Ugrás a tartalomra

A Szent Ferenc Kórház története

Létrehozva
Meglehetősen szövevényes, bonyolult a megalakulása, majd későbbi története a ma Szent Ferencről elnevezett létesítménynek.
Kép
A Zsidókórház, majd Vízgyógyintézet épülete 1911-ben

Jogelődjének tekinthető az a miskolci Szanatórium és Vízgyógyintézet, amelyet dr. Egri Miksa 1904-ben alapított a Csabai Kapuban, az akkor már négy éve létrejött Erzsébet Közkórházzal szemben. Ahogy egy korábbi írásomban már említettem, később ebben az épületben jött létre az idén százéves centenáriumát ünneplő miskolci művésztelep.

A két épületből álló komplexumot eredetileg a Bikur Cholin nevű zsidó jótékonysági egylet építtette, ám a közkórház létrehozásával a felekezeti alapon működő orvoslás elveszítette a jelentőségét, ekkor vette át az Egri-féle Vízgyógyintézet-Szanatórium Rt. a működtetést. A mintegy másfél évtizedes működésük alatt az alsó épület adott helyet a vízgyógyintézetnek, ahol fürdőhelyiségek, szénsavas fürdő, iszapborogatás, villanyozás, tornaterem várta a gyógyulni vágyókat, míg az úgynevezett felső épületben látták el az idegi gondokkal küzdő pácienseket.

Miután ebben a komplexumban megszűnt a gyógyítás, a zsidó hitközség újból felvetette egy kórház alapításának gondolatát. Az 1920-as években két testület, a Kereskedők és Gazdák Köre, valamint a Kereskedelmi Testület megvásárolt az „új vámon innen” mintegy négy holdnyi területet a Csabai kapuban. Hogy a szóban forgó terület miként festett a megvételkor, arról a város tiszti főorvosa adott pontos leírást: „A szóban forgó tágas telek a város külterületén fekszik, tágas, mintegy négy kat. holdnyi terjedelmű, egyik oldalán szabálytalan, téglány alakú, nyugatnak kissé lankásan emelkedik. E telek eredetileg szőlőterület volt. A telek határán: kelet felől a Hejő-csaba felé vezető, aszfalttal borított úttest és azon túl fekvő, családi házakból álló "Otthon-telep", nyugat és észak felől nagy kiterjedésű szőllőterületek, dél felől a szőllők közé vezető dűlőút, szántóföldek és a szántóföldek folytatásában […] a Kerámia gyár […]. A Kerámia gyárban a munkatermeken kívül néhány lakás van!”

Kép
Az úgynevezett Tüdőkórház épülete 1960 körül

Az építkezés kivitelezésére és a kórház üzemeltetésére 1924-ben létrejött a Miskolczi és Felsőmagyarországi Zsidókórház Egyesület, amik egy 60-70 ágyas kórházat álmodtak a területre. Dacára annak, hogy 1924. augusztus 15-én letették az épület alapkövét, a nagyszabású terveket szinte azonnal áthúzta a pénzhiány. 1925 novemberére a pincerészek, a földszint és az épület az első emelet magasságáig elkészült, ám ebben a fázisában az építkezés abbamaradt. Három évvel később merült csak fel, hogy a Népjóléti Minisztériumon keresztül az állam megvenné és befejezné a létesítményt, majd azt a miskolci munkásbiztosító-pénztár kezelésébe adná, ám a szavakat tettek nem követték. Még ebben az évben a Zsidókórház Egyesület éves közgyűlésén felmerült, hogy közadakozással teremtenék elő a forrást a félkész épület befejezésére, hiszen „örökre szégyene volna a miskolci és felsőmagyarországi zsidóságnak, ha vállvetve, minden erejét összeszedve, nem tudná a maga elé kitűzött célt megvalósítani.” Később az is felmerült, hogy a város vásárolja meg a komplexumot, ám végül ez sem valósult meg.

A tényleges tettekre egészen 1936-ig kellett várni, amikor a honvédelmi tárca kezdeményezésére kincstári kezelésbe került a terület. Az építkezést 1937 elejére be is fejezték, ám ott nem kórházat, hanem a VII. Honvédparancsnokság központját alakították ki. A háború évei alatt végig itt volt a hadtestparancsnokság egészen annak megszűnéséig.

Miután a Zsolcai kapuban lévő Rudolf laktanya szomszédságában üzemelő kórház is megszenvedte az 1944. június 2-ai bombatámadásokat, ebben az épületben helyezték el az új honvédkórházat, ami nagyobb átalakításokkal is járt: 1950–51-ben a régi épület elé új épületsort emeltek az utcafrontra. A régi épületben működtek az egyes osztályok és a kórtermek, az új épületben pedig a műtőt, a gyógyítóegységeket, a rendelőket és az adminisztrációt helyezték el.

Az 1950-es évek második felében a komplexum tanácsi kezelésbe került, és ettől kezdve „tüdőkórházként” hivatkoztak rá a helyiek, amelynek része volt a Csanyikban megtalálható, mára már elhagyatott tüdőszanatórium is.

Funkcióinak bővülését újabb átalakítások követték, ám az 1990-es évek elejére így is megérett a kórház egy teljes felújításra, amihez 1993 májusában kezdtek hozzá. A belső terek átalakítása mellett egy harmadik emelettel bővült a létesítmény, valamint a homlokzathoz ekkor építették hozzá azokat a vasoszlopokat, amik ma is megadják az épület jellegzetességét. A kórház rekonstrukciója 1994-ben fejeződött be, ekkor vette fel a Szent Ferenc Kórház nevet, ahol ma is erős a tüdőgyógyászati tevékenység.

Kép

Ez is érdekelhet

Sarlós Boldogasszonnyal kezdődött az aratás
MiskolcEgyház
Az áldott állapotban lévő Szűz Mária és az ugyancsak állapotos Erzsébet találkozásáról emlékezik meg Sarlós Boldogasszony ünnepe.
Szombaton több 20-as autóbusz érinti majd az Egyetemvárost
MiskolcKörnyezet
Gépész évfolyam találkozót tart a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki és Informatikai Kara szombaton - ehhez igazodik a 20-as busz menetrendje is.
Képgaléria
Sokszor láthatatlanul, de annál elkötelezettebben dolgoznak Miskolcért
Miskolc
Tizennyolc köztisztviselőt tüntettek ki szerdán, a miskolci Városházán a köztisztviselők napja alkalmából.
Képgaléria
Perecesen folytatódott a zúzalékos utak javítása
Miskolc
A program még májusban indult el Miskolcon, az első ütem Perecesen zárul. A mintegy egy kilométer hosszúságú útszakaszon összesen 30 tonna zúzalékot terítettek el. A cél az, hogy az ott élők és a telektulajdonosok számára biztosított legyen a biztonságos és akadálymentes.