Életem első emlékei Hejőcsabáról származnak, így bár azt a városrészt jól ismertem, a belvárost kevésbé. Arra azonban jól emlékszem, hogy a kistokaji telkünkről hazafelé minden alkalommal láttam egy hegyes valamit az Avasi lakótelep sziluettje felett. Érdekelt mi az, így mint minden gyerek – biztos, ami biztos – újra és újra megkérdeztem, hogy mi az. Szüleim pedig újra és újra készségesen elmondták: az ott az Avasi kilátó, Miskolc jelképe.
Viszont nagyon erősen él bennem az első emlékem arról, mikor „először találkoztam személyesen” a kilátóval. Szombatonként, amíg anya főzött, édesapám gyakran elvitt minket amolyan mini miskolci kirándulásokra a kötelező piacozás és bevásárlás után: sokszor fordultunk így meg Lillafüreden, Miskolctapolcán, és így esett meg az a randevú az Avasi kilátóval is.
Emlékszem, kisgyerekként nagyon féltem, amikor a kilátóra felvezető lépcsősor előtti rácson kellett átmennem. Nem a rácstól féltem, hanem az alatta tátongó mélységtől. Első alkalommal és később sem mertem szülői kíséret nélkül átmenni rajta, és megmondom őszintén, ettől az emléktől még néha ma is összeszorul a gyomrom, mikor arra járok.
De emlékszem arra is, mikor szüleimmel a kilátó első emeletéről szemléltük a várost, és megpróbáltunk megtalálni mindent, amit akkori fejemmel fel tudtam ismerni Miskolcból. És arra is emlékszem, hogy a kilencvenes évek elején a presszó zárva volt, szüleim pedig hiányolták, emlékszem, hogy Áron öcsémmel rohangálunk a kilátó első emeleti pepita burkolatán, miként arra is, hogy eközben édesanyám Hella húgomat etette gyümölcsös túrókrémmel a kilátó tövében.
No és arra is emlékszem, tinédzserként, amikor már szülők nélkül is járhattuk a várost, hányszor mentünk a kilátóba haverokkal, kezdődött, vagy végződött itt randevú, gyönyörködtünk innen a város panorámájában. A mai napig is gyakran látogatom meg az idén már hatvanéves Avasi kilátót, amiben ugyanaz a bizonyos kávézó néhány évvel ezelőtt újra megnyílt.
Az Avasi kilátóról valószínűleg minden miskolcinak, sőt talán sok nem miskolcinak is megvan a maga személyes emléke. Az elmúlt hat évtizedben egyik legfontosabb jelképe lett a városnak, sziluettje megjelenik könyvek borítóján, képeslapokon, sőt újabban pulcsikon, pólókon, baseballsapkákon is. Sőt, még a Miskolc Televízió több főcímében is központi szerepet kapott, de néhány éves kihagyás után egy éve ismét Kilátó címmel jelentkezik a közéleti magazin is.
Meg aztán tudunk is róla sok mindent: hogy több elődje volt, hogy hetvenkét méter magas, és azt, hogy nem csupán kilátó, hanem tévétorony is. Tudjuk, hogy erős szélben az épület hatvan méter feletti részén 45 centiméter a tű vízszintes mozgása, és azt is, hogy amikor egyik oldalát tűzi a nap, képes akár 15 centimétert elmozdulni.
A hatvanéves Avasi kilátót a múlt hétvégén egy igazán különleges díszkivilágítással köszöntötte Miskolc. A legszebb szülinapi ajándék azonban az lesz, ha 2023-ban végre megújul a város jelképe. Nemcsak a kilátónak, hanem nekünk, miskolciaknak is.
