Magyarországon jelenleg mintegy 80 ezer hektár gyümölcsültetvény található. Az ültetvényfelület nem változott jelentősen az elmúlt tíz évben, ebből arra lehet következtetni, hogy a telepítések és a kivágások száma nagyjából azonos a gyümölcsültetvények összesített szintjén. Fajta átrendeződés azonban van, az utóbbi időszakban jelentősen csökkent az alma és az őszibarack termőterülete, miközben például a bodzáé és a dióé komoly mértékben bővült.
Utóbbiak esetében ez a növekedés elsősorban annak tudható be, hogy mérsékelt tőke- és élőmunka-igényű gyümölcsfajok, valamint a termelési kockázatuk sem túl magas. Az intenzív ültetvények termőre fordulása, vagyis az első olyan év, amikor a termésből származó bevétel már fedezi az adott évi kiadást, az intenzív ültetvények esetében a 3-4. év, míg az extenzívebb ültetvényeknél az 5-6. év. Az élőmunka-igényes, vagy az időjárási károknak jobban kitett fajok - így a kajszi, a cseresznye, az őszibarack, és a szamóca - esetében a telepítési kedv erőteljesen megtorpant. A klíma változását rosszul tűrő, valamint a nagy munkaerő-igényű gyümölcsök termesztése - mint például a málnáé, a szederé, a fekete ribizlié és a köszmétéé - pedig gyakorlatilag eltűnt a hazai köztermesztésből, és ebben az állapotban a belátható jövőben nem is várható változás.
A következő nagy kérdőjel a kajszi- és az őszibarack termesztés előtt áll, amelyekben 2020-ban és 2021-ben óriási károkat, sok gazdaságban totális termésveszteséget okoztak a fagyok, és már idén is odacsaptak a kora tavaszi mínuszok az ültetvényeknek. Ezek következményeként a termesztésük egyre gazdaságtalanabb, félő, ha sorozatban megismétlődik, akkor nagyon sokan fel fognak hagyni e gyümölcsök termesztésével is, mert három-négy év totális terméskiesését nem lehet túlélni.
Ezek az okok magyarázzák többek között az eltűnő hazai gyümölcsöket és a helyükbe lépő importot. Segíthet-e ezeken a gondokon például az intenzívebb termelés, a jobb gépesítettség, az önvezérlő gépek beállítása a munkába, vagy akár a mesterséges intelligencia alkalmazása a termelés különböző fázisaiban?
Zsiga Gábor a Borsod Agroker Zrt. elnöke úgy látja, hogy most nehéz évek járnak a mezőgazdaságra, a tavalyi aszály miatt az input költségek a csillagos egekbe emelkedtek, a gondokat tovább súlyosbították a közgazdasági nehézségek és a szomszédban folyó háború is, annak minden következményével. Miközben a költségek drasztikusan nőttek, a gazdák egyre nyomottabb árakon tudják értékesíteni az olyan terményeiket, mint például a búza, a kukorica vagy a napraforgó. Jelenleg egy tonna napraforgó ára 140 ezer, a kukoricáé 86-90 ezer között mozog, és alacsony áron kel el a búza is. Ez jelenleg forráshiányt okoz, ami kihatással van a beruházásokra, fejlesztésekre is.
„A tavalyi évben volt egy remek pályázati lehetőség, amely lehetővé tette a mezőgazdasági gépvásárlásokat. Ezekkel az új gépekkel már elindulhatott egy precíziós gazdálkodás. A gond a kisebb termelőknél van, akik ezekhez a gyakran százmilliós - vagy egy különböző kiegészítőkkel felszerelt kombájn esetében akár kétszázmilliós - gépekhez nem tudnak hozzájutni. Ez számukra versenyhátrányt jelent” – vázolta az aktuális helyzetet a Borsod Agroker Zrt. elnöke, aki szerint az ő sorsuk kérdéses, nem tudni meddig éri meg nekik kisebb birtokokon, elavultabb eszközökkel termelni. Már most is jellemző, hogy többen csak azért gazdálkodnak, mert a családban örökölték a működő vállalkozást. Amelyet sokszor nincs kinek továbbadni. Ekkor vagy értékesítik a földjüket vagy abbahagyják a gazdálkodást.
