– Beszélgessünk kicsit rendhagyóan a MIHÕ 40 évéről. Kezdjük mindjárt a mával. Miskolcon az én ismereteim szerint nagyjából százezer lakos „távhőfüggő”. Ez a helyzet egy 173 ezer lakosú városban kétségkívül meghatározó jelentőségű. Ugyanakkor itt a válság, a költségek – összerakódva – sok családnál már létkérdéssé váltak, mérlegelnek, mit fizetnek, mennyit fizetnek. Ezért is fokozottan jó hír, hogy a távhőszolgáltatás hődíját október 1-jétől 11,4 százalékkal sikerült csökkenteni. Túl a szakmán, a szervezeten, a piaci helyzeten, azért valljuk meg, a távhő továbbra is politikai kérdés. Mennyire lehet itt egy egészséges összhangot teremteni, figyelembe véve a város, a cég, s az emberek érdekeit?
– Nehezen. Amikor ebbe a beosztásba kerültem – 2004-ben – azonmód érzékeltem annak a ténynek a súlyát, hogy Miskolcon 32 ezer távfűtött lakás van, tehát a távhőszolgáltatás a mi számításaink szerint is nagyjából 100 ezer embert érint, ily módon a távhő körüli bármilyen intézkedés kihat a közvélemény alakulására. Általában azt mindenki elfogadja, hogy egy ilyen társaságnak eredményesen kell működnie, s ezt a tulajdonos is jogosan követeli meg, ugyanakkor azt látni kell, függetlenül a válságtól, Miskolcon a vásárlóerő az országos átlag alá szorult. Ez megmutatkozott például 2007. év elején, amikor a távhő-támogatási rendszert átalakították, s már nem a nagy kalapból, úgymond ömlik a segítség, mint annak előtte, hanem a fogyasztóknak kell egyenként igényelniük. Kiderült, a 32 ezer fogyasztóból csaknem 20 ezer, lényegében a 2/3-a vált jogosulttá ilyen energiatámogatásra, s ezen belül is körülbelül 10 ezer fogyasztó a legmagasabb támogatási kategóriába sorolódott. Egyszerűen nem teheti meg a tulajdonos, de a szolgáltató sem, hogy ezt a helyzetet figyelmen kívül hagyja.
– 2004-ben fogalmazódott meg az a követelmény, miszerint az önkormányzati támogatás mihamarabb közelítsen a nullához…
– Ekkor már nemcsak az emberek, az önkormányzat teherbíró képessége is lecsökkent.
Annyi minden másra kellett az önkormányzatnak forrásokat találnia, úgyhogy a kényszer újragondoltatta a közgyűléssel a támogatás egész rendszerét, s ahol esély mutatkozott a támogatás kigazdálkodására, ott ezt követelményként határozták meg. Már csak azért is, hogy jusson pénz például szociális támogatásokra. A nagyságrendeket érzékeltetve, 2003-ban még 400 millió forint működési támogatást kapott a MIHÕ, s emellett még kölcsönöket is igénybe vett ahhoz, hogy megőrizhesse működését, tudja tartani az egyensúlyát. 2006-tól működési támogatást már nem kap a cég, nem is igénylünk, s ez nagyon fontos, illetve az önkormányzat és az állam felé befizetési pozíciót sikerült elérnünk. A távhőszolgáltatást anno úgy fogták fel az emberek, hogy ez a panellakásokhoz járó olcsó szolgáltatás, hiszen még csak nem is mérték…
– Kétségkívül olcsó volt…
– Relatíve akkor minden energia ára olcsónak számított, a rendszerváltást követően indult el a piaci viszonyok irányába. A távhőszolgáltatás is megdrágult, ráadásul ez egy olyan típusú szolgáltatás, amibe a lakosság nem nagyon tud saját maga beavatkozni. Most már a hőfok bizonyos mértékig állítható. Ezért is kiemelkedő jelentőségű a panelprogram, mert a lakosság eldöntheti, részt vesz-e ebben a költségcsökkentő energiatakarékosságban.
– Ez mégiscsak egy beszorult szolgáltatás, mert mástól úgyse tudná igénybe venni.
– Igen, én úgy szoktam mondani, a lakó lényegében úgy éli meg, hogy ez egy kényszerszolgáltatás, a szó jó értelmében. A vízszolgáltatás is az, csak annál jobban tud takarékoskodni.
– A panelprogramon túl, milyen más lehetőségek nyílnak a takarékossági mozgástér növelésére?
– Szakmai összegzésünk szerint a panelprogram révén megtörténik a nyílászárók cseréje és a külső hőszigetelés, vagyis nagymértékben javul ezen épületek hőmegtartó képessége. Itt segítségként annyit tudunk adni a lakóknak, hogy az épületek hőbevitelét lecsökkentette a MIHÕ, természetesen ez is költségkímélő, de az egyedi igényeket már nem vehettük figyelembe. 2007-től a MIK-kel és a városvezetéssel együttműködve azt kértük, csak olyan panelprogram induljon, ahol a radiátoronkénti termosztatikus szabályozás, illetve a költségosztás is megvalósul. Csakhogy mindez újabb problémákat generált, mert a lakók többsége ahhoz szokott hozzá, hogy mindenki „egyformát” fizet. Azt is rosszul élik meg, hogy egyesek nagyon keveset fizetnek egy ilyen átalakítás után, mások viszont lényegesen többet.
– Ha már itt tartunk, viszonylag egyszerűen, nyilván el lehet azt magyarázni, mik azok a költségek, amelyek megjelennek a fizetendő számlán?
– Menjünk sorban. 2004 fűtési idényétől számítva a lépcsőházi fűtés, vagy másként a közös használatú helyiségek alapdíját eltöröltük. Innentől kezdve sem a lakó, sem a lakóközösség ilyen címen már nem fizet. Ami a tételeket illeti. Az egyik ilyen – legtöbbet vitatott – díj az alapdíj. Ezt sokszor tévesen hívják úgy is, hogy rendelkezésre állási díj, de nem az, hanem ez egy fix díj, ami a társaság működésének fedezésére szolgál. Tizenkét havi egyenlő részletben fizetendő, ebben benne van a rendszer karbantartási költségétől, a személyi jellegű kifizetéseken át a számlakihordásig az összes költség.
– A szolgáltató min tud takarékoskodni?
