A mai napon, azaz november 1-jén, pénteken mindenszentek ünnepét tartja a katolikus egyház. Ezt követi november 2-án, szombaton a halottak napja. Szorosan összefüggő ünnepkörről van szó, amihez hozzátartozik a temetőlátogatás és a gyertya-, illetve mécsesgyújtás szokása elhunyt szeretteink emlékére. A téma kapcsán az ünnepek vallási hátterének jártunk utána a Szent Anna Plébánián és igyekeztünk megérteni azok mai üzenetét.
A mindenszentek főünnep a katolikus egyházban, a Szent Anna Plébánián november 1-jén, péntek reggel 9-kor tartották az ünnepi szentmisét. 15.30-kor pedig a Szent Anna temetőben található kápolnánál emlékeznek római katolikus imaliturgia keretében az elhunytakra.
A névtelen szentek ünnepe
- Mindenszentek közös ünnepe a keleti egyházban indult el a 4. században. Galliában a 8. században jelent meg, Róma pedig a 9. századtól kezdődően emelte be egyházi ünnepei sorába. Onnantól kezdve pedig a teljes római katolikus egyházban elterjedt. A minden halottról való megemlékezést pedig a 900-as évek elején Cluny Szent Odilo bencés apát vette be először a bencések liturgiájába. Utána ez kezdett elterjedni az egész egyházban. A 14. századtól már a római katolikus világegyház vonatkozásában a halottak napja emléknappá vált – nyilatkozta szerkesztőségünknek Gubala Róbert atya, a miskolci Szent Anna Plébánia plébánosa.
- A katolikus egyház rendszeresen megemlékezik azokról a szentjeiről, akiket szentté avattak és életük példaképként szolgál a hívek számára, illetve közbenjárásukat is lehet kérni az Úr felé, hiszen a mennyben vannak. Viszont a környezetünkben élhettek olyan szent életű emberek, akiket bár nem avattak szentté, de megérdemlik, hogy külön emléknapot kapjanak: ez a mindenszentek ünnepe. Ugyanis ránk hagyományozott értékeikből, még ha észrevétlenül is, de mi is részesültünk. Ezeknek a lelkeknek az élete beteljesedett, már üdvözültek és Isten boldog színelátását élvezik a Mennyek Országában – magyarázta az atya.
A feltámadás reményével
Kifejtette, hogy az ünnepeknek mindennapjainkban fontos szerepe van, mert keretet adnak életünknek. November elején, ahogy az időjárás is ősziesre fordul, kézenfekvő, hogy az elmúlásról, halálról gondolkodunk, és eltávozott hozzátartozóinkra emlékezünk.
- Az elmúlt évek során megváltoztak a temetési szokások és igények. A temetési szertartásokon gyakran a megholt életútjának méltatására helyeződik át a fókusz, a reménybeli üdvösség és feltámadás helyett. Holott a gyászolók számára vigaszt nyújthat, ha az örökélet lehetőségéről beszélünk. Persze ehhez hitre van szükség. Pál apostol úgy fogalmazott erről, hogy „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik.” (1Kor.2,9) – fejtette ki a plébános.
Imádkozhatunk halottainkért
Hozzátette, hogy a római katolikus egyházban szokás, hogy szentmisét mondatnak egy-egy elhunyt rokonért, amelyben azt kérik a Teremtőtől, hogy az illető örökéletet nyerjen, valamint, hogyha a tisztítótűzben tartózkodik, akkor átjuthasson a mennybe.
- Emellett az év bármely napján imádkozhatunk a halottakért és ezt jól tesszük, ha nem felejtjük el. A mindenszentek ünnepe és a halottak napja lényegében egy nagy összetartozásról szól. A szenvedő és látható egyház összekapcsolódik a láthatatlan egyházzal, ahová már az elhunytak tartoznak és a megdicsőültekkel, azaz a mindenszentekkel. Ez a teljes egyház pedig Krisztus misztikus teste. Ezért mondja a Biblia, hogy hívőként egy test tagjai vagyunk és az Istennél mindannyian együtt lehetünk – vallott Gubala Róbert atya.