Az elnök szerint a nagy élőmunka-igény is korlátja lehet bizonyos haszonnövények, különösen gyümölcsfélék termesztésének, mert egyre nehezebb akár állandó, akár idénymunkásokat találni a feladatra. „Voltak olyan falvak, ahová kiment annak idején a busz – mondjuk almaszedéskor - és gyorsan megtelt munkásokkal, akik szépen dolgoztak. Ma már nem így van, jó, ha öt-hat embert össze lehet szedni” – emlékezett Zsiga Gábor. Az okok összetettek, a bérezéstől egészen addig, hogy jelentkezők sincsenek ezekre a munkákra. A korábban ebből élő korosztályok lassan kihalnak, a fiatalokat nem vonzza a szabadban végzett, mezőgazdasági munka.
Sokan fogalmazzák meg ezzel összefüggésben a kérdést, hogy mindezen okok következtében eltűnhetnek-e a kézimunka igényes gyümölcsök, előbb a magyar földekről, aztán a piacokról, boltokból?
„Szerintem az igazi málna- vagy szamóca termesztő gazdák a jövőben is megoldják, hogy termelni tudjanak. Mert gyakorlatilag ma már szinte mindent lehet gépesíteni. A probléma inkább az, hogy a felvásárlási árak nem igazodnak a befektetett forrásokhoz és munkához. Ha el is tűnnek majd egyes gyümölcsök, az nem az éghajlatváltozás vagy a munkaerő miatt lesz elsősorban, hanem azért, mert nem éri meg termeszteni, vagy azok az emberek, akik ezt csinálták kiöregednek és nincs utánpótlás” – vélekedik az elnök, aki maga is agrárvállalkozó, közvetlenül lát rá a folyamatokra.
Hogy mennyire összetett és egymásra épülő a rendszer az agráriumban is, arra példaként hozta a mezőgazdasági szakemberek oktatását és utánpótlását. Mint mondta, a lemaradás már sokszor ott jelentkezik, hogy a képzőhelyeknek, iskoláknak az eszközparkja is elavult, szó szerint múltszázadi gépeken tanulnak a diákok. Miközben egy mai, modern traktort vagy kombájnt, betakarítógépet már számítógép irányít, beépített GPS-el közlekedik, addig az iskolákban jó, ha van egy régi MTZ traktor, amin tanulhatnak. „A gépesített, precíziós gazdálkodás tőlünk nyugatabbra azonban már évtizedes valóság. Nálunk is elindult az utóbbi években, különösen az elérhető támogatásoknak, pályázatoknak köszönhetően, de nagy lemaradást kell behoznunk” – összegzett Zsiga Gábor.
Az esetleges élelmiszerhiánnyal, eltűnő gyümölcsökkel kapcsolatban végül megnyugtatott, hogy nem eszik olyan forrón a kását. Ha lesznek is változások, azok hosszabb távon fognak érvényesülni. Mindig voltak kedvezőtlenebb vagy jobb időszakok. Egyelőre nem kell arra készülnünk, hogy az almásokat felváltják a banánfák, vagy szilva helyett kiviültetvények árasztják el az országot.
A mostanában nagyon propagált, és az EU által élelmiszernek elfogadott rovarokkal kapcsolatban az a véleménye, hogy Magyarországon elegendő és jó minőségű élelmiszert vagyunk képesek előállítani, nem szorulunk rá ilyen alternatív táplálékokra. Az élelmiszeripar azonban már használ rovar összetevőket nálunk is, amely alkotóelemeket láthatóan fel kell tüntetni az érintett termékeken. Ez így korrekt megoldás. A maga részéről továbbra is marad a sonkánál, kolbásznál és a tormánál, különösen így húsvét táján. Ebben megegyeztünk.