– Nagyon sok költségelemen. Az igénybevett szolgáltatások költségmegtakarítása a legjelentősebb, mert minden tevékenységet megpályáztattunk és a legkedvezőbb ajánlattevővel kötöttünk új szerződéseket. A műszaki fejlesztések és a működési folyamatok racionalizálásának hatására csökkent az élőmunka-felhasználási szükséglet. Jelentős számú munkavállaló került tőlünk az elmúlt 5 év során nyugállományba. Ezáltal a személyi jellegű költségeink is csökkentek. A hitelkeretünk visszaszorítása miatt számottevő kamatmegtakarítást is elértünk.
– Feltételezhetően a létszámcsökkentés együtt járt egy erőteljes fejlesztéssel, mert egyébként nehezen képzelhető el a rendszer fenntartása, karbantartása.
– Minden fejlesztésünk arra irányult, hogy a költségeket csökkentsük, s az üzembiztonságot növeljük. Ma már szinte természetesnek veszik a lakók, hogy az immár nem kéthetes, hanem csak egyhetes karbantartási szünetek tovább rövidülnek a fejlesztések révén. A korábbi, egynaposra tervezett vízkőtelenítési leállások is csak néhány órát vesznek igénybe.
– Megjegyzem, az alapdíj csökkentésének további forrása lehet az egyéb bevételek növelése.
– Ez most került előtérbe. A holding tagvállalati egyéb kazánházak üzemeltetését igyekszünk átvenni, illetve az önkormányzati intézmények kazánházaival is ez a szándékunk, kölcsönös megelégedésre természetesen, vagyis a fogyasztóknál költségcsökkenés, nálunk pedig bevétel jelentkezzen, ezáltal is kevesebb teher jusson a lakosságra.
– Ha okoskodni akarnék, azt mondhatnám, kézenfekvő lehetőségnek tűnik az alapdíjcsökkentésre például új fogyasztók bekapcsolása.
– Ebben én úgy gondolom, a tulajdonossal együttműködve nagyon sokat tettünk. Néhányat említsek: OTP Régió Központ, Miklós Andor úti társasházak, Művészetek Háza, Rozmaring Ház, Kossuth tömb, Vásárcsarnok, Széchenyi negyed, Szentpáli-ház. Említésre méltó, hogy az alapdíjat már nem előre kérjük, hanem utólag, vagyis a teljesített szolgáltatás után, s ez némiképpen könnyebbséget jelent. A következő két tétel a számlánkban a hődíj, illetve a vízfelmelegítési díj. Ezek energiafüggő tételek, mérés alapján fizetik a lakók, hiszen ma már minden hőközpontban van hőmennyiségmérő, illetve a hőközpontokhoz tartozó épületek többségében is korrekten mérhető a hőmennyiség, valamint a lakóknál beépített melegvizes mérők pontos képet adnak a felhasznált vízköbméterről. Az épületekbe juttatott hőmennyiség korrekt mérése azért is fontos, mert ennek költségét a lakások légköbmétere alapján osztjuk szét. Ott viszont, ahol már költségosztó is van, nem a légköbméter alapján, hanem a radiátorra szerelt költségosztón mért hőfok szerint kell fizetni.
– Úgy tudom, szinte 100 százalékban földgázból állítják elő a hőenergiát.
– Valóban, a földgáz ára jelentős befolyásoló tényező, a másik a villamosenergia-felhasználásunknak a költsége. A távhőszolgáltatók a korábbi években mindig elmondták, hiába vásárolnak nagy tételben, majdnem hasonló áron kaptuk a földgázt, mint a lakossági felhasználók. Ez a szabad piac megjelenésével kezd oldódni, vagyis akár olcsóbban is vehetünk földgázt. Egy veszély van, a távhőszolgáltató ugyanolyan hőmérsékletfüggő fogyasztó, mint egy lakossági fogyasztó: amikor hideg van, sok gázt kell használni, máskor kevesebbet, tehát nem nagyon tudunk a gázzal úgy gazdálkodni, mint egy ipari üzem, amely a termelés szervezésével takarékoskodhat, ezért a szabadpiaci vásárlásnál is hátrányosabb helyzetben vagyunk egy ipari üzemhez viszonyítva.
– Naiv lehet a kérdés, de gáztárolásra nincs lehetőség?
– Az ötlet jó, csak a tárolás feltételeinek megteremtése nagy beruházás-igényű, nem beszélve a tárolás költségeiről. Mint mondtam, a fejlesztésben mi a 100 százalékos földgázfüggőség oldását tartjuk szem előtt, valamint az alternatív energiák jobb kihasználását. Ebben már vannak eredményeink, hiszen a Bogáncs utcán lezárt szemétlerakónak az úgynevezett depónia-gázát már hasznosítjuk a Futó utcán.
– Ha jó értem, egy szeméttelep rekultivációját egyébként is el kellett volna végezni, vagyis a biogáz-beruházás megvalósítása egy költséges kötelezvény összekapcsolása egy költségcsökkentő hasznosítással.
– Így van. A letakart szeméttelep bomlásaként képződő metántartalmú anyagot a rekultiváció részeként egyébként is ártalmatlanítani kellene, nem lehet csak úgy a légkörbe kiengedni, hiszen ugyanolyan üvegházhatású anyag, mint a földgáz. Elkészült egy gázgyűjtő rendszer és egy fáklya. Mi ekkor léptünk be a történetbe, s azt mondtuk, ezeket a gázokat hasznosítani is lehet. Beruházásunk első ütemében egy műanyag vezetéket kiépítettünk a Bogáncs utca és a Futó utcai kazánház között, két kilométer hosszúságban, illetve egy speciális – az eltérő fűtőértéknek megfelelő – biogáz-kazánt is építettünk, vagyis 2009 februárjától már csak minimális mennyiségben használunk itt földgázt. Ez éves szinten 300 ezer köbméter földgáz-megtakarítást jelent.
– Mennyi a cég összes földgázfelhasználása?
– Két számot tudok mondani: a MIHÕ kazánházaiban 13,5 millió köbméter földgázt használunk fel, ezen felül a Tatár utcai fűtőműben, ahol nem mi vásároljuk a földgázt, hanem az úgynevezett MIFÛ Kft., ott pedig további 80 millió köbméter szükségeltetik. Visszatérve a Bogáncs utcai beruházásra, amikor lecsökken nyáron a hőigény, továbbra is fáklyára visszük a biogáz egy részét. Ezért kell a beruházás második üteme, ennek során építünk a Futó utcán egy gázmotort, s így egész évben tudunk villamos energiát, illetve hőt termelni, vagyis a teljes gázmennyiséget hasznosíthatjuk. Kaptunk állami támogatást, folynak a közbeszerzési eljárások, kezdődik a kivitelezés, várhatóan 2010 áprilisában már beindul a gázmotor.
– Mit takar a Miskolcon megalakított Geotermia Zrt.?
