Tévútnak bizonyult, a gyakorlatban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, sőt: inkább csak hátrányt okozhatott volna – nagyjából így összegezhetjük az érvelését azon települések vezetőinek, ahol visszavonták a helyi önazonosságot védelmezni szándékozó helyi rendeleteket.
Pedig akár még nemesnek is nevezhetnénk az ezeket megalapozó 2025-ös törvény törekvéseit: maguk az önkormányzatok dönthessék el, hogyan óvják meg a település önazonosságát, hagyományait és értékeit. A helyi rendelet megalkotásával egyfajta településszerkezeti kontrolt is gyakorolhatnak, hiszen szabályozni tudják a lakosságszám-növekedést, de az autonómiájuk is erősödik, mivel helyben hozhatnak döntést – például arról, hogy kik és milyen feltételek teljesítésével költözhetnek be az adott településre.
Minek nevezzelek?
A szándék azonban, hogy pontosan mire lehet használni, nem derült ki egyértelműen. A törvényt megalkotó Orbán-kormány részéről hangsúlyozták: a törvény megalkotását az indokolta, hogy számos kisebb település – különösen a nagyvárosok agglomerációjában – az elmúlt évek gyors népességnövekedése miatt túlterhelt infrastruktúrával szembesült. Az új szabályozás lehetőséget ad arra – vélekedtek –, hogy ezek a települések kezelni tudják a beköltözési nyomást – a diszkrimináció teljes körű kizárásával.
Ugyanakkor felmerülhet a kérdés, hogy például a beköltözés végzettséghez való kötése, a magyar nyelv ismerete, vagy éppen a több százezer forint befizetése a településnek mennyiben felel meg ennek a kikötésnek. És vajon nem pont az volt az önkormányzatok egyik szándéka, hogy lehetőleg távol tartsák az együttélési szabályokat betartani képtelen embereket a településüktől? Ez hogyan egyeztethető össze a joggal?
Feltételekkel
Több település azonban mégis belevágott, amolyan „próbáljuk ki, nézzük meg, hogyan működik a gyakorlatban” elvet követve. Tavaly decemberi cikkünkben sorra vettük, mely megyei önkormányzatok vezettek helyi rendeletet, és milyen feltételeket támasztottak a betelepülni szándékozók elé.
Csak, hogy néhányat említsünk: volt, ahol a helyiek, illetve helyi kötődésű emberek elővásárlási jogot kaptak az értékesítésre kínált ingatlanok megvásárlására, máshol legalább társalgási szintű magyar nyelvtudást követeltek meg. Több település pénzbefizetéshez is kötötte, hogy valaki oda költözhessen.
Az első visszalépők
Mezőkeresztes az elsők között vezette be, majd vissza is vonta az önazonossági rendeletet. A háttérben főként törvényességi aggályok álltak.
Kiskunhalas képviselő-testülete 2026 februárjában felfüggesztette, illetve visszavonta a helyi önazonosság védelméről szóló rendeletét. A döntést azzal indokolták, hogy a rendelet miatt a település eleshetett volna jelentős uniós forrásoktól.
Országosan 2026 márciusáig több tucat ilyen rendeletet vontak vissza vagy módosítottak: legutóbb márciusban adott ki erről adatokat a Miniszterelnökségi Sajtóiroda az ATV-nek, tájékoztatásuk szerint addig 301 rendeletből 32-t visszavontak.
A legtöbb (szám szerint 61) önkormányzat azonban inkább módosította, 41 pedig újraalkotta a szabályozást a kormányhivatali észrevételek után. 75 esetben pedig törvényességi felhívás érkezett a kormányhivataloktól.
A probléma több helyen abból adódott, hogy egyes rendeletek túlzottan korlátozták volna a beköltözést vagy diszkriminatívnak tűntek (például elővásárlási jogok, betelepülési díjak, lakcím-bejelentési feltételek). Emiatt sok önkormányzat inkább módosította a szabályait, mintsem, hogy jogvitába keveredjen.
Veszélyben voltak az uniós pályázatok
Nézzünk most egy konkrét, helyi esetet. Ongán április 29-ével helyezte hatályon kívül a képviselőtestület a helyi önazonosság védelméről szóló rendeletét. A döntés értelmében április végétől megszűntek az olyan, korábban bevezetett helyi szabályok, mint a lakcímbejelentéshez szükséges engedélyek, az ingatlanátruházással összefüggő elővásárlási jog gyakorlása vagy a betelepülési hozzájárulás fizetési kötelezettsége.
Megkerestük a város polgármesterét, hogy az okokról kérdezzük. Trizsi Zalán lapunknak elmondta, a sok mentesség miatt eleve látni lehetett, hogy nem lesz hatása a rendeletnek, és a gyakorlat ezt be is bizonyította.
Mint mondta, a kormányhivatal törvényességi főosztálya több bevezetett rendelkezést aggályosnak tartott, és gyakorlatilag alig maradt a törvényben olyan jogvédelmi eszköz, amit biztonsággal alkalmazni lehetne. Hozzátette: a legtöbb az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényben foglaltakkal ütközött.
– A harmadik és talán legerősebb indok, hogy ezek a rendeletek az Európai Unió Alapjogi Chartájába ütköző feltételeket tartalmaztak, ami valamennyi, folyamatban lévő uniós pályázatra kihatással van, és gyakorlatilag meg is akasztotta a pénzügyi tranzakciókat, amíg ezt nem vizsgáltuk felül – fogalmazott a városvezető, hozzátéve: „éppen ezért az volt a legegyszerűbb megoldás, hogy az uniós pályázatokat ne veszélyeztesse, hogy hatályon kívül helyezzük”.
