Ugrás a tartalomra

A Szent Ferenc Kórház története

Nagy Attila
Utoljára módosítva
2021. július 24. szombat 19:51
Meglehetősen szövevényes, bonyolult a megalakulása, majd későbbi története a ma Szent Ferencről elnevezett létesítménynek.
A Zsidókórház, majd Vízgyógyintézet épülete 1911-ben

Jogelődjének tekinthető az a miskolci Szanatórium és Vízgyógyintézet, amelyet dr. Egri Miksa 1904-ben alapított a Csabai Kapuban, az akkor már négy éve létrejött Erzsébet Közkórházzal szemben. Ahogy egy korábbi írásomban már említettem, később ebben az épületben jött létre az idén százéves centenáriumát ünneplő miskolci művésztelep.

A két épületből álló komplexumot eredetileg a Bikur Cholin nevű zsidó jótékonysági egylet építtette, ám a közkórház létrehozásával a felekezeti alapon működő orvoslás elveszítette a jelentőségét, ekkor vette át az Egri-féle Vízgyógyintézet-Szanatórium Rt. a működtetést. A mintegy másfél évtizedes működésük alatt az alsó épület adott helyet a vízgyógyintézetnek, ahol fürdőhelyiségek, szénsavas fürdő, iszapborogatás, villanyozás, tornaterem várta a gyógyulni vágyókat, míg az úgynevezett felső épületben látták el az idegi gondokkal küzdő pácienseket.

Miután ebben a komplexumban megszűnt a gyógyítás, a zsidó hitközség újból felvetette egy kórház alapításának gondolatát. Az 1920-as években két testület, a Kereskedők és Gazdák Köre, valamint a Kereskedelmi Testület megvásárolt az „új vámon innen” mintegy négy holdnyi területet a Csabai kapuban. Hogy a szóban forgó terület miként festett a megvételkor, arról a város tiszti főorvosa adott pontos leírást: „A szóban forgó tágas telek a város külterületén fekszik, tágas, mintegy négy kat. holdnyi terjedelmű, egyik oldalán szabálytalan, téglány alakú, nyugatnak kissé lankásan emelkedik. E telek eredetileg szőlőterület volt. A telek határán: kelet felől a Hejő-csaba felé vezető, aszfalttal borított úttest és azon túl fekvő, családi házakból álló "Otthon-telep", nyugat és észak felől nagy kiterjedésű szőllőterületek, dél felől a szőllők közé vezető dűlőút, szántóföldek és a szántóföldek folytatásában […] a Kerámia gyár […]. A Kerámia gyárban a munkatermeken kívül néhány lakás van!”

Az úgynevezett Tüdőkórház épülete 1960 körül

Az építkezés kivitelezésére és a kórház üzemeltetésére 1924-ben létrejött a Miskolczi és Felsőmagyarországi Zsidókórház Egyesület, amik egy 60-70 ágyas kórházat álmodtak a területre. Dacára annak, hogy 1924. augusztus 15-én letették az épület alapkövét, a nagyszabású terveket szinte azonnal áthúzta a pénzhiány. 1925 novemberére a pincerészek, a földszint és az épület az első emelet magasságáig elkészült, ám ebben a fázisában az építkezés abbamaradt. Három évvel később merült csak fel, hogy a Népjóléti Minisztériumon keresztül az állam megvenné és befejezné a létesítményt, majd azt a miskolci munkásbiztosító-pénztár kezelésébe adná, ám a szavakat tettek nem követték. Még ebben az évben a Zsidókórház Egyesület éves közgyűlésén felmerült, hogy közadakozással teremtenék elő a forrást a félkész épület befejezésére, hiszen „örökre szégyene volna a miskolci és felsőmagyarországi zsidóságnak, ha vállvetve, minden erejét összeszedve, nem tudná a maga elé kitűzött célt megvalósítani.” Később az is felmerült, hogy a város vásárolja meg a komplexumot, ám végül ez sem valósult meg.

A tényleges tettekre egészen 1936-ig kellett várni, amikor a honvédelmi tárca kezdeményezésére kincstári kezelésbe került a terület. Az építkezést 1937 elejére be is fejezték, ám ott nem kórházat, hanem a VII. Honvédparancsnokság központját alakították ki. A háború évei alatt végig itt volt a hadtestparancsnokság egészen annak megszűnéséig.

Miután a Zsolcai kapuban lévő Rudolf laktanya szomszédságában üzemelő kórház is megszenvedte az 1944. június 2-ai bombatámadásokat, ebben az épületben helyezték el az új honvédkórházat, ami nagyobb átalakításokkal is járt: 1950–51-ben a régi épület elé új épületsort emeltek az utcafrontra. A régi épületben működtek az egyes osztályok és a kórtermek, az új épületben pedig a műtőt, a gyógyítóegységeket, a rendelőket és az adminisztrációt helyezték el.

Az 1950-es évek második felében a komplexum tanácsi kezelésbe került, és ettől kezdve „tüdőkórházként” hivatkoztak rá a helyiek, amelynek része volt a Csanyikban megtalálható, mára már elhagyatott tüdőszanatórium is.

Funkcióinak bővülését újabb átalakítások követték, ám az 1990-es évek elejére így is megérett a kórház egy teljes felújításra, amihez 1993 májusában kezdtek hozzá. A belső terek átalakítása mellett egy harmadik emelettel bővült a létesítmény, valamint a homlokzathoz ekkor építették hozzá azokat a vasoszlopokat, amik ma is megadják az épület jellegzetességét. A kórház rekonstrukciója 1994-ben fejeződött be, ekkor vette fel a Szent Ferenc Kórház nevet, ahol ma is erős a tüdőgyógyászati tevékenység.

További hírek

Olvasnivaló

Programok

-
Miskolc és környéke