– Egy újabb alternatív energia-hasznosítást. A város alatt fellelhető geotermikus energia felkutatására, hasznosítására kötöttünk együttműködési megállapodást a PannErgy Nyrt.-vel.
– Mik az esélyek, mert nagy a várakozás, Miskolcról azt tartják, lenyomom az ujjam, s feljön a meleg víz…
– Én ennél óvatosabb vagyok, mert bármennyire jelentősnek mondható a geotermikus energiakészlet Magyarországon, a megkutatása még gyerekcipőben jár. Értendő ez a korábbi miskolci kutatásokra is. A beruházó PannErgy izlandi cégek segítségével végezte el a vizsgálatokat…
– Már el is végezte?
– Igen, ezek alapján kijelölték a próbafúrási helyszíneket, ahol várhatóan még ez évben megindulnak a fúrások. Arra irányulnak, hogy találhatóak-e Miskolc alatt megfelelő mennyiségű és minőségű meleg vizek. Kitétel, hogy a karsztvízbázis semmiképpen nem sérülhet, egyébként ezek a fúrások teljesen más réteget érintenek, 2500 és 3000 méter mélységben kutatnak, míg a tapolcai Olasz kútnál szinte a felszínen jelentkezik a karsztvíz, a jelenlegi legmélyebb kutak pedig 800 méter mélységből táplálódnak. Kérdés, ha találnak is meleg vizet, milyen hőfokú lesz, mire érdemes hasznosítani, villamosenergia-termelésre vagy fűtésre, esetleg mindkettőre egyidejűleg.
– Szóval nyugalom, megéri várni, de mi a helyzet a biomassza-fejlesztéssel?
– A Kilián utcai kazánházban van egy 7 megawattos kazánunk, amely a Kilián lakótelep déli részének fűtését szolgálja. Szeretnénk itt egy 3 megawattos biomassza-kazánt létesíteni, erre kötöttünk együttműködési megállapodást az ulmi távhőszolgáltatóval, illetve magyar befektetőkkel is tárgyalunk. Csúcskazánként megmaradna a földgázkazán, s alaphő-előállítóként ez a biomassza-egység működne. Itt is a költségcsökkentés és az üzembiztonság fokozása játssza a főszerepet.
– Kikerülhetetlen a kérdés: egy megörökölt rendszert – hiszen vannak 30 éves kazánok is – mennyire sikerült korszerűsíteni?
– A hagyományos gázkazánok elég jó állapotban vannak, hiszen a szükséges fejlesztéseket, karbantartásokat, automatizálásokat megvalósítottuk. A diósgyőri és bulgárföldi kazánházak – illetve a Tatár utcai, ami nem a mi üzemeltetésünkben van – kivételével, kiépült a távfelügyeleti rendszer. Például a Futó utcán már nem dolgozik kezelő személyzet, azt teljes egészében innen a diszpécserszolgálatról üzemeltetjük. A klasszikusan vett távhőszolgáltató-hálózatnál valóban igaz, nagy felújítások nem történtek. Ezek építése a lakótelepek létesítéséhez kapcsolódott. Sokszor ér bennünket az a vád, hogy amerre ezek a távvezetékek mennek, télen látszik a nyomvonaluk. Ez tagadhatatlan, de ez abból is adódik, hogy ezek a vezetékek egy csőcsatornában futnak, ily módon egyébként is melegebbek. Többször készült „becslés” a kétszer 50 kilométer hosszú hálózat felújítására. Körülbelül 5–8 milliárd forintba kerülne. Nagy tétel. Az árakba beépíteni nem tudjuk.
– Miskolcon hány százalékos hőveszteséggel számolnak?
– 14 százalékot építünk be a hődíjba. Dániában ez 7 százalék. A miénket is a felére tudnánk csökkenteni, de ehhez minimum 5 milliárdos beruházás kellene, ennek ma nem látjuk a forrásait. Természetesen a hálózatot folyamatosan karbantartjuk, a MIHÕ-ben már több éve dolgozik egy úgynevezett hálózatellenőrzési csoport, előre meghatározott terv szerint egész évben műszeres megelőzési vizsgálatokat végeznek, feltárva a lehetséges meghibásodásokat. De mindig lehetnek egyedi hibák. A fűtési idényben a lakosság zavarása nélkül az éjszakai órákban igyekszünk elhárítani a zavarokat.
– Elérkeztünk egy olyan témához, ami sokáig az országos sajtót is uralta: Miskolc erőművet kíván venni. Most, hogy vételi harcunkat megharcoltuk, újra hadban állunk, mint hírlik, a bankokkal.
– Kezdjük onnan, hogy Miskolcon az avasi és a belvárosi részt látja el a Tatár utcai fűtőmű, ez a teljes városi hőigénynek a 80 százaléka. A 90-es évek végén nemcsak Miskolcon, hanem az ország nagyvárosaiban mindenütt az erőművek megújítása érdekében pályázatok indultak kapcsolt energiatermelés létrehozására. Ez Miskolcon is így történt, az akkori városvezetés kiírt egy pályázatot, amelyet az MVM Zrt. nyert el. A hőelőállító rendszer korszerűsítését két lépcsőben irányozták elő, elsőként gázmotorok épültek a Tatár utcai fűtőműben, a diósgyőri fűtőműben és a Bulgárföldön, összesen 25 megawatt egységben, majd a második ütemben a Tatár utcai fűtőműben egy 100 megawattos, úgynevezett kombinált ciklusú erőmű építését határozták el. Az önkormányzat akkori vezetése 2002 márciusában írta alá az MVM Zrt.-vel ezt a megállapodást, s 2003 év végére megépültek a gázmotorok. A második részben csúszás következett be, s a műszaki tartalom is megváltozott, mert az akkori szabályozási környezetben 100 megawatt helyett csak 50 megawatt teljesítményű erőmű megépítése látszott célszerűnek, ami így 2007 szeptemberében kezdte meg üzemszerű működését. Ezeknek az erőművi beruházásoknak igen magas a bekerülési költsége, tehát nemcsak Miskolcon, de például Nyíregyházán és Debrecenben sem saját beruházásban valósultak meg. Egyedül az országban Győr volt képes saját beruházásban építeni gázmotoros egységet, ennek köszönhetően ott a legolcsóbb a távhőszolgáltatás. Amikor elkészült a miskolci erőmű, s megjelent egy külső vevő, épp a győri tapasztalatokra alapozva végeztünk számításokat, mindezt a képviselő-testület elé terjesztettük, amiből kiderült, ez egy megtérülő beruházás lehet. Sajnálatos módon, amikor az adásvételi procedúra lezárult, 2008 októberében már begyűrűzött a gazdasági válság Magyarországra, s a bankok finanszírozási hajlandósága lecsökkent, romlottak a hitelkihelyezés feltételei…
– Magyarán magasak a kamatok, s újra kell számolni…
– Hát igen. Az adásvételi szerződés egyik zárási feltétele az, hogy a hitelből megépült erőmű finanszírozási bankja hozzájárul ehhez az adásvételhez. Ezzel a bankkal mi közel egy éve nagyon sok egyeztetést lefolytattunk. Látni kell, bizonyos kamat- és egyéb határértékeket nem léphetünk túl, mert akkor ez az ügylet hátrányos lehet számunkra.
