A fórum moderátora Miskolc főépítésze, Szunyogh László volt, aki arra kérte kollégáit, hogy politikai szempontoktól mentesen, csak a szakmára támaszkodva ítéljék meg, szükséges-e az épület lerombolása. Az a kérdés is felmerült, hogy az így keletkező városseb begyógyítására tervezett park tényleg a legmegfelelőbb opció volna-e, és hogyan illeszkedne a város szövetébe. 

A város legtekintélyesebb szakembereinek többsége egyértelműen a bontás ellen érvelt – ha az Ybl-díjasokat nézzük, akkor egyöntetű volt a vélemény. Összesen két építész jelezte, hogy számára nem hiányozna az ITC, ám ők is azt hangoztatták, hogy ez szubjektív vélemény, és számba kell venni a bontás mellett a székház egyéb felhasználási lehetőségeit is.

A szakmai fórum négy témarész köré épült:

• Milyen értéket képvisel a székház épülete? Milyen helye van Miskolc épített örökségében?
• Az épületnek milyen szerepe van a városképben, milyen hatása van saját környezetére, azon belül is kiváltképp a Mindszenti templomra, a belvárosi miliőre és a történelmi Avasra?
• Milyen az épület állaga, állapota statikai és egyéb szempontok alapján? Milyen hasznosítási lehetőségei vannak a székháznak?
• A terület jövőjének kérdése, hasznosítási lehetőségei.

Szempontok és érvek

2017 decemberében született határozat arról, hogy az ITC épületét helyi védelem alá vegyék. Hamar felmerült kérdésként a fórumon, hogy akkor ezt a döntést mivel indokolták. Az előkeresett dokumentumokban a szakmai leírás mellett a következőképpen fogalmaztak: „az épület tömegével a városkép hangsúlyos eleme”.

Az építészek egyetértettek abban, hogy ez a tömb hozzájárul ahhoz, hogy Miskolcnak nagyvárosias jellege legyen. 
A mérnökök álláspontja szerint a székház szerkezetével semmi olyan probléma nem lehet, ami a bontást indokolná, hiszen egy monolit, vasbeton épületről van szó. Az, hogy a 45 évvel ezelőtt használt gépészeti, szakipari és egyéb anyagok mára elavultak: tény. Ezek felújítást igényelnek. A fórumon azonban elhangzott, hogy az épületnek az elbontása nemhogy hiba, de bűn lenne. Többen egyetértettek abban, hogy az erre szánt 2 milliárd forintot a felújításra és a hasznosításra kell költeni.

Bontás helyett felújítás

Egy felszólaló azt is kifejtette, a bontás kérdése nem esztétikai alapokon nyugszik: építészeti értékétől függetlenül az ITC a településképben és a város emlékezetszövetében is mélyen benne van.

Volt, aki hangsúlyozta, azért is lenne elhibázott döntés az épület lebontása, mert az nagy ingatlanértéket képvisel.
Megjegyezték, bár pártszékháznak épült, az a térstruktúra, ami kialakult az épület felhúzásával, inkább egy városi teret eredményezett határozott térfalakkal.

Más a bontási tervet idézte felszólalásában, amiben azt írják, hogy az épületnek nincs múltbeli értéke, valamint gazdaságilag nem éri meg fenntartani. Erre reagálva elhangzott, a szakmában két intézmény jött létre az értékvizsgálatára: egy épület múltbeli értékével a műemléki szakértő, míg a jelenlegi értékével az ingatlanfejlesztő foglalkozik. Ők ítélhetik meg, hogy a székházat milyen módon lehet rentábilisan megújítani. A fórumon résztvevők egyetértettek abban, hogy ha ilyen felmérés nem készült, akkor csináltatni kell: így lehet megfoghatóvá tenni az ingatlanérték fogalmát.

Elhangzott többször is, hogy az ITC esetében egy pillérvázas épületről van szó. Ezt a szakma egy korszerű szerkezeti struktúraként tartja számon, ebből adódóan igen széles a hasznosítás lehetőségeinek kínálata.
Volt, aki szerint Dósa Károly 1977-es épülete jelentős építészeti értékkel bír. Kiemelték, funkcionalista épületről van szó, ami szerkezetileg kiváló, könnyen átépíthető. Egy felszólaló megjegyezte, a belső tér az alsó előadóteremmel, illetve a galériával a mai napig esztétikai értéket képvisel.

