Ebben az évben is átadta díjait, elismeréseit miskolci lokálpatrióták számára az önkormányzat május 11-én, a város napján. A következő napokban röviden bemutatjuk a díjazottakat.
Az Ybl Miklós-, Kós Károly-, Pro Architectura és ICOMOS műemléki díjas építészmérnök bár a Dunántúlon született, munkássága a pályakezdéstől máig Miskolchoz és környékéhez kötődik. Amint fogalmazott, a pályaválasztása érdekesen alakult, mert bár több terület is érdekelte, édesapja szerette volna, ha – testvéreivel együtt – mérnöki pályát választ magának.
– Általános- és középiskolai tanulmányaimat Pécsett végeztem. Kisiskolásként a festészettel kacérkodtam, aztán a Nagy Lajos Gimnázium angol tagozatán tanultam tovább, ez idő alatt teljesen véletlenül belecsöppentem a vértesszentkereszti apátságnál folytatott ásatásokba, ami után nyilván régésznek szerettem volna tanulni. Régészképzés akkoriban csak az ELTÉ-n volt és oda csak három embert vettek fel évente, ezért úgy éreztem, reménytelen oda bejutni. Így utolsó pillanatban az építészet mellett döntöttem – mondta el Rudolf Mihály.
Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Műegyetem Építészmérnöki Karán végezte, ahol a kollégiumi életből is aktívan kivette a részét: figyelemmel kísérte az akkor ott rendszeres avantgárd kiállításokat és a zenei stúdió életét is, később pedig csatlakozott a Bercsényi 28-30 című építészeti periodika csapatához, sőt, harmadéves korától főszerkesztője is lett a lapnak.
– Ötödéves koromban aztán éppen a főszerkesztői székben az elődöm segített, mikor kiderült, nem maradhatok Budapesten. Abban az évben ugyanis már sem az IPARTERV-be, sem pedig a KÖZTI-be nem kerestek építészmérnököt csak úgy, ha előbb egy évet statikusként dolgozom. Én ezt egy csapdahelyzetnek éreztem, és ekkor jött a lapszerkesztő elődöm, ő már akkor Miskolcon dolgozott, ő hívott a városba – részletezte az építészmérnök, aki hozzátette: ekkor a kollektívházba költöztek, ahol kilencven százalékban egyébként is építészmérnökök éltek.
Tizenegy évig az ÉSZAKTERV-nél, majd saját műtermében alkotott. Megszerzett ismereteit módszeresen választott külföldi utakon bővítette. Nyugat-Európában a modern, Afganisztánban az archaikus, Mongóliában a nomád építészetet, Szíriában a keresztes lovagvárakat, Felső-Voltában a sárépítészetet tanulmányozta. Két évig mesteriskolán tanult Bodonyi Csaba és Ferencz István mellett. Túlnyomórészt középületeket, igényes villákat, szakrális épületeket tervez. Kimagasló eredményei vannak a speciális műemlék rekonstrukciók területén. Erőssége a településtervezés is. Nem véletlen, hogy műtermének névadója Mezőkövesd ősi „Hadas” nevű településrésze.
Miskolc város építészeti arculatát gazdagító (építészeti, belsőépítészeti és településtervezési) munkái: a Református Gyermek és Ifjúsági Missziós Központ (Nyilas Misi Ház), a Kossuth utcai református templom komplex felújítása, a Deszkatemplom rekonstrukció belsőépítészete (az eredeti állapot visszaállítása), a Zenepalota rekonstrukciója (Puskás Péterrel), a Herman Ottó Múzeum bővítése a Pannon-tenger leleteinek kiállítótermeivel (Szamosi Endrével és Kiser Lászlóval), az Avas történelmi városrész beépítési terve, a diósgyőri Lovagi Tornák Tere, egy családi villa Miskolctapolcán, a Diósgyőri vár tágabb környezetének beépítési terve, a Regionális Vízmű (ÉVIZIG) Székház rekonstrukciója, az egyetem új 400 fős előadóterme, az egykori vári óvoda és a katolikus óvoda rekonstrukciója Diósgyőrben, az Avasi Református Templom új orgona építészeti elhelyezése, az Avasi Református Templom és környezetének megújítása (Molnár Katalinnal, Szamosi Endrével, Bereczki Zoltánnal).