– De itt két szál fut egymás mellett. Egyrészt a beruházás finanszírozási költségeinek átvállalása, másrészt az erőmű vételára.
– Valóban, hiszen 10 milliárdba került a beruházás, ennek a finanszírozó bankjával állunk egyeztetésben, hogy járuljon hozzá az adásvételhez, s van egy 4 milliárd 400 milliós vételár, amit egy másik banktól nyertünk el közbeszerzési eljárás keretében. Amikor megvan az adásvételi hozzájárulás, akkor fizetünk az üzletrészért, mert addig nincs értelme.
– Vagyis a miskolciaknak azt lehet mondani: van is erőművünk, meg még sincs.
– Jelenleg ez a helyzet. Nem mi gyakoroljuk a MIFÛ Kft. üzletrésze feletti tulajdonosi jogokat. Benne vagyunk 0,2 százalékkal, mármint a MIHÕ, de 99,8 százalék az MVM Zrt.-é.
– Mi lehet a végkifejlet?
– Amikor a jegybanki alapkamat 11,5 százalékos volt, rosszak voltak a kilátásaink, most, hogy visszavette a MNB 7,5 százalékra az alapkamatot, már újra bizakodóak vagyunk.
– Egy másik téma is fejtörést okoz, ez pedig a távhőszolgáltatásról való leválási szándék, ami egy időben felerősödött, a Legfelsőbb Bíróság jóváhagyó határozata is közbeszólt, most mintha gyengülne a leválási láz, hiszen változott az áfa…
– Oda tudok visszakanyarodni, hogy a távhőszolgáltatást kicsit kényszerszolgáltatásként élték meg a lakók. Valóban a legfelsőbb bírósági határozat megjelenése után többen foglalkoztak a leválás gondolatával, aztán ez a törekvés elhalt. De legyünk korrektek: kellett ehhez az is, hogy augusztus 1-jétől a távhőszolgáltatás egy kedvezőbb áfabesorolásba került, az általános 25 százalékos áfakulcs helyett 18 százalékkal számolhatunk, s ennél jóval fontosabb és jelentősebb, hogy az ígéretek szerint 2010. január 1-jétől a legkedvezőbb áfakulcs-besorolásba tartozna a távhőszolgáltatás. Jelenleg ez 5 százalék, de lehet 7 vagy 8, vagy akár marad az 5 százalék, mindenesetre a 18-hoz képest további csökkentés várható, ami egy jelentős versenyelőnyt eredményezhet az egyedi földgázfűtéssel szemben, hiszen az marad 25 százalékos áfakulcs-besorolásban. A lakossági fórumokon mindig elmondtuk, aki korrekt összehasonlítást szeretne, az már egy felújított panellakás távhőszolgáltatási díjait vegye figyelembe. Ahol a panelprogram keretében megcsinálják a hőszigetelést, a nyílászárók cseréje megtörténik, s az egyedi szabályozás keretében a költségosztás is, ott a lakásokban a fűtési költség visszaesik a felére. Mi azt javasoljuk, hogy akinek van pénze, az a panelprogramban vegyen részt, mert avval jelentős költségmegtakarításokat tud elérni.
– Arányát tekintve az alapdíj, a hődíj, illetve a vízmelegítési díj mekkora?
– Ami a számlában megjelenik, a hődíj és a vízmelegítési díj körülbelül 75-76 százalékot képvisel, az alapdíj 24-25 százalékot, vagyis a hődíjcsökkentés alapvetően kihat a számlára. Ezért is nagy jelentőségű az október 1-jétől foganatosított 11,4 százalékos hődíjcsökkentés, valamint 9 százalékkal csökken a vízmelegítés díja is.
– Mennyi leválás történt eddig?
– Idén egy sem volt, néhány nem lakossági fogyasztó jelezte leválási szándékát, de ez még nem történt meg.
– Visszatérve arra, amivel kezdtünk. Mennyire sikerült az elmúlt 5 évben, amióta Ön a cég élén áll, a szakmára koncentrálni, s ezt a korábban agyonpolitizált kérdéskört a józan belátás talajára helyezni?
– Az elmondottakból talán kiderül, milyen munkát végeztünk. Remélem, az elkövetkezendő időszakban is versenyképes szolgáltatást nyújthatunk partnereinknek. Minden beruházásunk arra irányul, hogy megfeleljünk a fogyasztói elvárásoknak, például összekötő vezetékeket építünk az üzembiztonság fokozása érdekében. Magyarán, egy meghibásodás esetén lehet majd szakaszolni, s nem kell a teljes rendszert leállítani. A távműködtetést, ami elsőként a hőközpontoknál valósult meg, folyamatosan kiterjesztjük a vezetékhálózatra is, tehát menet közben információkat kaphatunk például a hőfokra, s egyéb másra, s meghibásodás estén távműködtetéssel azt a szakaszt könnyebben kiiktathatjuk, hiszen nem kell kimenni a helyszínre, kézzel csavargatni az elzárót, hanem a központból egy gombnyomással szakaszolható a hibás rész.
– Dicséretesek az utóbbi évek díjai : Észak-magyarországi Regionális Minőségi Díj 2006., Innovációs Műhely Oklevél 2007., Nemzeti Minőségi Díj 2008., amelyek nem politikaiak, hanem szakmaiak, amik azt jelzik, nemcsak hagyták Önt és munkatársait dolgozni, hanem éltek a lehetőséggel, s erre a szakma is felfigyelt.
– Illik megköszönnöm a közgyűlésnek, az önkormányzatnak, a város és a holding vezetésének, hogy ezekben az ügyekben, folyamatokban mellénk álltak, például az új fogyasztók bekapcsolásában, az árak kialakításában, s a fejlesztések pénzügyi alapjainak megteremtésében hathatós segítséget nyújtottak. Még lakossági fogyasztókat is sikerült bekapcsolni a távhőszolgáltatásba, ami Magyarországon másutt nemigen sikerült. Tudom ugyanakkor, hogy ebben az országban, különösen vidéken, a létfenntartás költségei magasak, az energiaárak már világpiaciak, a bérek viszont ettől lényegesen elmaradnak. Azért dolgozunk, hogy a piaci feltételek teljesítése közepette valamiképpen hozzájáruljunk legalább 100 ezer miskolci terheinek enyhítéséhez, az otthon melegéhez.
