Négyszáznyolcvannyolc előadás: ha a matematika nyelvén kellene értékelni színház ünnepi évadának tevékenységét, ez lenne a fő mérőszám, ami önmagában is döbbenetes, mégsem képes leírni azt a munkát, elhivatottságot, sokszínűséget és sikert, amit a teátrum 2023-24-ben letett a deszkákra. Véget ért a 200. évad, Béres Attila igazgató pedig a társulat és a színház más, a sikerhez elengedhetetlen feladatokat végző dolgozói előtt értékelte az elmúlt időszakot.
- Azt gondolom, fent büszkék rátok az elődeitek – kezdte Béres Attila, hozzátéve, biztos abban, hogy az évadban mutatott intenzitás és odaadás nem csupán a 200. évforduló előtti tisztelgés. – A közösségünk ereje, hogy tényleg közösség. Ezért tudott sikeres lenni a bicentenáriumi évadunk is. Mert egyértelmű siker volt: több mint százharmincezer néző látogatott el az előadásainkra. Ezzel országos viszonylatban a harmadik-negyedik helyen lehetünk e tekintetben. Mindezt két év borzadályos kovid és egy súlyos energiaválság után. A Miskolci Nemzeti Színház nem csak felállt egy végtelenül nehéz, és a művészetek számára kilátástalan helyzetből, hanem harcra készen ugrott talpra – fogalmazott a direktor.
A Nagyszínházban tartott eseményen részt vett Veres Pál polgármester is, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy Miskolc gazdag város: lélekben, agyakban, színekben és kultúrában mindenképpen.
- Olyan kincsesláda, amibe ha vakon belenyúlunk, bármit markolunk, valami értékes kerül a kezünkbe. Nem ragyogó tárgyak, hanem emberek, alkotó közösségek, szellemi és művészeti műhelyek, olyanok, mint a Miskolci Nemzeti Színház. Önök ugyanis a mi kincseink, ezt mondhatom a miskolciak nevében.
A polgármester hangsúlyozta, a teátrum egy olyan szabad szellemi közösség, ami értékeket teremt és közvetít ebben az értékválságokkal teli világban.
- Kapaszkodót ad és mércét, lehetőséget arra, hogy szépséget találjunk a gyötrelmekkel teli hétköznapokkal. A szív és a szellem ragyogása, a tehetség csillagfénye, ami már 200 éve világít Miskolcon: mutatja az utat, segít tájékozódni. Ez az ok, amiért a város ennyire szereti a színházát, büszke rá és kitart mellette. Én szintén büszke vagyok, és örülök, hogy polgármesterként lehettem részese a bicentnáriumnak – tolmácsolta ünnepi gondolatait Veres Pál.
Ezt követően a Művészeti Tanács tagjai egyenként is elköszöntek a megérdemelt pihenésre induló dolgozóktól. Többen egészen röviden, a humor formaelemeit használva, nem merítve tovább a társulat figyelmének akkumulátorát. Cser Ádám zeneigazgató például napszemüveg vásárlási tippel jelentkezett, Keszég László rendező pedig szó szerint melegebb éghajlatra küldte kollégáit: azt kérte utazzanak, öt kilométerre, vagy tízezerre, mindegy. Mindenkinek azt tanácsolta, hogy változtassanak helyet a nyáron, menjenek legalább egy másik utcába, egy szomszédos faluba, vízpartra, kapcsoljanak ki, pihenjenek.
Szabó Máté rendező mesélt a legutóbbi prágai útjáról, az Európai Színházi Unió, amelynek a tavalyi évtől tagja a miskolci teátrum is, ugyanis a cseh fővárosban tartotta idei első rendes közgyűlését.
- Mellettem ült egyik oldalról a barcelonai, másik oldalamon a ljubljanai színház igazgatója – utóbbi elmondta, hogy a társulatuk mintegy száz színészből áll. A financiális kereteik is más léptékűek. Azonban rendre előkerült a beszélgetés során a Miskolc szó, bár nehezen jött a szájukra. Eltöltött a büszkeség – mesélte Szabó Máté, aki tolmácsolta a belgrádi színház üdvözletét Kerekes Valéria színművész felé. A direktor ugyanis Bogotában látta a miskolci teátrum előadását, ami mély nyomot hagyott benne.
Rusznyák Gábor szerint a színház sok mindent ad az embereknek.
- A nézők, akik a hétköznapok során élik a saját tragédiáikat, beülnek hozzánk, mi pedig megnevetettjük, elgondolkodtatjuk őket, sőt, néha nagyobb tragédiákat tudunk felmutatni számukra, mint amik velük történnek. Ez a nagy tett, amire mi képesek vagyunk – fejtette ki a főrendező, hozzátéve, az „akksi teljesen lemerült”, most a feltöltődés ideje következik.
Szőcs Artur rendező Mertz Tibor színművésszel nemrégiben folytatott beszélgetéséből idézett.
- Miután látta a Tatárok Magyarországban előadást, Tibor azt mondta nekem, „nincs ilyen társulat az országban. Ti azt is tudjátok, amit nem tudtok”.
Mindezek tükrében Béres Attila köszöntötte azokat, akik jubiláltak a színház kötelékében, majd kiosztotta a társulat szavazatai alapján ilyenkor szokásos elismeréseket. Ezt követően sor került a nézők voksai mentén odaítélt díjakra. A publikum szerint az évad legjobb előadása az A szálemiek volt, míg a legjobb színésznek járó plakettet Rózsa Krisztián teheti majd a polcára.
Az évadzáró társulati ülésen Pusztai Rita nézőtéri felügyelőt és Kerekes Valéria színművészt a színház örökös tagjaivá emelték. Az igazgató külön kiemelte Fandl Ferenc színész és Hadházy Ildikó rendezőasszisztenst, akik rengeteg tantermi előadást vittek az osztálytermekbe. Béres Attila szerint a Miskolci Nemzeti színház ebben a tanévben a vármegye iskoláinak háromnegyedébe eljutott.
- Gratulálok nektek! Van pezsgő meg torta, este főpróba, ami utána van, az meg utána van - zárta az ülést direktor.
