Az eseményen a vármegye közéleti szereplői, országgyűlési képviselők, intézményvezetők és civil szervezetek képviselői együtt emlékeztek a magyar történelem egyik meghatározó eseményére. Az ünnepi közgyűlést Bánné Gál Boglárka, a vármegyei közgyűlés elnöke nyitotta meg. Köszöntőjében hangsúlyozta: március 15-e minden évben különleges ünnep, hiszen nemcsak történelmi eseményre emlékezünk, hanem a magyar nemzet egyik legfényesebb pillanatára is. Arra a napra, amikor egy nemzet felismerte saját erejét és közösen állt ki a szabadságért.
A szabadság ünnepe
Bánné Gál Boglárka beszédében úgy fogalmazott: a történelemben és a természetben is megfigyelhető az újjászületés rendje. Ahogyan a hosszú, hideg tél után mindig megérkezik a tavasz, úgy a nemzetek életében is eljöhet az ébredés pillanata. Március 15-e egy ilyen ébredés volt, amikor a magyar nemzet hitet tett a szabadság és az önrendelkezés mellett.
Felidézte, hogy 1848-ban nem hadseregek, hanem fiatalok vonultak az utcára. A márciusi ifjak hittek abban, hogy a történelem alakítható, és hogy a szabadságért érdemes kiállni. „Nem azt kérdezték, hogy lehetséges-e, hanem azt, hogy igaz-e” – fogalmazott.
Az elnök beszédében arra is emlékeztetett, hogy a forradalom lelkes pillanatait hamarosan komoly próbatételek követték. A szavakat tettek váltották fel, a szabadságot pedig fegyverrel kellett megvédeni. A szabadságharc során magyarok tízezrei áldozták életüket a hazáért.
Hangsúlyozta: a magyar történelemben a véráldozat mindig drága volt – Segesvárnál, a Don-kanyarban vagy 1956-ban. Éppen ezért értik a magyarok különösen jól a béke jelentőségét. Mint mondta, a háború nem politikai jelszavakból vagy színházból áll, hanem emberi sorsokból, fiatal életekből és családok történeteiből.
„A szabadság nem egyszeri ajándék, hanem folyamatos felelősség” – fogalmazott. Hozzátette: minden nemzedéknek újra fel kell tennie a kérdést, hogyan tudja megőrizni és továbbadni azt az örökséget, amelyet elődeink hagytak ránk.
Beszédében idézte Deák Ferenc gondolatát is: „Amit erővel nem lehet, azt türelemmel kell elérni.” Mint mondta, egy ország megerősödése sem egyik napról a másikra történik: hosszú és kitartó építkezés eredménye. A cél pedig ma is ugyanaz, mint 1848-ban: szabadnak maradni, megőrizni a békét és a nemzeti közösség erejét.
A térség szerepe a szabadságharcban
Az ünnepi közgyűlésen beszédet mondott Dukai Miklós, a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium önkormányzati államtitkára is, aki Navracsics Tibor miniszter nevében köszöntötte a résztvevőket.
Beszédében hangsúlyozta: az 1848–49-es forradalom és szabadságharc a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb pillanata, amely egy hosszú fejlődési folyamat csúcspontja volt. A reformkor olyan művelt és elkötelezett fiatal nemzedéket nevelt ki, amely felismerte a történelmi lehetőséget a modern Magyarország megteremtésére.
Mint fogalmazott, a márciusi ifjak tudták, hogy elérkezett az idő a változásra. Ugyanakkor kevesebb szó esik arról, milyen fontos szerepet játszott a szabadságharcban Miskolc és Borsod térsége.
Rámutatott: a hazai fegyvergyártás egyik jelentős központja a térségben működött, és több meghatározó történelmi személyiség is kötődött a vármegyéhez. Kiemelte Szemere Bertalan alakját, aki később Magyarország miniszterelnöke lett, valamint a szabadságharc tábornokait, köztük Görgei Artúrt, Aulich Lajost és Klapka Györgyöt.
Dukai Miklós felidézte: Miskolc a szabadságharc idején többször is megszállás alá került, ugyanakkor a küzdelmek hátországának egyik legfontosabb bázisa volt.
Beszédében kitért a díj névadójára is. Mint mondta, Lévay József fiatalon tanult Miskolcon, majd 1847-ben tért vissza a városba. A szabadságharc idején Szemere Bertalan hűséges társa volt, később pedig a tanári pályán folytatta munkáját, latin–magyar szakos tanárként. A róla elnevezett miskolci gimnázium ma is méltó módon viszi tovább örökségét.
Az államtitkár hangsúlyozta: a márciusi ifjak példája ma is arra tanít, hogy a nemzeti szuverenitás és a közösség iránti felelősség kéz a kézben jár. A magyar nemzet ezzel vívta ki Európa elismerését, miközben a szabadság eszméje mindig együtt járt az elfogadással és az egymás iránti tisztelettel.
„Adjunk hálát azért, hogy ma békében élhetünk. Ezt a békét kell megőriznünk, és ezt kell gyermekeinkre is örökségül hagynunk” – fogalmazott.
Rangos vármegyei kitüntetés
Az ünnepi közgyűlés legfontosabb eseménye a Lévay József-díj átadása volt. A kitüntetést a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Közgyűlés adományozza azoknak a személyeknek, akik a vármegye közösségéért végzett munkájukkal kiemelkedő érdemeket szereztek.
Az elismerést olyan szakemberek kaphatják meg, akik a közigazgatás, a közélet, a hatósági munka vagy a közszolgálat területén hosszú időn át magas színvonalú tevékenységet végeznek, és munkájukkal hozzájárulnak a közösség fejlődéséhez. A díjból évente egyetlen személy részesülhet, ami tovább emeli az elismerés rangját.
2026-ban a Lévay József-díjat Szentirmai László művész-pedagógus vehette át.
A díjazott életpályája szorosan kötődik Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyéhez. Sárospatakon kezdte pedagógusi munkáját művészeti nevelőként, majd később a felsőoktatásban is jelentős szerepet vállalt. Pályája során kiemelt figyelmet fordított arra, hogy a nemzetközi tanulmányutakon szerzett tapasztalatait a hazai oktatásban és nevelésben kamatoztassa.
Grafikusművészként és pedagógusként végzett munkája túlmutatott a hagyományos oktatáson. A bábművészet pedagógiai lehetőségeinek kutatójaként és oktatójaként hosszú évtizedeken át dolgozott azon, hogy a bábjáték a gyermeknevelés és az oktatás fontos eszközévé váljon.
Nevéhez fűződik az 1986-ban létrehozott, nemzetközi jelentőségű sárospataki „Zsákomban a bábom” fesztivál, amely közel három évtizeden keresztül adott lehetőséget a bábművészet iránt érdeklődő pedagógusok és alkotók találkozására.
Szentirmai László a Magyar Bábjátékos Egyesület alapítója, és munkássága során számos tanulmányban, cikkben és szakmai kiadványban foglalkozott az alkalmazott bábjáték pedagógiai lehetőségeivel. Oktatóként és előadóként nemcsak Magyarországon, hanem Európa több országában, sőt a Távol-Keleten, Tajvanon is tartott képzéseket pedagógusok számára.
Közéleti tevékenysége is jelentős: 1988-ban alapítója volt a Sárospataki Értelmiségi Körnek, amely a térség kulturális és szellemi életének egyik fontos közösségévé vált.
Az ünnepség programját hagyományosan kulturális műsor is színesítette, amely méltó módon idézte fel a történelmi megemlékezés hangulatát.