– Köszönöm a beszélgetést.
Karosi Imre
– Nehezen. Amikor ebbe a beosztásba kerültem – 2004-ben – azonmód érzékeltem annak a ténynek a súlyát, hogy Miskolcon 32 ezer távfűtött lakás van, tehát a távhőszolgáltatás a mi számításaink szerint is nagyjából 100 ezer embert érint, ily módon a távhő körüli bármilyen intézkedés kihat a közvélemény alakulására. Általában azt mindenki elfogadja, hogy egy ilyen társaságnak eredményesen kell működnie, s ezt a tulajdonos is jogosan követeli meg, ugyanakkor azt látni kell, függetlenül a válságtól, Miskolcon a vásárlóerő az országos átlag alá szorult. Ez megmutatkozott például 2007. év elején, amikor a távhő-támogatási rendszert átalakították, s már nem a nagy kalapból, úgymond ömlik a segítség, mint annak előtte, hanem a fogyasztóknak kell egyenként igényelniük. Kiderült, a 32 ezer fogyasztóból csaknem 20 ezer, lényegében a 2/3-a vált jogosulttá ilyen energiatámogatásra, s ezen belül is körülbelül 10 ezer fogyasztó a legmagasabb támogatási kategóriába sorolódott. Egyszerűen nem teheti meg a tulajdonos, de a szolgáltató sem, hogy ezt a helyzetet figyelmen kívül hagyja.
– 2004-ben fogalmazódott meg az a követelmény, miszerint az önkormányzati támogatás mihamarabb közelítsen a nullához…
– Ekkor már nemcsak az emberek, az önkormányzat teherbíró képessége is lecsökkent.
Annyi minden másra kellett az önkormányzatnak forrásokat találnia, úgyhogy a kényszer újragondoltatta a közgyűléssel a támogatás egész rendszerét, s ahol esély mutatkozott a támogatás kigazdálkodására, ott ezt követelményként határozták meg. Már csak azért is, hogy jusson pénz például szociális támogatásokra. A nagyságrendeket érzékeltetve, 2003-ban még 400 millió forint működési támogatást kapott a MIHÕ, s emellett még kölcsönöket is igénybe vett ahhoz, hogy megőrizhesse működését, tudja tartani az egyensúlyát. 2006-tól működési támogatást már nem kap a cég, nem is igénylünk, s ez nagyon fontos, illetve az önkormányzat és az állam felé befizetési pozíciót sikerült elérnünk. A távhőszolgáltatást anno úgy fogták fel az emberek, hogy ez a panellakásokhoz járó olcsó szolgáltatás, hiszen még csak nem is mérték…
– Kétségkívül olcsó volt…
– Relatíve akkor minden energia ára olcsónak számított, a rendszerváltást követően indult el a piaci viszonyok irányába. A távhőszolgáltatás is megdrágult, ráadásul ez egy olyan típusú szolgáltatás, amibe a lakosság nem nagyon tud saját maga beavatkozni. Most már a hőfok bizonyos mértékig állítható. Ezért is kiemelkedő jelentőségű a panelprogram, mert a lakosság eldöntheti, részt vesz-e ebben a költségcsökkentő energiatakarékosságban.
– Ez mégiscsak egy beszorult szolgáltatás, mert mástól úgyse tudná igénybe venni.
– Igen, én úgy szoktam mondani, a lakó lényegében úgy éli meg, hogy ez egy kényszerszolgáltatás, a szó jó értelmében. A vízszolgáltatás is az, csak annál jobban tud takarékoskodni.
– A panelprogramon túl, milyen más lehetőségek nyílnak a takarékossági mozgástér növelésére?
– Szakmai összegzésünk szerint a panelprogram révén megtörténik a nyílászárók cseréje és a külső hőszigetelés, vagyis nagymértékben javul ezen épületek hőmegtartó képessége. Itt segítségként annyit tudunk adni a lakóknak, hogy az épületek hőbevitelét lecsökkentette a MIHÕ, természetesen ez is költségkímélő, de az egyedi igényeket már nem vehettük figyelembe. 2007-től a MIK-kel és a városvezetéssel együttműködve azt kértük, csak olyan panelprogram induljon, ahol a radiátoronkénti termosztatikus szabályozás, illetve a költségosztás is megvalósul. Csakhogy mindez újabb problémákat generált, mert a lakók többsége ahhoz szokott hozzá, hogy mindenki „egyformát” fizet. Azt is rosszul élik meg, hogy egyesek nagyon keveset fizetnek egy ilyen átalakítás után, mások viszont lényegesen többet.
– Ha már itt tartunk, viszonylag egyszerűen, nyilván el lehet azt magyarázni, mik azok a költségek, amelyek megjelennek a fizetendő számlán?
– Menjünk sorban. 2004 fűtési idényétől számítva a lépcsőházi fűtés, vagy másként a közös használatú helyiségek alapdíját eltöröltük. Innentől kezdve sem a lakó, sem a lakóközösség ilyen címen már nem fizet. Ami a tételeket illeti. Az egyik ilyen – legtöbbet vitatott – díj az alapdíj. Ezt sokszor tévesen hívják úgy is, hogy rendelkezésre állási díj, de nem az, hanem ez egy fix díj, ami a társaság működésének fedezésére szolgál. Tizenkét havi egyenlő részletben fizetendő, ebben benne van a rendszer karbantartási költségétől, a személyi jellegű kifizetéseken át a számlakihordásig az összes költség.
– A szolgáltató min tud takarékoskodni?
– Nagyon sok költségelemen. Az igénybevett szolgáltatások költségmegtakarítása a legjelentősebb, mert minden tevékenységet megpályáztattunk és a legkedvezőbb ajánlattevővel kötöttünk új szerződéseket. A műszaki fejlesztések és a működési folyamatok racionalizálásának hatására csökkent az élőmunka-felhasználási szükséglet. Jelentős számú munkavállaló került tőlünk az elmúlt 5 év során nyugállományba. Ezáltal a személyi jellegű költségeink is csökkentek. A hitelkeretünk visszaszorítása miatt számottevő kamatmegtakarítást is elértünk.
– Feltételezhetően a létszámcsökkentés együtt járt egy erőteljes fejlesztéssel, mert egyébként nehezen képzelhető el a rendszer fenntartása, karbantartása.