Rudolf Mihály nevéhez nem csak Miskolcon fűződnek jelentős munkák. A teljesség igénye nélkül: a Füzér Felsővár rekonstrukciója, a sárospataki katolikus templom, a Szent Erzsébet emlékház (Kovács Ágnessel), egy református templom rekonstrukciója, a Makovecz tér, az ózdi kultúrház rekonstrukciója, a Hernádvécsei Kastélyszálló, a harsányi ravatalozó, a budaörsi görögkatolikus templom, stb. Több mint húsz hazai tervpályázaton szerepelt eredményesen. Pályaműveket készített külföldre is: Peruba, Rómába, Krakkóba és Tokióba. A Kós Károly Egyesülés mestereként sok vándoriskolás fiatalt fogadott és nevelt, akik szerették mesterüket, és műtermének kreatív légkörét. Oktatási intézményekben is tanít: a Debreceni Egyetem Építészmérnöki Karának adjunktusaként, majd docenseként, illetve meghívott tanárként a budapesti, kassai és pécsi egyetemeken. Az utóbbi intézményben szerzett doktori címet.
Munkáit tizenöt hazai egyéni és csoportos kiállítás mellett Prágában, Piránban, Várnában és Kassán mutatták be. Hazai és külföldi konferenciák rendszeres előadója, újságok, televíziók, kerekasztal beszélgetések gyakran hívott, népszerű szereplője.
2020-ban két jelentős, összegző film készült országosan ismert és elismert munkásságáról: az egyik a „Szerelmes földrajz” című televíziós film, a másik a Magyar Művészeti Akadémia 50 perces portréfilmje. Tizenkét évig elnöke volt a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Építész Kamarának, tagja a borsodi, a Tokaj-hegyaljai, az Országos Építészeti és Műemléki tervtanácsnak, a Nemzeti Kulturális Alap Műemléki Kollégiumának. Elnöke az MTA Miskolci Akadémiai Bizottság Épített Környezeti Szakbizottságának. Jelenleg Tokaj és Felzsőzsolca főépítésze, korábban Füzér tanácsadó főépítésze is volt.
Amint elmondja, Miskolcot régóta otthonának tekinti, a belvárosban található az irodája és ott is él családjával együtt. „Amikor jöttem, azt hittem, hogy egy évre jövök, ez most negyvenhat éve tart. Nem bántam meg, Miskolcot nagyon szépnek, különlegesnek láttam, és látom ma is. Szeretem a város történelmi magját, ahol próbálom keresni az elmúlt több száz év építészeti, művészeti és kultúrtörténeti lenyomatát, emiatt is szívesen élek Miskolcon” – mondja.
Úgy érzi, a Pro Urbe díjjal Miskolc a közéleti tevékenységének és építészi munkájának megbecsülését fejezi ki. „Két nevelt és hat vérszerinti gyermekem közül ketten építészként, ketten pedig szobrászművészként dolgoznak. Én úgy élem meg, hogy a megbecsültség jele, ha egy gyermek úgy dönt, a szülei nyomdokain halad. Emellett érzem a megbecsülését a különböző kisebb egyházi és világi közösségeknek, akiknek az elmúlt évtizedekben dolgoztam. Most örömmel veszem, hogy a városvezetés is arra gondolt, hogy egy ilyen rangos díjat megítélt nekem” – mondta el Rudolf Mihály.
Az idei év kitüntetettjei:
MISKOLC VÁROS DÍSZPOLGÁRA kitüntető cím: Dr. Boda Péter (posztumusz)
PRO URBE kitüntető cím: Rudolf Mihály Ferenc DLA, dr. Várhelyi Krisztina
Gálffy Ignác életmű díj: Veczán Pálné
Herman Ottó tudományos díj: Prof. Dr. Palotás Árpád Bence
Szemere Bertalan közéleti díj: Mikita Gábor
Szabó Lőrinc irodalmi díj: Bánhidi Lilla
Kondor Béla képzőművészeti díj: Lukács Róbert
Reményi Ede zenei díj: Molnár Attila
Déryné színházi díj: Mészöly Anna
Miskolc város építészeti alkotói díj: Szeghalmy Bálint (posztumusz)
Bizony Ákos jogi díj: Dr. Szikszai Attila (posztumusz)
Benkő Sámuel egészségügyi díj: Domoszlai Tamás
Benkő Sámuel szociális díj: Tóth Judit
Miskolc város pedagógia díj: Bártfai Krisztián Ervin, Dőry Péterné, Papp Zsolt
Miskolc város turizmusáért díj: Katona Ferenc
Az év sportolója díj: Guzi Blanka, Miskolcz-Revital Táncsport Egyesület, Sáfrány Péter Marcell,
Miskolc város sportjáért díj: Jászka Krisztián
A civilek támogatásáért díj: MBM Auto Kft.
Az év civil szervezete díj: "Miskolci Lelkisegély Telefonszolgálatért" Alapítvány
Pro Minoritate díj: Páli Szent Vince Társaság Magyarországi Szeretetszolgálata
Nívódíj: Bózsó Gyula, Grand Dance Tánc- és Sportegyesület, Mészáros László
Az Egyetemért - A Városért díj: Prof. Dr. Horváth Zita
Dr. Szentpáli István Kamarai díj: Ostorházi Imre
