiküszöböljük: járnak velünk fellépésre, szerepeltek a Ködmön Gálán is, szóval nagyon lelkesek – meséli a táncoktató.
Arról, hogy a két lány beilleszkedett, egy megható történet is tanúskodik.
- A Ködmönnél szokás, hogy akinek születésnapja van, az behoz egy tortát a többieknek. Egyik alkalommal Maria és Margarita is betoppant egy szív alakú tortával, amit a csoportnak hoztak: ezen az ukrán és a magyar zászló színei jelentek meg egymás mellett, a barátság jelképeként. Kiderült, nem születésnapjuk volt, csak így szerették volna meghálálni, hogy befogadtuk őket – emlékezett vissza a pillanatra Mezei Ágnes.