– Minden fejlesztésünk arra irányult, hogy a költségeket csökkentsük, s az üzembiztonságot növeljük. Ma már szinte természetesnek veszik a lakók, hogy az immár nem kéthetes, hanem csak egyhetes karbantartási szünetek tovább rövidülnek a fejlesztések révén. A korábbi, egynaposra tervezett vízkőtelenítési leállások is csak néhány órát vesznek igénybe.
– Megjegyzem, az alapdíj csökkentésének további forrása lehet az egyéb bevételek növelése.
– Ez most került előtérbe. A holding tagvállalati egyéb kazánházak üzemeltetését igyekszünk átvenni, illetve az önkormányzati intézmények kazánházaival is ez a szándékunk, kölcsönös megelégedésre természetesen, vagyis a fogyasztóknál költségcsökkenés, nálunk pedig bevétel jelentkezzen, ezáltal is kevesebb teher jusson a lakosságra.
– Ha okoskodni akarnék, azt mondhatnám, kézenfekvő lehetőségnek tűnik az alapdíjcsökkentésre például új fogyasztók bekapcsolása.
– Ebben én úgy gondolom, a tulajdonossal együttműködve nagyon sokat tettünk. Néhányat említsek: OTP Régió Központ, Miklós Andor úti társasházak, Művészetek Háza, Rozmaring Ház, Kossuth tömb, Vásárcsarnok, Széchenyi negyed, Szentpáli-ház. Említésre méltó, hogy az alapdíjat már nem előre kérjük, hanem utólag, vagyis a teljesített szolgáltatás után, s ez némiképpen könnyebbséget jelent. A következő két tétel a számlánkban a hődíj, illetve a vízfelmelegítési díj. Ezek energiafüggő tételek, mérés alapján fizetik a lakók, hiszen ma már minden hőközpontban van hőmennyiségmérő, illetve a hőközpontokhoz tartozó épületek többségében is korrekten mérhető a hőmennyiség, valamint a lakóknál beépített melegvizes mérők pontos képet adnak a felhasznált vízköbméterről. Az épületekbe juttatott hőmennyiség korrekt mérése azért is fontos, mert ennek költségét a lakások légköbmétere alapján osztjuk szét. Ott viszont, ahol már költségosztó is van, nem a légköbméter alapján, hanem a radiátorra szerelt költségosztón mért hőfok szerint kell fizetni.
– Úgy tudom, szinte 100 százalékban földgázból állítják elő a hőenergiát.
– Valóban, a földgáz ára jelentős befolyásoló tényező, a másik a villamosenergia-felhasználásunknak a költsége. A távhőszolgáltatók a korábbi években mindig elmondták, hiába vásárolnak nagy tételben, majdnem hasonló áron kaptuk a földgázt, mint a lakossági felhasználók. Ez a szabad piac megjelenésével kezd oldódni, vagyis akár olcsóbban is vehetünk földgázt. Egy veszély van, a távhőszolgáltató ugyanolyan hőmérsékletfüggő fogyasztó, mint egy lakossági fogyasztó: amikor hideg van, sok gázt kell használni, máskor kevesebbet, tehát nem nagyon tudunk a gázzal úgy gazdálkodni, mint egy ipari üzem, amely a termelés szervezésével takarékoskodhat, ezért a szabadpiaci vásárlásnál is hátrányosabb helyzetben vagyunk egy ipari üzemhez viszonyítva.
– Naiv lehet a kérdés, de gáztárolásra nincs lehetőség?
– Az ötlet jó, csak a tárolás feltételeinek megteremtése nagy beruházás-igényű, nem beszélve a tárolás költségeiről. Mint mondtam, a fejlesztésben mi a 100 százalékos földgázfüggőség oldását tartjuk szem előtt, valamint az alternatív energiák jobb kihasználását. Ebben már vannak eredményeink, hiszen a Bogáncs utcán lezárt szemétlerakónak az úgynevezett depónia-gázát már hasznosítjuk a Futó utcán.
– Ha jó értem, egy szeméttelep rekultivációját egyébként is el kellett volna végezni, vagyis a biogáz-beruházás megvalósítása egy költséges kötelezvény összekapcsolása egy költségcsökkentő hasznosítással.
– Így van. A letakart szeméttelep bomlásaként képződő metántartalmú anyagot a rekultiváció részeként egyébként is ártalmatlanítani kellene, nem lehet csak úgy a légkörbe kiengedni, hiszen ugyanolyan üvegházhatású anyag, mint a földgáz. Elkészült egy gázgyűjtő rendszer és egy fáklya. Mi ekkor léptünk be a történetbe, s azt mondtuk, ezeket a gázokat hasznosítani is lehet. Beruházásunk első ütemében egy műanyag vezetéket kiépítettünk a Bogáncs utca és a Futó utcai kazánház között, két kilométer hosszúságban, illetve egy speciális – az eltérő fűtőértéknek megfelelő – biogáz-kazánt is építettünk, vagyis 2009 februárjától már csak minimális mennyiségben használunk itt földgázt. Ez éves szinten 300 ezer köbméter földgáz-megtakarítást jelent.
– Mennyi a cég összes földgázfelhasználása?
– Két számot tudok mondani: a MIHÕ kazánházaiban 13,5 millió köbméter földgázt használunk fel, ezen felül a Tatár utcai fűtőműben, ahol nem mi vásároljuk a földgázt, hanem az úgynevezett MIFÛ Kft., ott pedig további 80 millió köbméter szükségeltetik. Visszatérve a Bogáncs utcai beruházásra, amikor lecsökken nyáron a hőigény, továbbra is fáklyára visszük a biogáz egy részét. Ezért kell a beruházás második üteme, ennek során építünk a Futó utcán egy gázmotort, s így egész évben tudunk villamos energiát, illetve hőt termelni, vagyis a teljes gázmennyiséget hasznosíthatjuk. Kaptunk állami támogatást, folynak a közbeszerzési eljárások, kezdődik a kivitelezés, várhatóan 2010 áprilisában már beindul a gázmotor.
– Mit takar a Miskolcon megalakított Geotermia Zrt.?
– Egy újabb alternatív energia-hasznosítást. A város alatt fellelhető geotermikus energia felkutatására, hasznosítására kötöttünk együttműködési megállapodást a PannErgy Nyrt.-vel.
