A miskolci önkormányzat, a Miskolci Kulturális Központ és a Miskolci Nemzeti Színház a nemzet első színésznője, Déryné Széppataki Róza halálának 150. évfordulója tiszteletére fáklyás felvonulást szervezett péntek este. Az emlékséta a színháztól indult, és Déryné egykori lakóháza érintésével a Szent Anna Temetőben található sírjáig tartott. Az ünnepi menet során több helyszínen is megidézték a színésznő életének egy-egy epizódját. A megemlékezésben közreműködtek a Zrínyi Ilona Gimnázium és az Avastetői Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola drámatagozatos diákjai, valamint a ZENITA Zenével az Ifjú Tehetségekért Alapítvány növendéke.

 

A magyar múzsa, a honi színjátszás egyik legfényesebben világító csillagának sírhelynél ünnepi beszédet mondott Varga Andrea alpolgármester, aki Déryné életének szép pillanatait idézte fel. 

- Déryné Széppataki Róza, a patikárius lánya Jászberényben csodálkozott a világra. Amikor felsírt és kinyitotta szemét, éppen karácsony szent este volt, a keresztények születésnapot ünnepeltek a templomban. Bevallom, elgondolkodtam azon, hogy a születés ideje talán azt is jelenti, hogy Róza különleges küldetéssel érkezett a világra. Ez a küldetés arról szólt, hogy tegye jobbá az életünket azzal a kivételes adottságával, ami kiemelte őt az alakuló színtársulatok világából – kezdte beszédét Varga Andrea. 

1

- Páratlanul szép énekhangja elvarázsolta hallgatóságát bármerre járt. Pozsony, Pest, Kassa, Kolozsvár és Miskolc népe is a lábai előtt hevert. Első művésze volt a nemzetnek, akiről feljegyezték, hogy a kor legnépszerűbb operáit ő szólaltatta meg elsőként és tette hallgatósága számára ismertté. Déryné hozzáállását a színjátszáshoz óriási hit, kitartás és a szorgalom jellemezte. Mindenekfelett hitt a művészetben, a tehetség erejében, és hitt a közönség szeretetében. Életét a közönség iránti feltétlen szeretet és alázat jellemezte – jelentette ki Miskolc alpolgármestere. Felidézte: művészi pályája végén Déryné a mi városunkat, Miskolcot választotta végső lakhelyéül. Idős korára már elfelejtették kissé az emberek. Élete végén különösen sokat nélkülözött. Johannával, húgával éltek együtt a Hunyadi utcai házban. Ekkor dönt úgy, hogy megírja életének történetét. 

„És írt, éjjel-nappal pislákoló gyertyafény mellett teltek a lapok gyöngybetűivel és három év alatt megszületett a magyar memoár irodalom legszebb alkotása. Az ő írásából tudjuk, milyen volt a magyar színjátszás kialakulásának kora. Lapjairól gyönyörű megfogalmazásban tárulnak fel a színjátszás titkai, legszebb pillanatai, a történetekből ránk néznek echos szekéren zötykölődő fáradt, kialvatlan szemekkel a színjátszás ismert alakjai. Élete végén még egyszer 68 évesen fellépett az általa oly szeretett miskolci közönsége előtt. Ölben vitték a színpadra. A közönség felállva tapsolt és ünnepelt” – fogalmazott Varga Andrea. 

- Jászberényben indult élete itt, a mi városunkban ért véget. Most, 150 évvel halála után kegyelettel és szeretettel emlékezünk rá. Emlékezik velünk az ország színházszerető népe, Déryné-díjas művészeink, a Miskolci Nemzeti Színház társulata, és miden város, ahol egykoron a csodálatos hangú Déryné megfordult. Köszönöm, hogy eljöttek emlékezni velünk a magyar színjátszás legnagyobb legendájának sírjához. A virágok, az emlékező gondolatok jelzik, Miskolc nem felejtette el színházteremtő művészét. A csillag nem hunyt ki, ma is világít – jelentette ki. - Köszönjük neki, hogy ma is, ebben a vészterhes időben, 150 évvel a halála után segített nekünk közösséggé és közönséggé válni, és segített emlékezni a kultúra és a művészet erejére. Köszönjük Déryné Széppataki Róza! – zárta beszédét Varga Andrea.