Akadt, aki határozottan úgy vélte, egy olyan nagyvárosias léptékű épületnek, mint az ITC, van helye Miskolc központjában. Hozzátette, a székházhoz hasonló, 500 fő befogadására alkalmas rendezvényközpontja nincsen jelenleg Miskolcnak.

A mérnökök véleménye szerint nincs akadálya a funkcióváltásnak, mert az irodából lakóépületté, vagy rendezvényközponttá történő alakítás közel egyforma hasznos terhet jelentene.  

Főépítészek szemével

Rostás László, aki 2010-től 2018-ig dolgozott főépítészként a miskolci városházán, úgy véli, jól átgondolt szakmai döntést kell hozni a város lakóinak bevonásával.

– A sajtóban megjelent, és a fórumon elhangzó információk nem elégségesek ahhoz, hogy egyértelműen állást lehessen foglalni a kérdésben. Meg kell vizsgálni az épület állapotát. Az épületszerkezet garanciája 50 évre szól. Ez persze nem azt jelenti, hogy ennek lejártával automatikusan tönkremegy, hanem azt, hogy ennyi ideig szavatolt a szerkezet. Azonban lehetnek olyan kivitelezési anomáliák, amik okozhattak problémát. Úgy hiszem, határozott véleményt a bontás ellen vagy mellett csak akkor lehet kimondani, ha ezt szakértői vizsgálat előzi meg.

Rostás László szerint nagyon jól át kell beszélni az épület felhasználásának lehetőségeit.

– Amennyiben a megtartás mellett dönt a tulajdonos, át kell gondolni, hogy azt a mostani formában kell-e megtenni, vagy mondjuk hasonlóképpen, mint ahogyan az Egyetemvárosban történt a 7-es kollégium esetében. Jelenleg Miskolcnak nincs egy olyan rendezvényközpontja, mint amilyen Debrecenben van például. Szerintem erre pedig kifejezetten szükség volna. Örülök annak, hogy a mostani fórumon kikérték a szakma véleményét, mert egy ilyen súlyú döntést mindenképpen komoly egyeztetésnek kell megelőznie. Emellett azt vallom, hogy a városlakókat is meg kell kérdezni: mi legyen az ITC sorsa, milyen funkcióban látnák legszívesebben az épületet?

Az eseményt követően Szunyogh László, a város főépítésze összefoglalta a fórum eredményeit.

– Több, a szakmában komoly, hangsúlyos névnek számító építész vett részt a megbeszélésen. A nagy többség úgy gondolta, hogy az épületet nem kell, nem szabad elbontani. Nem elsősorban az építészeti értékek miatt, hanem azért, mert a székház – felújítás után – egy nagyszerű ingatlan lehet. A szerkezete tulajdonképp számos funkcióra alkalmassá teszi: irodaház, lakó- vagy szállásépület, rendezvényközpont. A jelenlevők abban is egyetértettek – két véleménytől eltekintve –, hogy a terület nagyvárosias beépítése miatt hiány keletkezne ott, ha eltűnne az épület. Az ötlet, hogy park legyen a helyén, éppen ezért nem szerencsés – lehetett volna, ha a beépítéskor e szerint alakítják ki a tömböt, de a mostani kép szerint egy lyuk keletkezne a városszerkezetben. Sajnos Miskolcon sok, évtizedek óta szanált, és azóta is beépítetlenül álló terület van – a kavicsos parkolótól a volt uszoda helyéig –, és félő, hogy itt is hosszú időre beépítetlen tájseb maradna a városszerkezetben.

Szunyogh László azt is megjegyezte, hogy az épület, minőségétől függetlenül hozzátartozik a város sziluettjéhez.

– A szakmai irányelv szerint bontani akkor szabad, ha valamit építünk a helyén. Azonban semmi garancia nincs arra, hogy a jövőben ez így történne az ITC-székház esetében. Többen megjegyezték azt is, hogy a bontásra szánt összegből fel lehetne újítani úgy az épületet, hogy az használhatóvá váljon.

A város jelenlegi főépítésze szerint a mostani fórum megmutatta, hogy a miskolci építész szakma képes leülni egy asztalhoz és ki tud alakítani egységes véleményt a fontos kérdések kapcsán – még akkor is, ha néhány ponton akadtak nézetbeli eltérések.

– A résztvevők egyetértettek, hogy jó lenne, ha szakmai szempont alapján születne döntés az ügyben, és nem válna politikai presztízskérdéssé az ITC-székház jövője – fogalmazott Szunyogh László, hozzátéve: az épület egy neves belső építész egyik legkiválóbb munkája, ami fontos kortörténeti jelentőséggel bír.