– Mik az esélyek, mert nagy a várakozás, Miskolcról azt tartják, lenyomom az ujjam, s feljön a meleg víz…
– Én ennél óvatosabb vagyok, mert bármennyire jelentősnek mondható a geotermikus energiakészlet Magyarországon, a megkutatása még gyerekcipőben jár. Értendő ez a korábbi miskolci kutatásokra is. A beruházó PannErgy izlandi cégek segítségével végezte el a vizsgálatokat…
– Már el is végezte?
– Igen, ezek alapján kijelölték a próbafúrási helyszíneket, ahol várhatóan még ez évben megindulnak a fúrások. Arra irányulnak, hogy találhatóak-e Miskolc alatt megfelelő mennyiségű és minőségű meleg vizek. Kitétel, hogy a karsztvízbázis semmiképpen nem sérülhet, egyébként ezek a fúrások teljesen más réteget érintenek, 2500 és 3000 méter mélységben kutatnak, míg a tapolcai Olasz kútnál szinte a felszínen jelentkezik a karsztvíz, a jelenlegi legmélyebb kutak pedig 800 méter mélységből táplálódnak. Kérdés, ha találnak is meleg vizet, milyen hőfokú lesz, mire érdemes hasznosítani, villamosenergia-termelésre vagy fűtésre, esetleg mindkettőre egyidejűleg.
– Szóval nyugalom, megéri várni, de mi a helyzet a biomassza-fejlesztéssel?
– A Kilián utcai kazánházban van egy 7 megawattos kazánunk, amely a Kilián lakótelep déli részének fűtését szolgálja. Szeretnénk itt egy 3 megawattos biomassza-kazánt létesíteni, erre kötöttünk együttműködési megállapodást az ulmi távhőszolgáltatóval, illetve magyar befektetőkkel is tárgyalunk. Csúcskazánként megmaradna a földgázkazán, s alaphő-előállítóként ez a biomassza-egység működne. Itt is a költségcsökkentés és az üzembiztonság fokozása játssza a főszerepet.
– Kikerülhetetlen a kérdés: egy megörökölt rendszert – hiszen vannak 30 éves kazánok is – mennyire sikerült korszerűsíteni?
– A hagyományos gázkazánok elég jó állapotban vannak, hiszen a szükséges fejlesztéseket, karbantartásokat, automatizálásokat megvalósítottuk. A diósgyőri és bulgárföldi kazánházak – illetve a Tatár utcai, ami nem a mi üzemeltetésünkben van – kivételével, kiépült a távfelügyeleti rendszer. Például a Futó utcán már nem dolgozik kezelő személyzet, azt teljes egészében innen a diszpécserszolgálatról üzemeltetjük. A klasszikusan vett távhőszolgáltató-hálózatnál valóban igaz, nagy felújítások nem történtek. Ezek építése a lakótelepek létesítéséhez kapcsolódott. Sokszor ér bennünket az a vád, hogy amerre ezek a távvezetékek mennek, télen látszik a nyomvonaluk. Ez tagadhatatlan, de ez abból is adódik, hogy ezek a vezetékek egy csőcsatornában futnak, ily módon egyébként is melegebbek. Többször készült „becslés” a kétszer 50 kilométer hosszú hálózat felújítására. Körülbelül 5–8 milliárd forintba kerülne. Nagy tétel. Az árakba beépíteni nem tudjuk.
– Miskolcon hány százalékos hőveszteséggel számolnak?
– 14 százalékot építünk be a hődíjba. Dániában ez 7 százalék. A miénket is a felére tudnánk csökkenteni, de ehhez minimum 5 milliárdos beruházás kellene, ennek ma nem látjuk a forrásait. Természetesen a hálózatot folyamatosan karbantartjuk, a MIHÕ-ben már több éve dolgozik egy úgynevezett hálózatellenőrzési csoport, előre meghatározott terv szerint egész évben műszeres megelőzési vizsgálatokat végeznek, feltárva a lehetséges meghibásodásokat. De mindig lehetnek egyedi hibák. A fűtési idényben a lakosság zavarása nélkül az éjszakai órákban igyekszünk elhárítani a zavarokat.
– Elérkeztünk egy olyan témához, ami sokáig az országos sajtót is uralta: Miskolc erőművet kíván venni. Most, hogy vételi harcunkat megharcoltuk, újra hadban állunk, mint hírlik, a bankokkal.
– Kezdjük onnan, hogy Miskolcon az avasi és a belvárosi részt látja el a Tatár utcai fűtőmű, ez a teljes városi hőigénynek a 80 százaléka. A 90-es évek végén nemcsak Miskolcon, hanem az ország nagyvárosaiban mindenütt az erőművek megújítása érdekében pályázatok indultak kapcsolt energiatermelés létrehozására. Ez Miskolcon is így történt, az akkori városvezetés kiírt egy pályázatot, amelyet az MVM Zrt. nyert el. A hőelőállító rendszer korszerűsítését két lépcsőben irányozták elő, elsőként gázmotorok épültek a Tatár utcai fűtőműben, a diósgyőri fűtőműben és a Bulgárföldön, összesen 25 megawatt egységben, majd a második ütemben a Tatár utcai fűtőműben egy 100 megawattos, úgynevezett kombinált ciklusú erőmű építését határozták el. Az önkormányzat akkori vezetése 2002 márciusában írta alá az MVM Zrt.-vel ezt a megállapodást, s 2003 év végére megépültek a gázmotorok. A második részben csúszás következett be, s a műszaki tartalom is megváltozott, mert az akkori szabályozási környezetben 100 megawatt helyett csak 50 megawatt teljesítményű erőmű megépítése látszott célszerűnek, ami így 2007 szeptemberében kezdte meg üzemszerű működését. Ezeknek az erőművi beruházásoknak igen magas a bekerülési költsége, tehát nemcsak Miskolcon, de például Nyíregyházán és Debrecenben sem saját beruházásban valósultak meg. Egyedül az országban Győr volt képes saját beruházásban építeni gázmotoros egységet, ennek köszönhetően ott a legolcsóbb a távhőszolgáltatás. Amikor elkészült a miskolci erőmű, s megjelent egy külső vevő, épp a győri tapasztalatokra alapozva végeztünk számításokat, mindezt a képviselő-testület elé terjesztettük, amiből kiderült, ez egy megtérülő beruházás lehet. Sajnálatos módon, amikor az adásvételi procedúra lezárult, 2008 októberében már begyűrűzött a gazdasági válság Magyarországra, s a bankok finanszírozási hajlandósága lecsökkent, romlottak a hitelkihelyezés feltételei…
– Magyarán magasak a kamatok, s újra kell számolni…
– Hát igen. Az adásvételi szerződés egyik zárási feltétele az, hogy a hitelből megépült erőmű finanszírozási bankja hozzájárul ehhez az adásvételhez. Ezzel a bankkal mi közel egy éve nagyon sok egyeztetést lefolytattunk. Látni kell, bizonyos kamat- és egyéb határértékeket nem léphetünk túl, mert akkor ez az ügylet hátrányos lehet számunkra.
– De itt két szál fut egymás mellett. Egyrészt a beruházás finanszírozási költségeinek átvállalása, másrészt az erőmű vételára.
– Valóban, hiszen 10 milliárdba került a beruházás, ennek a finanszírozó bankjával állunk egyeztetésben, hogy járuljon hozzá az adásvételhez, s van egy 4 milliárd 400 milliós vételár, amit egy másik banktól nyertünk el közbeszerzési eljárás keretében. Amikor megvan az adásvételi hozzájárulás, akkor fizetünk az üzletrészért, mert addig nincs értelme.
– Vagyis a miskolciaknak azt lehet mondani: van is erőművünk, meg még sincs.
– Jelenleg ez a helyzet. Nem mi gyakoroljuk a MIFÛ Kft. üzletrésze feletti tulajdonosi jogokat. Benne vagyunk 0,2 százalékkal, mármint a MIHÕ, de 99,8 százalék az MVM Zrt.-é.
– Mi lehet a végkifejlet?
– Amikor a jegybanki alapkamat 11,5 százalékos volt, rosszak voltak a kilátásaink, most, hogy visszavette a MNB 7,5 százalékra az alapkamatot, már újra bizakodóak vagyunk.
– Egy másik téma is fejtörést okoz, ez pedig a távhőszolgáltatásról való leválási szándék, ami egy időben felerősödött, a Legfelsőbb Bíróság jóváhagyó határozata is közbeszólt, most mintha gyengülne a leválási láz, hiszen változott az áfa…
– Oda tudok visszakanyarodni, hogy a távhőszolgáltatást kicsit kényszerszolgáltatásként élték meg a lakók. Valóban a legfelsőbb bírósági határozat megjelenése után többen foglalkoztak a leválás gondolatával, aztán ez a törekvés elhalt. De legyünk korrektek: kellett ehhez az is, hogy augusztus 1-jétől a távhőszolgáltatás egy kedvezőbb áfabesorolásba került, az általános 25 százalékos áfakulcs helyett 18 százalékkal számolhatunk, s ennél jóval fontosabb és jelentősebb, hogy az ígéretek szerint 2010. január 1-jétől a legkedvezőbb áfakulcs-besorolásba tartozna a távhőszolgáltatás. Jelenleg ez 5 százalék, de lehet 7 vagy 8, vagy akár marad az 5 százalék, mindenesetre a 18-hoz képest további csökkentés várható, ami egy jelentős versenyelőnyt eredményezhet az egyedi földgázfűtéssel szemben, hiszen az marad 25 százalékos áfakulcs-besorolásban. A lakossági fórumokon mindig elmondtuk, aki korrekt összehasonlítást szeretne, az már egy felújított panellakás távhőszolgáltatási díjait vegye figyelembe. Ahol a panelprogram keretében megcsinálják a hőszigetelést, a nyílászárók cseréje megtörténik, s az egyedi szabályozás keretében a költségosztás is, ott a lakásokban a fűtési költség visszaesik a felére. Mi azt javasoljuk, hogy akinek van pénze, az a panelprogramban vegyen részt, mert avval jelentős költségmegtakarításokat tud elérni.
– Arányát tekintve az alapdíj, a hődíj, illetve a vízmelegítési díj mekkora?
– Ami a számlában megjelenik, a hődíj és a vízmelegítési díj körülbelül 75-76 százalékot képvisel, az alapdíj 24-25 százalékot, vagyis a hődíjcsökkentés alapvetően kihat a számlára. Ezért is nagy jelentőségű az október 1-jétől foganatosított 11,4 százalékos hődíjcsökkentés, valamint 9 százalékkal csökken a vízmelegítés díja is.
– Mennyi leválás történt eddig?
– Idén egy sem volt, néhány nem lakossági fogyasztó jelezte leválási szándékát, de ez még nem történt meg.
– Visszatérve arra, amivel kezdtünk. Mennyire sikerült az elmúlt 5 évben, amióta Ön a cég élén áll, a szakmára koncentrálni, s ezt a korábban agyonpolitizált kérdéskört a józan belátás talajára helyezni?
– Az elmondottakból talán kiderül, milyen munkát végeztünk. Remélem, az elkövetkezendő időszakban is versenyképes szolgáltatást nyújthatunk partnereinknek. Minden beruházásunk arra irányul, hogy megfeleljünk a fogyasztói elvárásoknak, például összekötő vezetékeket építünk az üzembiztonság fokozása érdekében. Magyarán, egy meghibásodás esetén lehet majd szakaszolni, s nem kell a teljes rendszert leállítani. A távműködtetést, ami elsőként a hőközpontoknál valósult meg, folyamatosan kiterjesztjük a vezetékhálózatra is, tehát menet közben információkat kaphatunk például a hőfokra, s egyéb másra, s meghibásodás estén távműködtetéssel azt a szakaszt könnyebben kiiktathatjuk, hiszen nem kell kimenni a helyszínre, kézzel csavargatni az elzárót, hanem a központból egy gombnyomással szakaszolható a hibás rész.
– Dicséretesek az utóbbi évek díjai : Észak-magyarországi Regionális Minőségi Díj 2006., Innovációs Műhely Oklevél 2007., Nemzeti Minőségi Díj 2008., amelyek nem politikaiak, hanem szakmaiak, amik azt jelzik, nemcsak hagyták Önt és munkatársait dolgozni, hanem éltek a lehetőséggel, s erre a szakma is felfigyelt.
– Illik megköszönnöm a közgyűlésnek, az önkormányzatnak, a város és a holding vezetésének, hogy ezekben az ügyekben, folyamatokban mellénk álltak, például az új fogyasztók bekapcsolásában, az árak kialakításában, s a fejlesztések pénzügyi alapjainak megteremtésében hathatós segítséget nyújtottak. Még lakossági fogyasztókat is sikerült bekapcsolni a távhőszolgáltatásba, ami Magyarországon másutt nemigen sikerült. Tudom ugyanakkor, hogy ebben az országban, különösen vidéken, a létfenntartás költségei magasak, az energiaárak már világpiaciak, a bérek viszont ettől lényegesen elmaradnak. Azért dolgozunk, hogy a piaci feltételek teljesítése közepette valamiképpen hozzájáruljunk legalább 100 ezer miskolci terheinek enyhítéséhez, az otthon melegéhez.
– Köszönöm a beszélgetést.
Karosi Imre